Van úgy, hogy úgy van...

...hogy az ember holnap megtudja

2012-02-15T21:44:00.000+01:00

...hogy az ember már gyerekként tudja

2012-02-08T22:53:00.002+01:00

Angolóra, tesztet töltöttünk ki: "What's your personality type?" A "planner or spontaneous", "facts or ideas", "heads or hearts" és "extrovert or introvert" párokból az állítólag rám jellemzők kiválasztása után a "planner - ideas - head - introvert" kombináció szerint "Mastermind" lennék.

Amiben az a vicces, hogy mikor kicsi voltam, s nagyapám megkérdezte, mi leszek ha nagy leszek, azt válaszoltam: gondász. S az értetlenkedésre megmagyaráztam ki is az. Az, aki kitalálja, mit is dolgozzanak a többiek...

...hogy hajnali kelés van

2012-02-04T06:46:00.002+01:00

A kuponos bejegyzésben (ahol prágai képeket is láthattál) írtam a Kedves fodrászos történetéről. Na, ma hajnalban keltünk, mert 7:00-re ment Csepelre (szerintem már ott van), bár tegnap kissé elbizonytalanodott mikor hívta őt a lány, de csupán azt tudakolta, megy-e?

Hát megy. Szombaton ötkor kelni kellemes, főképp ilyen télben.

Úgyhogy rendbe tettem a postafiókjaim, s elmeséltem ezt neked, kedves olvasó, aki talán most még a jó puha paplan alatt pihensz.

Persze írhatnék leckét is, de most nem vagyok olyan állapotban, különben is, egyik részét már tegnap délután megtettem, a másik meg olyan, hogy fénymásolt lapon vannak példamondatok, melyeket át kell fogalmazni (linking words - ez a mostani tanulni való), de valahonnan ismerősnek tűntek nekem, s rájöttem, ezt mi már megkaptuk, csak meg kellene a sok papírom között találni. Úgy tűnik, egyszerűbb lesz újra megírni...

A "mi" amúgy a csoportból csak kettőnket takar, elég furcsa, hogy a 2008. szeptemberében összejött társaságból már csak ennyien maradtunk. Egyébiránt ötünkkel indult a tanfolyam, a másik három lány, hát hogy is fogalmazzak finoman?

Van a karrierista.
Aki mindig szép kosztümben jár órára, külön mappában a könyve és a füzete, s gyakran emlékeztet minket arra - ha esetleg elfelejtenénk az előző figyelmeztetés óta -, hogy ő hol és mit is dolgozik. Vicces (?) volt, mikor arról kellett társalognunk, ki milyen munkát végezne, s milyet nem, hogy ő a saját főnöke szeretne lenni, s semmiképpen sem a saját beosztottja...

Van a bölcsész.
Aki filmtörténetből diplomázott, s imádja a horrort, meg - ez bizony az én hiányosságom - egy számomra ismeretlen rendező alkotásai iránt rajong. S noha valamelyik kereskedelmi tévécsatornánál dolgozik, szerintem ez csak valami fedősztori, mert az utolsó két órán olyan átható konyhaszag áradt a ruháiból, mintha valami séf mellett kuktáskodott volna.

Van a programozó.
Aki egy "hungarian-USA company"-nál dolgozik. S úgy mutatkozott be, hogy a B2 szintre sorolták, de neki az túl alacsonynak tűnt. Nekem néha meg úgy tűnik, a C1 számára túl magas. Mellesleg láttál te már női php programozót plázacicás műkörmökkel? Ami a kiszőkített bajuszhoz kimondottan jól áll. (OK, ez egy gonosz megjegyzés volt, bocs.) Idegesítőbb az állandó vihogás, valamint az igen gyakori "I think I don't know." mondat.

És van a bőbeszédű lány.
Aki, ha jól számoltál, már a negyedik csoporttárs, de még nem tudja, jön-e velünk, egyelőre csak látogatóba, órát nézni volt szerdán, s a nevén kívül semmi sem derült ki róla. Illetve annyi, hogy három lány közül ő a legkisebb, s anyukája a legjobb barátnője.

...hogy kuponozni jó

2012-01-20T18:00:00.013+01:00

Első történet

Ígértem már beszámolót a prágai utunkról, még tavaly szeptember közepén voltunk ott, házassági évfordulót romantikázni.

Nem szoktam én terjedelmes szövegeket bemásolni, de amire a Kedves rátalált azt nem hagyhatom ki, hihetetlen marketingfogás:

LUXUS SZÁLLÁS PRÁGÁBAN!!

3 nap (2 éjjel) félpanzióval KÉT fő részére a híres szecessziós HOTEL EVROPÁBAN a város közepén a Vencel téren!!! 48% kedvezménnyel csak 28000 Ft-ért! Szobák XVI. Lajos stílusában! Megtakarítás: 26000 Ft!!
látogasd meg az ezertornyú várost, a történelmi Prágát Európa szívében, szállj meg a város közepén és ismerd meg a város legfőbb nevezetességeit!!!

3 nap Prágában
!!48% kedvezménnyel!!

• 3 nap (két éjjel) a Hotel Evropában két személy részére
• a hotel Prága történelmi központjában, a Vencel téren található
• hírességek által kedvelt szecessziós szálloda
• egyedi enteriőr
• fürdőszoba/WC tartozik a szobákhoz
• félpanzió
o kétszeri reggeli két fő részére
o kétszeri vacsora két fő részére (vacsora helyett választható ebéd is)
• parkolási lehetőség a hotelnél
• 48% kedvezménnyel csak 28000 Ft-ért
• megtakarítás: 26000 Ft

Hotel Evropa a történelmi Prága szívében fekszik a híres Vencel téren. A hotel környékén nemcsak rengeteg történelmi és művészeti emlék található, de vár rád számos étterem, bár, kávéház, és night club. A Hotel Evropa, melyet Grand Hotel Evropa néven is ismernek 1903 és 1905 között épült szecessziós stílusban. Az azóta eltelt 100 évben Prága központjának egyik legtöbbet díjazott építészeti alkotásává vált. Egyedi enteriőrje sok világhíres filmben visszaköszön, többek között a Mission Impossible egy jelenetét forgatták itt Tom Cruise-szal.

A Hotel Evropában 90 szoba és két lakosztály áll rendelkezésre, egyágyastól négy ágyas szobákig. A kuponnal érkező vendégek is ezekben a szobákban lesznek elszállásolva, a szobához tartozik fürdőszoba is. A szobák egy része XVI. Lajos stílusában, mások modernebb bútorzattal vannak berendezve.

Prága igazán az a város, ahol a látogatót szinte lépésenként megszólítja a történelem. Nem véletlen, hogy olyan jelzők kapcsolódnak Prágához, mint "történelmi ékszer Európa szívében" vagy "az ezertornyú város" - ez utóbbit Josef Hormayer író használta a 19. században. Bernardo Bolzano - aki először megszámolta a tornyokat - 103-at talált. A Prága i Információs Szolgálat adatai szerint ma ez a szám 500 körül van.

Kedvezőnek tűnt az ajánlat, megnéztük a szálloda honlapját is, s eldöntöttük, megyünk. Aztán mikor már megvettük a buszjegyet is, a Kedves a következő levelet találta a postafiókjában:
Hotel Evropa (Prága) tájékoztató

Tisztelt Ügyfelünk!

2011. júliusában a következő címmel meghirdetett akciónkban Ön is részt vett:
LUXUS SZÁLLÁS PRÁGÁBAN!! 3 nap (2 éjjel) félpanzióval KÉT fő részére a híres szecessziós HOTEL EVROPÁBAN a város közepén a Vencel téren!!! 48% kedvezménnyel csak 28000 Ft-ért! Szobák XVI. Lajos stílusában! Megtakarítás: 26000 Ft!!

Mind magát az ajánlatot, mind annak leírását partnerünktől vettük át, anélkül, hogy nekünk lehetőségünk lett volna a hotelt ellenőrizni személyesen. Mivel már érkezett néhány visszajelzés, mely szerint ellentmondás van a meghirdetés és a szálloda valós színvonala között, ezért ezúton hívjuk fel a figyelmét, hogy hivatalosan a szálloda 2 csillagos minősítésű és így a "luxus szállás" megnevezés megtévesztő lehet.

Bár továbbra is úgy gondoljuk, hogy egy ennyire a városközpontban található szállás esetén a meghirdetett ár méltányos és akciós, ha a fentiek ismeretében úgy gondolja, hogy mégsem élne a lehetőséggel, ezúton felajánljuk, hogy a 14 napos kötelező jótállás idejének letelte ellenére visszafizetjük a kupon teljes árát bármiféle levonás nélkül.

Felhívjuk figyelmét, hogy a visszafizetés igénylése esetén kuponsorszámát érvénytelenítjük, az továbbiakban nem lesz felhasználható.

A jövőre vonatkozóan még nagyobb körültekintést tudunk ígérni és egyúttal felhívjuk figyelmét további prágai és egyéb ajánlatainkra!

FIGYELEM! Pénzvisszafizetési ajánlatunk szeptember 20-ig beérkező igényekre vonatkozik, a később felmerülő igényeket nem áll módunkban teljesíteni.

További kellemes időtöltést kívánunk az akcion.hu ajánlataival!

Üdvözlettel

XY
ügyvezető

Kissé elgondolkodtunk, s Kedves feltette a kérdést: menjünk-e? Mondtam, menjünk, én bárhol elalszom, ahol tisztaság van, az meg csak van.

A bejelentkezés után az első meglepetés a lift volt. Merthogy a kabinnak nem volt ajtaja. A második meglepetés maga a szoba. Ami úgy nézett ki, mintha nem jelentkeztek volna ki onnan. Használat után le nem húzott wc, törülközők szétdobálva, az ágyból mintha épp kikelt volna valaki, a hamutartó tele csikkekkel, s rémlik, mintha láttam volna néhány üres sörösüveget is.

Mondom a Kedvesnek, azonnal megyünk vissza a recepcióra. Ahol – mivel az udvarias fogalmazásra tanítottak angolórákon – felvázoltam a helyzetet: „It seems to me, that the previous guests haven’t checked out yet.” Láttam, nem érti az ember, hát elismételtem. S mivel még mindig értetlenül nézett rám, átfogalmaztam a mondandóm. „I suppose, our room needs a cleaning up.” Mintha derengett volna valami a túloldalon, éreztem, jó úton haladunk a felismerés felé, így az eléggé egyértelmű „we have a dirty and messy room”. Na, ez hatott, mert sűrű bocsánatkérések közt megtudtuk, hogy nincs több szabad szoba, de egy óra múlva, ha visszajövünk, akkor már minden rendben lesz. „Or you can drink a coffee at our café.” Na, ez nem volt opció, jártunk egyet, húztam magam után a bőröndöt, aztán a Hlavní Nadraží mellett egy padon ettünk néhány szendvicset, s mikor letelt az óra, visszamentünk, s tényleg, a szoba ragyogott, eltűnt az áporodott szag is. (Sőt, minden nap tiszta ágyneműt és törülközőket kaptunk.)

Lecuccoltunk, s elindultunk a városba. Jó, élhető hely, bár a szláv nyelvek valahogy nem vonzanak. S még közlekedésre sem költöttünk, igazából csak a belvárost gyalogoltuk végig.

Mondjuk a Mucha múzeum kissé csalódás volt, mármint a belépőjegy árát és kiállítás méretét tekintve, de azért jó volt látni. Ja, és a zsidó negyedbe szombat délelőtt mentünk – mikor máskor, ugye –, s így mindent csak kívülről láttunk, de péntek délutántól vasárnap délutánig ennyi fért bele. No meg még a vár, meg a Károly híd meg esti séták. És jó kaják vacsorára a szállodában. (Amit igénybe venni kuponokkal tudtunk.)

Első este mindketten az igényes étlapról (A5-ös nyomtatott papírlap) a „Beef goulash”-t választottuk, ami inkább volt „stew”, de ezen nem akad fenn az ember, pláne, ha rengeteg gombócot is kap hozzá, melyek közül van olyan, melyben pirított szalonna is található. Másnap a Kedves a kihagyhatatlan malac-knédli-káposzta hármas mellett döntött, én meg, mivel a párolt káposzta nem barátom, a maradék opciót hívtam le, amivel annyira nem laktam jól, mint az előző esti vacsorával, viszont érdekes ízeket sikerült a szakácsnak összehoznia a párolt marhaszeletre öntött, a mi vadasunkra emlékeztető, de annál sűrűbb szósszal, valamint a húsra csorgatott édes (!) tejszínnel és áfonyalekvárral. Jó volt.

Az meg érdekes tapasztalat, mikor a japán turisták a cseh konyha remekeit kínáló étteremben a „French onion soup and steak with French fries” rendelést adták le. A pincér próbálkozott a „we have rice too” mondattal, gondolom arra jutott, ha már japánok jöttek ide és ezt kérnek, alázzuk őket egy kicsit, de mindhiába, ragaszkodtak az eredeti elképzelésükhöz. Azért néhány korsó sört sikerült rájuk beszélni, kellett a felszolgálónak is némi sikerélmény. Az meg már a kulturális különbségekből adódhat, hogy furcsán néztek rájuk, mikor két kanál leves között lecsúszott egy-egy korty sör is.
Szóval Prágába menni jó. A Hotel Evropa meg lehetne szebb is, de ennyi pénzért a Vencel téren lakni szerintem megérte.

És hogy meg is mutassam milyen ott, néhány kép.

A szálloda portálja

A lépcsőházban az évszám, mikor épült.

Az ott a szobánk.

Ez az ajtaja.

Ilyen az ágy. Figyeld az éjjeliszekrényen a telefont!

A berendezés csodaszép.

És korhű.

Ebből az ablakból pedig a Vencel térre látni.

A Várból a Károly híd.

Prágában még Frank Gehry épület is van!

Ezt jó tudni.

Mozgalmár plakát.

Második történet.

Kedvesnek decemberben volt a névnapja, ami remek alkalom arra, hogy az 1,490 Ft-ért 4,000 Ft-nyi éttermi fogyasztást kínáló kupont felhasználjuk.

Kedd esti vacsora, foglalással, mert nem csak úgy simán besétálsz, hogy neked kuponod van és jöttél enni. A bejárat és a wc közé szorított asztalnál ültettek le minket (érdekes, a dohányzó asztalok jobbak voltak, mint a nemdohányzóak, na ez idéntől már nem probléma), én háttal a pincérnek, a hátam mögött suhantak, bár vendég nem volt olyan sok. Viszont a hagymakrém leves, mint napi ajánlat, az nagy adag és izgalmasan érdekes volt. Karamellizált vöröshagyma selymesen krémesítve, némi csilivel megbolondítva, a tetején pár csepp pestós balzsamecettel. Utána fordított csirkemell sajttal és sonkával grillezve (tényleg, mitől fordított egy csirkemell?), aszalt paradicsomos, bazsalikomos burgonyapürével, amit már az étterem honlapján kinéztem magamnak, bár a bazsalikom szárított volt, a paradicsom meg nagy darabokban, én ezt majd másképp fogom készíteni (friss bazsalikomból és apró kockára vágott aszalt paradicsomból, merthogy van még abban az üvegben néhány, amit januárban vettünk a Portobello Road-on pár fontért). A csirke kellően átsütve, a tetején a sajt és a szalonnaszelet épp csak annyira megpirítva, hogy ne nyers legyen, de azért ne is ropogjon. A Kedves aszalt szilvával szúrt sertésszüzet evett mogyoró kéregben, burgundi mártással, burgonya fánkkal. A hússal meg a mártással nem volt baja, viszont a fánk az kemény kéreggel és folyós belsővel bírt. Viszont a házi limonádéjuk az tényleg jó.

Szóval az aranyhalat nem fogtuk ki, de végül is jót ettünk.

Harmadik történet.
(Ami egyben a negyedik is.)

Még nyári emlék, csak most jutott eszembe. Kedves vett olyan kuponokat, melyeket a Mokka cukrászdában tudtunk beváltani. (Amúgy ha arra jársz, a mojito fagylaltot ne hagyd ki!) Ettünk fagyit, olcsóért, először a Kedves kért, neki ki is mérték a gombócokat rendesen, aztán én, de közben megemlítődött, hogy kuponos vendégek vagyunk, hát a második tölcsér már nem lett annyira tele ugyanannyi gombóccal. Ellenben legalább igen finomak voltak. Miképp a tortáik is, abból már nem is emlékszem hány szeletet lett leolcsózva, de napokig nagyon jó tömény csokis süteményeket ettünk.

Ötödik történet.

Ami amúgy a hatodik is, meg a hetedik, mert fodrászos kuponokból sosem elég. Voltunk nyáron a Kedvessel páros hajvágáson a Westendben, ahol állítólag jobb frizurát kaptam, mint amilyet a fodrászom szokott csinálni (már amilyet ennyi és ilyen hajból lehet). Aztán volt a Kedves valami puccos szalonban az Andrássy úton, akikről én még nem hallottam, de ez persze nem mérvadó. No és a legutolsó igazán szép történet.

Angyalföldről Csepelre fodrászhoz járni nagy elhatározás kell. (Vagy legalábbis egy jó kupon.) Pláne, ha két alkalmas. Ám a második alkalom valahogy csak nem akar összejönni. Egyszer beteg lett a leányzó, ám akkor a Kedves már kivette aznapra a szabadságát, szóval volt egy jó napja… Bepótlandó, múlt hét szombatjában déli 12.00-ben maradtak. Aztán a lány telefonozott, legyen 9.00 óra. S mikor már elindult a Kedves, akkor írt neki sms-t, lebetegedett, majd jelentkezik. Azóta is.

Hatodik történet

Hogy most miért is írok ennyit. Mert a Kedves kozmetikushoz ment. Kuponnal.

...hogy tanulni tényleg nem egyszerű

2012-01-18T16:28:00.002+01:00

Ez itt az előző bejegyzés folytatása.

Hétfőn kezdtünk volna C1 szinten, ebéd közben csörög a zsebem, a nyelviskolából hívtak: csak hárman vagyunk beiratkozva a csoportba, sajnos ez nem elég nekik ahhoz, hogy elinditsák. De reménykedjünk, ha szerdáig lesz jelentkező, akkor az jó lesz nekünk. Ha meg mégsem, majd hívnak.

Nem tették, hát gondoltam, azért én megkérdezem. A tanulmányi osztályon zavarba hoztam a telefont felvevő ügyintézőt (nem tudott mit kezdeni a név - csoportszám - tanár neve - szint adathalmazzal), türelmet kért, majd kapcsolta a kolléganőjét. Aki meglepődött, hogy hívtam őket - hétfőn ő csörgött rám, s az előző bejegyzésben említett levélváltásom is vele volt -, ő úgy tudta, már értesítettek tegnap (!) mindenkit, hogy a tanárunk ma nem tudja megtartani az órát. Amúgy meg lett egy negyedik csoporttag, szóval jövő hétfőn menjek bátran, indulunk.

No igen. Minden kezdet nehéz...

...hogy tanulni nem könnyű

2012-01-05T08:00:00.003+01:00

Kaptam emailt a nyelviskolától, csütörtökig élvezhetem a törzshallgatói kedvezményt, ha beiratkozom a továbbmenő csoportba. Tanárnénivel megbeszéltük, még tavaly, elkezdjük januárban a C1 szintet (advanced), remélve, lesz elegendő számú jelentkező ahhoz, hogy az iskola elindítsa a tanfolyamot.

No, gondoltam beiratkozom online, az kényelmesebb, választanám az automatikusan továbbmenő csoport opciót, ám jön a meglepetés: nem ajánl fel ilyet az oldal, azt látom, nincs ilyen. Viszont felmérhetem a szintem, s választhatok annak megfelelő csoportot.

Hát írtam én is emailt, mondanák meg, mi van ilyenkor. S eszembe jutott, lehet, újra bérletet kéne venni (három tanfolyamot egyszerre kifizetve négyet adnak), ám az is, tanárnéni említette volt, nem egyszerű ezen a szinten összeszedni a tanfolyam indulásához elegendő diákot, szóval rákérdeztem, ha ezt az opciót választom, ám sem a kívánt szinten, sem a kívánt időpontban, sem a kívánt helyszínen nem indítanak csoportot, visszatérítik-e a befizetett pénzem? Na, azt nem. Illetve csak akkor, ha még nem használtam fel a bérletet. Ha már igen, nincs mit tenni, más tanfolyamot ajánlanak fel (ugyan milyet?), illetve ügyvezető igazgató úr esetleg engedélyezheti az átruházást. Ami meg a továbbmenő csoport rendszerükbe történő rögzítését illeti, majd értesítenek.

Óra előtt még megnéztem a postafiókom, ahol újabb levelet találtam, immár rögzítették a csoportunkat, iratkozzak be online nyugodtan. De mivel már a suliban voltam, mentem az információs pulthoz, ahol a kislány mosolygott rám, s megkérdezte, akkor most bérletet veszek vagy csak egy tanfolyamra fizetek be? Meglepődtem, honnan tudja, hogy velem leveleztek, aztán a papírok aláírásánál láttam, vele tettem. S persze csak egy tanfolyamra neveztem be.

...hogy sóhaj van

2012-01-03T18:23:00.000+01:00

Bár lenne jobb ez év, mint az előző.
Elviselném.
Mint ahogy a még több bejegyzést. Amivel, remélem, te is egyetértesz kedves olvasó.

...hogy káromkodni kéne

2011-12-23T20:16:00.003+01:00

(Ordítani legalább.)

Tegnap délelőtt a főnököm hozta a hírt: kolléganőnk reggel meghalt.

Néhányan furcsának találták sokszor őt, én mindig jókat beszélgettem vele. Olvasnivalókat cseréltünk. Egyszer bevásárolt több kiló Vámos Miklós könyvet, egy nagy zacskót nyomott a kezembe. Mikor beteg lett, a férje hozta be a nála lévő Spiró és Parti Nagy könyveim.

Aztán eltűnt, jöttek a hírek, hogy az orvosok eltiltották az elektromos kütyüktől, s hogy a műtét sikerült, bár a fél tüdejét kivették. Hogy túl van a kemoterápián, de próbálkozik alternatív gyógymódokkal is.

Egyszer benn volt a főnöknél is, felmondott. A főnök akkor nem látta túl letörtnek, s szerinte a parókát sem lehetett észrevenni.

Két évvel volt idősebb nálam.

Délután mesélem otthon a Kedvesnek - ismerte ő is -, s mondja nekem, milyen Karácsonya lesz a családjának... Beszélgetünk, mikor csörög a telefonja. Anyukája hívása, ilyentájt szokta a kórházból jövet, merthogy Kedves nagymamája két hónapja ott van.

Szegény egy ideje már nem kommunikál, bár szombaton mikor mondta neki a Kedves, hozunk másnap hagymalevest, elmosolyodott.

Nézem Kedves arcát ahogy anyukájával beszél, aztán felzokog.

"Meghalt a Mama!"

...hogy rohanás van

2011-12-12T16:54:00.001+01:00

Munkából haza, mert napközben rémült felismerés: nincs meg a pénztárcám.

Aztán a remény: biztos a másik kabátomban maradt, mikor reggel átpakoltam a cuccaim.

(Ráadásul a busz is elment előttem, mert hiába a zebra, ha az autósok csak suhannak az úton és nem érdekli őket a járda szélén várakozó gyalogos.)

Update: na persze, hogy a másik kabátom zsebében felejtettem...

Az jutott eszembe, nőként könnyebb dolgom lenne, csak felkapnám a táskám. Aztán meg az, dehogy! Hiszen mennyi táskám lenne, s biztos elfelednék valamit átpakolni egyikből a másikba.

No meg illik ide az a vicc az ötvenes évek elejéről, miszerint a templommal szemben lakó Szabó elvtársat feljelentik: minden reggel, mikor kilép a ház kapuján, keresztet vet. A bizottság kérdésére, mi ez a klerikális elhajlás egy élmunkástól, eképp védekezik: Dehogy vetek én keresztet! Minden reggel munkába menet, a kapun kilépve megnézem, fejemen van-e a sapkám, fel van húzva-e a sliccem, s hogy a bal ingzsebemben ott van-e a párttagkönyvem, a jobban meg a cigarettám!

...hogy kérés van

2011-11-10T18:07:00.002+01:00

Igen rég írtam már, mégis, naponta jár erre új látogató. Nos, kérés hozzád, új látogató: írd meg, egy megjegyzésben, hogyan találtál ide. Köszönöm!

Visszatérő látogatóimnak megnyugtatásul: hamarost újabb érdekes kalandokról olvashatnak.

For non-Hungarian speaking visitors.
In spite of not posting here, I have every day new visitors. So, I ask you, dear new reader, please leave a comment, how did you find me? Thanks.

...hogy izgulás van

2011-09-15T20:31:00.001+02:00

Mint mindig, utazás előtt.

De ez most különleges lesz, házassági évfordulós hosszú hétvége, Prágában. Kedves talált kuponos ajánlatot, 28e Ft volt a két éjszaka, két személyre, félpanzióval, a Vencel téren egy szecessziós szállodában.

Eredetileg luxusszállásnak hirdették, aztán miután már lefoglaltuk pár hete, nemrég kapott a Kedves egy emilt, hogy a magyar értékesítő kapott néhány visszajelzést, miszerint nem igaz, amit írtak, de hát személyesen nem tudtak meggyőződni arról, milyen is a szálloda, de amúgy ezért az árért a belvárosban lakni, mégha csupán kétcsillagos is a hely, igen jó dolog. De ha gondoljuk, visszakérhetjük a pénzünk.

Viszont mi úgy gondoltuk, utazunk. Mondjuk én bárhol elalszom, ha tisztaság van és nem kell közösködni a fürdőn meg a wc-n más vendégekkel, márpedig a visszaigazolásban arról nem írtak, hogy az bizony nem jár a szobához.

Szóval holnap hajnali kelés, hat és fél órányi buszozás, és utána vasárnap délutánig romantikus turistáskodás.

...hogy az ember alkalmatlan

2011-09-07T18:07:00.001+02:00

Suliba menet leszólít két fiatal leányzó, volna-e rájuk pár percem. Amiből annyi sem lett, miután egyikük előadta, hogy ők egy elhadart nevű alapítványnak gyűjtenek, vannak engedélyeik is, s pörget egy A5-ös füzetet, benne másolt személyivel meg pecsétes papírokkal. Mondom neki, a személyi egy pasasé... Erre megszólal a másik, neki talán tudok segíteni, érdekelnek-e a befektetések, biztosítások? Mondom, van nekem mindkettő, azok érdekelnek. S hogy mennyit tudok félretenni egy hónapban? Elmondtam,a fizetésem hány százalékát. De hogy az mekkora összeg? S a válaszom, miszerint nem akkora, amekkorát szeretnék, s hogy látom, kérdezné a nevem meg a címem meg a számom is, fejezzük be itt ezt a beszélgetést, nem nagyon tetszett neki, de nem tudott mást tenni, elköszönt.

...hogy az ember nem (mindig) hoz üzletet

2011-08-23T18:28:00.002+02:00

Telefon #1

Cseng a mobilom, ismeretlen 70-es szám. Nő elhadarja a nevét, s hogy ő a Zeptertől hív, egy kedves ismerősöm adta meg nekik a számom. S hogy a mindenféle kedves ismerősöktől begyűjtött számok között sorsoltak, s egy ajándékot dobott nekem a gép, örülök-e ennek?

Persze, mondom, amennyiben ez nem jár azzal, hogy órákon keresztül meg kell hallgatnom egy, a Zepter termékeit dicsőítő előadást. Érezhető zavar a túloldalon, suttogás, majd elköszönés: meg kell ezt beszélnie a főnökével, s majd visszahívnak.

Úgyhogy már egy hete várom, mikor kapom meg az ajándékot.

Telefon #2

Pénteken hív a nyelviskola, a tanárunkkal megbeszélt augusztus végi tanfolyam (nyelvi aktivizáló tréning, rendbe szedendő mindazt a nyelvtant, amit eddig kellett volna megtanulni) hétfőn nem indul, csak hárman iratkoztunk be. De ne adjam fel, majd még csörögnek, szerdáig talán lesz még jelentkező. Ha meg nem, akkor meg azért.

Telefon #3

Tegnap délután megint a nyelviskola, szerdán három fővel mégis elindítják a tanfolyamot. Viszont 16 óra helyett 11 órás lesz. Ezért az árért.

Ami úgy néz ki, hogy "A tanfolyam díja 15 750 Ft - Online kedvezmény 0% - Kedvezményes online ár 15 800 Ft"...

Telefon #4

Ma délelőtt, "Magán szám hív". Nem igazán bírom, ha valaki letiltja a számát, de hát sosem lehet tudni, felvettem. Gépi hang, várjak a munkatárs jelentkezéséig. Ilyet még csak a Té tett velem, gyorsan átgondoltam, minden számlát befizettem-e (be), nem generáltam-e hatalmas adatforgalmat (nem), el nem tudtam képzelni miért hívnak.

Aztán nő elhadarja a nevét, s hogy milyen cégtől van - egyiket sem értettem -, de a lényeg, az hallhatóan betanult, bár lehet, felolvasott szöveg.

Kereskedelmi forgalomban nem kapható különleges anyagokból készült férfialsót küldenének nekem, XS-től XXXL-es méretig vannak, háromféle fazon közül választhatok, és egy fillérembe nem kerül, csupán a 990 Ft-os postaköltséget kell kifizetnem. S azt sem azonnal, mert előbb az alsókat küldik, aztán csak egy hónap múlva a csekket.

Visszakérdeztem, és mi lenne, ha megspórolnánk azt a postaköltséget, s személyesen venném át? Na, erre nem volt felkészülve, nem kaptam választ, helyette újabb kérdést, megkérdezheti-e, mi nem tetszik az ajánlatban? Mondtam, azzal semmi gondom, de mi lenne, ha nem postán küldenék el, hanem elmennék hozzájuk, s átvenném, azzal kezdte a beszélgetést, ingyen van.

Nem tetszett neki az ötlet, gyorsan megköszönte a türelmem, hogy meghallgattam, s letette...

...hogy a jobb rosszabb

2011-08-17T18:10:00.001+02:00

S így ugye a bal a jobb.

Nem, nem vált politikussá a blog, az nem egy olyan dolog, amiről érdemes írni. Egyszerű ínhüvelygyulladástól szenvedek.

Tegnap már borogattam, de nem lett jobb - na tessék! már megint ez a finom utalás! -, így ma reggel meglátogattam az üzemorvost a dolgozóban. Ki ellátott. Mindenféle jótanáccsal, amennyiben tudok és akarok dolgozni... Felírt három kenőcsöt is, de nem receptre, hanem egy cetlire.

Hát munka után gyógyszertár, kértem fáslit, Fastum gélt. Utóbbiról kiderült, vényköteles. Maradt a Nicoflex vagy az Inno Rheuma. Előbbi paprikát is tartalmaz, utóbbi meg leginkább gyógynövényeket. A gyógyszerészlány kiokosított. Az kissé érdekes volt, ahogy a kártyás bizonylatot aláírtam, pontosabban próbáltam aláírni. De valahogy sikerült.

Amúgy balkezességben van már gyakorlatom. '99 nyarán egy mázsás páncélajtó csukódott a jobb kezem középső ujjának felső percére. Az egészből csak arra emlékszem, hogy ülök a földön a wc-ben és folyatom rá a vizet. Utána láttam a nagy vércseppeket a folyosón. S mivel egy hónapig sínben volt az ujjam, mikor a doki levette, a formája érdekes hasáb volt, a szagát meg gyorsan alkoholos lemosással próbálta eltüntetni. Azóta furcsán néznek, ha megmutatom, melyik ujjam volt eltörve...

Én meg most abbahagyom a mobilblogolást, a végén még a bal mutatóujjam is begyullad a telefonbillentyűk nyomkodásától.

...hogy a gyerekek viccesek

2011-08-12T16:11:00.000+02:00

Történet #1

Anyuka fogja a kezét a három év körüli fiának, a beszélgetésből kitűnik, a játszótérről mennek haza, szutykosan. Anya sorolja, mi mindent kell majd megmosni (lábat, kezet, fület, arcot...), s mikor a nyakacskához ér, a kissrác bömbölni kezd. Anyja kérdi, mi a baj? Tihisztaha lehesz...

Történet #2

Papa, mama, három gyerek - kettőtől úgy hat-hét évig - családilag fagyiznak. Középső, négy körüli kislány nyújtja apjának a tölcsért: Apa! Már nem kérem! Öccse méregeti a sajátját, aztán sandít a nővére, nézi az apját, s vesz egy mély levegőt. Apa! Én sem!

...hogy újra írás van

2011-08-11T16:06:00.000+02:00

Sok oka van (lehet) annak, ha az ember nem ír. Az egyik az, hogy annyi minden történik, hogy nincs ideje rá. Aztán meg, mikor már lenne, az annyi minden közül nem tud dönteni. Mármint abban az értelemben, hogy azok közül miket is írjon meg. S mire elszánja magát, akkor meg újra történik vele annyi minden, hogy nincs ideje, illetve ami van, azt a postafiókjának a pucolásával tölti, ha meg kicsit több, akkor a facebook-ra is ránéz. S gyorsan megoszt néhány linket, videót, képet, gondolatot, dob néhány lájkot. Mert az mobilabb, mint ez. Ugyanakkor ez meg kedvesebb a szívének, mint az. De persze ehhez idő kell, gondoskodás. (Hirtelen gondolat: a blogírást a tamagocsihoz hasonlítani; bármelyiket is hanyagolod, döglődik.)

Szóval a sokminden.

Szeretem az újlakást! Mert a legnagyobb változás, hogy átköltöztünk. Ami egy kicsit döcögött, de most már a lakcímkártyám is új. Mondjuk a HVG kissé hektikusan érkezik, eddig el voltam kényeztetve, hogy minden csütörtök reggel megtalálom a postaládában. Na, most ez úgy néz ki, hogy erről le kellett mondanom. Leginkább hétvégén kerül a postaládába, de van, hogy hétfőn jelentkezem a terjeszt@ címen, sajnos az előző heti szám nincs sehol. Erre küldenek egy kiadói példányt, ami két nap múlva érkezik, általában együtt az előfizetettel. S mivel azt ígérik, szólnak a terjesztőnek, ezért a következő egy vagy két szám időben (azaz péntek este vagy szombaton, esetleg vasárnap) jön is, aztán újra jelentkezem a terjeszt@ címen, hogy sajnos az előző heti szám sehol… De legalább nem fullad rutinba az újságolvasás.

Az újlakás amúgy nagyobb, és a Kedves szerint hidegebb. Merthogy eddig a harmadikon laktunk (lift nincs), déli fekvésű kis garzonban, amit reggeltől estig sütött a Nap. Most meg az elsőn lakunk (és még a garázsban is megáll a lift), és a nappali meg a konyha ablaka néz délre, de leginkább a vele szemben lévő ház folyosójára, lehet nézni, hogyan mennek el otthonról, vagy épp hogyan érkeznek haza. Meg lehet még látni, hogyan próbálják eladni a még üres lakásokat. A hidegebbet én annyira azért nem érzem, bár van felettünk olyan erkély, amire irigykedve nézek, hogy őket még süti a Nap, mikor nálunk már árnyék van, de ha arra gondolok, hogy milyen jó lesz majd, ha öreg leszek, és nem működik a lift, és gyalogolni kell, akkor annyira már nem rossz. Miképp az sem, hogy a kádunk a fürdőben is alacsonyabban van, ami lehet, gyerekfürdetésnél nem a legszerencsésebb, de hajlott korban könnyebb ki-bemászni, az biztos. No és a konyhát is szeretem. Bár néha még keresem, mit hova tettünk, minek hol a helye, de az indukciós főzőlap az valami csoda! A fürdőben meg tudunk egyszerre fogat mosni, mert két mosdónk van, viszont tükör még nincs, így borotválkozni ritkán szoktam. Eddig kétszer, egyszer vakon, egyszer meg kis piperetükörrel, amit az autó kapott egyszer ajándékba, s most átvittük a régi lakásból az újba. Igazából egy tükrünk van, pontosabban kettő, a hálóban lévő nagy ruhásszekrény ajtóin. Ja, és pár napja a kezemben maradt ennek a szekrénynek az egyik ajtaja (szerencsére nem a nagy tükrös, hanem egy kisebb), így most nem kell ajtót nyitogatnom, ha inget választok magamnak, csak megállok a szekrény előtt.

Persze vannak még olyan bútorok, melyek még nincsenek, kell még étkezőasztal meg székek, aztán sok-sok könyvespolc, hogy a barátom garázsában évek óta pihenő sok dobozt kipakolva újra láthassam a könyveim (tényleg, kedves barátom, igyekszem majd úgy helyet teremteni az újlakásban, hogy mihamarabb felszabaduljon a hely nálad!), de ahhoz a most még tele lévő dobozokból ki kellene pakolni, ami nem egyszerű. Mert ugye hétköznaponként az ember dolgozni jár, s mire hazaér, addigra már a pakoláshoz nincs sok kedve, s újabb (pontosabban régebbi) dobozok akkor férnek majd el, ha amik most vannak, azok eltűnnek végre. Hétvégén meg a régi lakással voltunk elfoglalva, merthogy nyaralás előtt jelentkezett a Kedves kolléganőjének a barátnőjének a barátnője, hogy kivenné. Meg is nézte, telefonon meg is egyeztek, aztán mikor visszajöttünk a nyaralásból (erről is írok majd mindjárt), akkor a lány lemondta. De ekkorra már pakoltunk ott elég sokat, meg apósom el is kezdte a festést meg az ajtók mázolását. Aztán mikor a végén járt, anyósom kerített egy fiatalembert, aki a barátnőjével eljött megnézni, aztán egy hét múlva, mikor visszapakoltunk, újra, s már akarták is fizetni a kauciót. Mondjuk ott még a fürdőből kell néhány dolgot elhozni, meg a konyhából jó sok dolgot (hihetetlen mennyi olyan cucca van az embernek, amit nem használ, vagy amit használna, de az új indukciós főzőlapon nem tud, no meg lecseréltük az étkészletet is, a fehér tányérok helyett most üvegek vannak, melyeket nagyon sok éve vettünk akciósan Keszthelyen, mikor megnyílt ott egy Spar, direkt úgy, hogy azt majd az újlakásban használjuk, merthogy akkor épp nem messze onnan nyaraltunk, meg lecseréltük az evőeszközöket is, melyeket még nászajándékba kaptunk az Ikeából, aztán pár hónapja láttuk akciósan is, vettünk egy újabb szettet). S mivel a fiatalok szeptember elsején már ott aludnának, előtte meg már hoznának cuccokat, bizony a következő hétvégék is pakolással telnek majd. Mellesleg egy kis önfény. Kedves küldött át szerződéstervezeteket, azokból összeraktam egy szerződést, amit a leendő bérlők elolvasva nem emeltek kifogást. (Jó, a Kedves egy pár dolgot még beleírt, de azok igazából csak adatok voltak.) Lehet, jogot kéne tanulnom, másfél órát foglalkoztam vele, s ha mondjuk ügyvéd lennék, igen jó órabért szakíthatnék egy-egy szerződés megírásával.

A nyaralásunk az nagyon jó volt. Balaton, strand, vitorlás. Tíz napból az utolsó kettő ami nem ilyen. S ahhoz képest, hogy naponta háromszor kaptunk enni, másfél kilót fogytam. Vitorlázni amúgy nagyon jó, főleg, hogy ingyér’ van, merthogy a Kedves dolgozójáé az üdülő, meg a hajó is. Egyedül a kapitányt kell elviselni, ki kissé fura ember, nem valami beszédes, illetve ha az, akkor meg kissé egyszerű, de ha az ember ingyér’ vitorlázik a Balatonon, akkor ne legyen válogatós a személyzetet illetően, hanem élvezze ahogy szeli a habokat, már amikor van szél, mert ha nincs, s csak ringatózik a hajó, az annyira nem kellemes. Mert nincs árnyék, hová menekülhetne. S mivel még fürdőruhát sem vitt magával, marad csendes szemlélődés.

A nyaralás még meglepetést is tartogatott a számunkra, a legdurvább egy vödör esővíz képében jelentkezett. Merthogy az éjszakai vihar után a strandon az egyik büfénél vödrökkel merték a hatalmas pocsolyákból a székek meg az asztalok közül a vizet, s mikor elhaladtunk mellettük, az egyik figyelmetlen kis köcsög, hiába szóltak neki, lendítette a teli vödröt, ami ahogy kell, telibe kapott minket. Csak egy kicsit voltam ideges, valahogy nem volt kedvem vihogni, bár ha a youtube-on láttam volna, valaki mással, akkor biztos küldtem volna tovább emilben a vicces videó linkjét.

Voltunk Alsóőrsön is, a Szöszi nevű cukrászdában, melyet sok éve fedeztünk fel, s ahol most a személyzet nem volt valami udvarias, viszont a vanília fagyi az még mindig hihetetlenül jó. Sétáltunk is a strandon, simán be lehetett menni, mert hideg volt, és nem szedtek belépőjegyet. Meg a Kedves nosztalgiázott, mert mikor kicsi volt, arra nyaralt a szüleivel.

No és vittem magammal Churchill Angol ajkú népek történetét, ha ismered, talán megérted, hogy csak a harmadáig jutottam a tíz nap alatt. S ha már könyv. Ma megrendeltem Csernok Attila új könyvét (Mint patak a sziklák közt), György Pétertől Az apám helyett-et és Pavol Rankov-tól a Szeptember elsején (vagy máskor)-t. Mindezt az Alexandrától, annak ellenére, hogy a Facebook-on feltettek egy olyan kérdést, miszerint van-e olvashatatlan könyv? Ezen kissé elgondolkodtam, pont egy ilyen cég, pont egy ilyen kérdéssel? De ha a webáruházban 15% a kedvezmény, akkor az ember a pénztárcájára gondol, s nem az elveire. Majd lesz mit olvasnom Prágába menet a buszon.

Merthogy szeptemberben a házassági évfordulónkat majd ott ünnepeljük. Ami úgy történt, hogy a Kedves regisztrált mindenféle kuponos oldalakon, s kap mindenféle hírleveleket mindenféle akcióról, s mivel igen kedvező áron, igen jó helyen (a Vencel téren lévő szecessziós, Evropa névre hallgató szállodában) ajánlottak két éjszakát félpanzióval, hát vettünk egyet. Aztán buszjegyet is (a kedvező árról: a szállás 10,000 Ft-tal volt drágább, mint kettőnknek a busz). Ja, és Kevin, a szállodából a foglalásunkat igen szűkszavúan igazolta vissza: "we hereby confirm your reservation, sincerely". Ennyi. Aztán meg elkezdtem véleményeket keresni a neten a szállodáról, s mikor olvastuk a Kedvessel, hogy volt, akinek nagyon bejött, volt aki meg ki volt borulva, hát megegyeztünk, nem kéne ezt erőltetni, majd ott leszünk, aztán meglátjuk. Én bárhol elalszom, csak legyen tiszta az ágynemű meg ne legyen közös a fürdő és a wc. A foglalásunk elvileg ilyen, de majd fogok írni róla. Mindenesetre én már nagyon várom, a knédlit imádom, a káposztát már kevésbé, a sört meg egyáltalán nem, s Prágában utoljára akkor voltam, mikor még szocializmus volt, s még Csehszlovákia fővárosa volt.

Ez egyébiránt érdekes volt, mert a szállodában, ahol laktunk, minden reggel fizetni kellett a reggeliért, a szüleimmel meg a nagyszüleimmel voltunk, s arra emlékszem, a nyelvi korlátok miatt, az étlapról egyedül a "ham and eggs" volt érthető, hát mindenki azt evett. Az első reggel még három tojás volt két nagy szelet sonkán. Aztán mivel nagyapám nem adott borravalót, másnap már csak két tojás a két szelet sonkán, s mivel a borravaló megint elmaradt, az utolsó napon már csak egy szelet sonka volt a két tojás alatt. S persze minden nap ugyanarról az összegről szólt ám a számla... Aztán mikor mentünk a vonathoz, azt taxival kellett. Kettővel, mert hatan annyiba fértünk be. A két sofőr meg valamit megbeszélhetett, mert valahogy igen hosszúnak tűnt az út, a végén a számla meg igen magasnak. Erre a nagyapám dühösen lecsapta az egyik motorháztetőre az összeg negyedét, amit még így is sokallt, s ellentmondást nem tűrve közölte: "C'est assez pour vous deux!". Merthogy nagyanyám parancsba adta, csak franciául beszélhetünk, mert a csehszlovákok nem szeretik a magyarokat, s ha magyar beszédet hallanak, akkor ki lesz velünk babrálva. Nagyanyám amúgy remekül megértette magát más nyelveken is, nekem nagyon tetszett, hogy a DDR az a Dajcse Demokratikus Répüblik volt neki. S annak ellenére, hogy csak a franciát bírták, tényleg elintéztek nagyapámmal mindig mindent, akár germán, akár szláv nyelvterületen.

A nyelvekről meg az jutott eszembe, hogy június végén említettem a B2 zárótesztjét, amiről megjött a tanárnénitől az emil. Oral part 98%, written part 85%. Nem akartam ám elhinni, mert írásbelin jobbra számítottam, a szóbelin meg úgy éreztem, nem voltam olyan jó. De ha már ennyire értékeltek… Akkor elhatároztam, hogy majd nyáron szépen csinálgatok nyelvtani teszteket, vettem könyvet, melyet tanárnéni ajánlott, s néha bizony hasznos volt egy-egy teszt előtt, de most azt mondtam, én bizony végigcsinálom az egész könyvet, mert kell a nyelvtani ismétlés. Merthogy már csak ez a hetem szabad, meg a következő, aztán 22.-én kezdődik a nyelvi tréning, ami majd a nyelvtani tudást hivatott rendszerezni. A csoportból ketten már biztosan megyünk, egy leányzó biztos nem, de azért jó lenne, ha lenne ez a négyhetes, rám férne. S eddig még nem jelentkezett az iskola, hogy nem indul… Aztán szeptember közepén meg nekiugrunk egy TELC B2 előkészítőnek. Mert három év után én azért már megnézném mennyit is tudok. Mert hát az egy dolog, milyen eredményeim vannak a nyelviskolában, azért ez más.

Úgyhogy most megyek is a tesztkönyvemhez.

...hogy az ember nem fogadkozik

2011-07-13T22:34:00.001+02:00

Csak elhatároz. Búcsúzik.
25 év. Az kurva sok.

...hogy az embernek nincs üzleti érzéke

2011-07-07T07:37:00.000+02:00

Tegnap volt nálunk a lomtalanítás, és megváltam a tárolóban évek óta porosodó, áttéthibás bicajomtól. (Három éve a Kedvestől kaptam egy Magellán Cygnust, na, az kerékpár!) Néhány, még használható alkatrészt leszereltünk, feltettük a Kedves gépére, aztán a laposkerekűt eltoltam egy kupachoz. Ahol rögtön akadt érdeklődő, nézegette, s mikor megállt mellette egy már jól megrakott furgon, s megkérdezte, hogyé' aggya? emberünk válasz nélkül odébb állt.

Na igen, ha a túloldalon nem integetnek ismerősök, s nem megyünk át beszélgetni velük, mos lehet, gazdag ember lennék.

...hogy most már tényleg nyár van

2011-06-29T20:36:00.000+02:00

Még akkor is, ha az idő mostanság nem úgy jár.

No more English homework, ma írtuk meg a B2 szint zárótesztjét. Eredmény majd jön emilben. Tanulás meg augusztusban.

Most fáradtság van. S az online lét immár remélhetőleg nem csupán a mobilon történő Facebook látogatás lesz. (Tényleg, kedves olvasó, Te is szoksz le az iwiwről?)

...hogy mindjárt nyár van

2011-05-31T23:15:00.000+02:00

...hogy a semmit tenni jó

2011-05-09T07:22:00.000+02:00

(De persze ma már dolgozni kell menni.)

...hogy a rejtélyekre előbb-utóbb fény derül

2011-05-02T07:53:00.000+02:00

A reggeli ébredés óta nem megy ki a fejemből egy Halász Judit énekelte Weörös Sándor vers. S mosolygok gyermek magamon, mert sokáig nem értettem, hogy lehet a törpe királyfi a lánya Bóbitának, kinek termeiben oly' sok a vendég?

...hogy csokinyulat árulni nem könnyű

2011-04-23T18:12:00.000+02:00

Lehel piac, ma délelőtt.

- Ez a Kinder nyuszi miből van?
- Tejcsokoládé.
- Milka csoki?
- Asszonyom, az két különböző dolog! A Kinder az Kinder, a Milka az Milka!
- Jól van na! Én nem értek hozzá, maga az árus!

...hogy furcsán indul a reggel

2011-04-22T07:36:00.000+02:00

Lehet, rossz szokás, nekünk a tévé az ébresztőóra. (Persze majd az új lakásban nem az lesz, egyelőre még nem költöztünk. De erről majd máskor, egy másik bejegyzésben.) 5:30-kor szokott halkan megszólalni, van idő ébredezni, reggelit ágyba vinni, szép nyugodtan készülődni, aztán elindulni dolgozni.

Na, ez ma reggel másképp volt. Merthogy a tévé bekapcsolt, csak a csatornák tűntek el belőle. Mikor felébredtem, már elmúlt hat. Így hát az ébredezés elmaradt, a reggeli gyorsan vivödött az ágyba, s a készülődés meg gyors zuhany és a ruhák magamra kapkodása lett.

Azért a munkahelyemre be fogok érni. Csak ez a reggel volt szokatlan.

...hogy tavasszal szenvedés van

2011-04-20T18:02:00.000+02:00

(De a zene az segít.)

A Beatles Abbey Road című albumáról másfél éve már írtam az évforduló kapcsán, de ma újra előkerült, merthogy tegnap átpakoltam ezt a cd-t az ipodomra. Mivel hiába a tavasz, amiről Dorka is írt, lassan én is csak suttogni tudok; vasárnap elkezdtem rettenetesen prüszkölni, aztán hétfőre ez már komoly náthává érett, mentem haza munka után, angolóra helyett, jót tett a fokhagymás pirítós (nem dörzsölve, apró szeletekre vágva a fokhagymát), a másfél liter mézes-citromos tea meg az ágyba bújás, tegnap már valamivel jobb volt, csak bőrátültetésre vágyom az orrom alatt/körül, úgyhogy átraktam zenéket az ipodra, teljen valami hasznossal az idő, ha már a leckével, mit emailben elküldött egyik csoporttársam, készen voltam.

Munkába menet hát Beatles-t hallgattam, jókedvűvé tett, aztán a munka már kevésbé, de hazafelé megint jót tett nekem ez a lemez.

Ma meg újra kihagyom a sulit, bár újra jobb kissé, de még mindig nem az igazi, ágyban fekve semmit tenni a nekem való most. Mert már a leckét is elküldtem emailben a tanáromnak, tea mellettem, a fokhagymás pirítósok a hasamban. A fülemben meg az Abbey Road.

…hogy fényképekkel telik az idő

2011-04-06T17:42:00.007+02:00

Nemrég rátaláltam a Photoscape-re, melyet igen gyorsan megkedveltem. Sokféleképp manipulálhatod a képeidet, magyarul is tud, s ingyenesen letölthető.

S akkor most megmutatom, miért is jó ez a program. A nyers képek mellett láthatod azokat, melyeket ezzel a programmal módosítottam.

…hogy fényképet nézni nem mindig jó dolog

2011-03-31T21:09:00.000+02:00

Bár akkor, mikor a wiwen találod meg a hat-hétéves önmagad , akkor az jó dolog, de mikor a kollégád mosolyogva mutatja az otthon talált képeit, melyeket húsz éve készített a munkahelyeden, s viszontlátod a harminc kilóval soványabb önmagad, vékony arccal és hatalmas – akkor szörnyen menőnek, ma már egyszerűen csak szörnyűnek tartott – szemüvegkerettel, dús, hosszú, hullámos hajjal, hát bizony az egy érdekes érzés.

…hogy vannak jó dolgok a neten

2011-03-29T20:13:00.003+02:00

Most olyan oldalakat mutatok neked, melyekre vagy rátaláltam, vagy emailben kaptam a linkeket.

Például, ha szeretnél egy mp3 fájlodból csengőhangot, vagy sms pittyegést készíteni, akkor nem szükséges mindenféle programokat letöltened. Elég, ha kezeli a Flash-t a géped, s a cut mp3 online oldalon meg tudod tenni.
Egyszerű, nem kell regisztrálnod, csak kivágod magadnak azt a részt, amire szükséged van, majd elmented az így készített új fájlt.

Ha érdekel, mi történt abban az évben, amikor születtél, akkor a whathappenedinmybirthyear.com sok érdekes információt tartogat a számodra.

S ha már történelem, akkor olvasd el a Magyar Levéltári Portálon a II. katonai felmérés térképeinek leírását , s. nézd meg, hogyan nézett ki az utca, ahol laksz .

Persze részt vehetsz a World Beach Projectben is, ha vízparton vagy és kreatív.

De ha csak mások képeit néznéd, akkor Mr. Sultan Flickr fortepan – window to the past képeit nem hagyhatod ki.

...hogy a figyelmetlenségért fizetni kell

2011-03-28T21:13:00.000+02:00

Történt, hogy Újpestről a Deákra mentem délután, rohanva, mert nem jött a metró, a gyűjtőjegyeim közül az utolsó lyukasztott utánit benyomtam a gépbe, s ugrottam a metróba. A Deákon aztán kifele nézik a jegyeketbérleteket, mutatom az enyém, mire a kétméteres másfélmázsás, feltehetően Mensa tag kékruhás közli velem, ez érvénytelen, mert kétszer van érvényesítve. Mondom neki, ne szórakozzon, az utolsó érvényesített utánit érvényesítettem! De nézzem csak meg, ezen már van egy kéthetes pecsét. S valóban, két hete villamosoztam, az meg nem harap ki a jegyből egy darabot, csak nyom rá egy halvány pecsétet.

Elnézést kértem a figyelmetlenségért, hogy nem vettem észre a korábbi pecsétet, de nem akartam én bliccelni, láthatja, lyukasztottam, csak figyelmetlenül. S hogy akkor adok én most neki egy másik jegyet, vagy az orra előtt kilyukasztok egyet.

Ez nem volt érv, legalábbis olyan, ami elfogadható lett volna a közben háromfősre duzzadt, s érezhetően egyre türelmetlenebb kommandónak. Merthogy hosszasnak ítélhette a beszélgetést az a másik két, szintén nagydarab, kik a kollégájuk segítségére siettek, nehogy már lenyomja őt egy kis köcsög.

Felmérvén az erőviszonyokat, felajánlottam, bemutatom majd az érvényes bérletem. Ezt igen viccesnek találták, mert vigyorogva közölték, azt ugyan nem! Merthogy azért utaztam jeggyel, mert nincs bérletem! S hogy ez bizony helyszíni bírság. Vagy csekk, mondtam.

Na, itt elkezdtek csikorogni a fogaskerekek, de hirtelen fény gyúlt, adnám oda a személyim. Legfeljebb egy rendőrnek, vagy egy közterület felügyelőnek, válaszoltam. Amit nem kellett volna, mert úgy értelmezték, én most ki akarok nekik fizetni 6.000 Forintokat. Legalábbis mind a verbáls, mind a nonverbális reakciójuk egyértelműen erre utalt.

Nem nagyon lévén más választásom, elővettem a pénztárcám, s átadtam egy két- meg egy ötezrest. Melyeket egyikük azon nyomban zsebre is vágott. Megkérdeztem, adna-e vissza egy ezrest meg egy elismervényt?

Összevonta a szemöldökét, de azért hívott segítséget, egy negyvenkilós kb. egy negyven magas nő személyében, "aggyá' má' neki egy ezrest me gegy elismervényt!" felkiáltással. Amit ő meg is tett, akkurátusan, szépen lassan kitöltve minden rubrikát.

Mikor végzett, az orrom alá nyomta, írjam alá. Kapott három ikszet, amit nagyon rossz néven vett, "aszontam írja alá!" hangzott fenyegetően. "Így szoktam.", válaszoltam, mire meglepődött, s a kitépett cetlit a kezembe nyomta.

Mondjuk ahhoz képest, hogy egy 2.800 Forintos gyűjtőjegyet egy-másfél hónapig használok, még mindig jobban jöttem ki, mint a 9.800 Forintos bérlettel...

...hogy magyarul beszélni nem könnyű

2011-03-13T19:11:00.000+01:00

Több mint ötven éve Londonban élő hölgy meséli, milyen jó almát evett. A kérdésre, milyet, a következő volt a válasz: "Hát magyarul úgy mondják, fenyőalma."

Na igen, nem tudom, a második háború előtt/alatt/után látott-e ananászt itthon.

...hogy gyereket nevelni tudni kell

2011-03-12T20:30:00.000+01:00

Tavaszi séta a Kedvessel délután, haza már busszal. Sokan rajta, fiatal pár két gyerekkel, mindannyian hangosan "beszélnek" egymással. Az egyik gyerek - úgy hároméves fiúcska - mondja a magáét, nem figyelnek rá, mire hisztizni kezd. Az apja meg neveli: "Kuss legyen, a kurva anyádat!"

Aztán még vásároltunk pár dolgot, a boltban tíz év körüli srác tolja a kocsit, s méltatlankodik az anyjának, miután az nem hajlandó valamit megvenni: "Úgy felidegeltél, mindjárt leütlek!"

...hogy örvendezés van

2011-03-11T15:46:00.000+01:00

Itt a TAVASZ!

Most jöttem ki a munkahelyemről, meleg van, süt a Nap, langy szellő.

Mobilblogoláskor nem bírok linkelni, de tessék meghallgatni Cseh Tamástól a Rajtam maradt télikabátot.

…hogy barokk zenét kell hallgatni

2011-03-04T07:39:00.000+01:00

Ma például Vivaldit, mivel 1678. március 4.-én született.

Úgyhogy most következzen négy évszak, mert ugye azok híresek, s talán így még nem láttad.

S persze úgy is lehet ezt játszani, ahogy Loussier teszi egy koncerten.

S persze lehet viccesen is.

...hogy válasz van

2011-03-01T18:53:00.000+01:00

Nem. Ma nem volt tavasz.

...hogy kérdés van

2011-02-28T17:59:00.000+01:00

Holnap Tavasz lesz?

…hogy több érv is van

2011-02-27T22:00:00.001+01:00

Amellett, hogy az ember iPhone 4-et vegyen.

Mert egyrészt az ugye jó meg szép. És mivel az új lakásban a hálószobában nem lesz tévé, és most úgy van ébredés, hogy hajnalban halkan motyogja a tévé a híreket, de vekkerre nem lenne jó majd ébredni, és az iPhone-hoz lehet kapni olyan dokkolót, mely ébresztőórás rádió is, hát nincs mit tenni, ha az ember el akarja kerülni a vekker csörgését.

(Szóval köszönet a péntek esti baráti beszélgetésért. Most már csupán pénz kell.)

…hogy az ember gasztroblogot írna, miközben díjazzák és még buszjegyet is vesz tavaszra

2011-02-24T18:46:00.000+01:00

Szép hosszú című ez a bejegyzés, mert múlt hét óta sok minden történt.

Szóval gasztroblog. Mert el kell mesélnem, milyen cannelonit készítettünk múlt hétvégén. S receptet még nem tettem ide, most itt az ideje.

Canneloni volt itthon, s a Kedves talált egy receptet, hogyan is kellene megtölteni brokkolival meg csirkehússal. No, ezt egy kissé átgondoltuk, s a következő lett belőle.

A piacon találtunk szép póré- meg újhagymát, no és csirkemellet is, s hogy a töltelék majd összeálljon, vettünk túrót meg tejfölt, s mivel besamel is kell hozzá, tejet is. A csirkemell apró kockákra vagdosása igen időigényes, ám ebben az esetben igen hasznos dolog. Volt itthon kukoricaolaj, az már tapasztalat, ha ebben sütünk, kevésbé illatozik a konyha, a lakás. Miután a kis csirkemellkockák megkapták a kötelező só és bors adagot, ugrottak a serpenyőbe pirulni. Kaptak még egy kis Jolly Joker – Vallomás névre hallgató fűszerkeveréket (amiben a felirat szerint a következő összetevők vannak: só, vöröshagyma, fűszerpaprika, búzafű, pritaminpaprika, bazsalikom, borsikafű, fokhagyma, lestyán, majoranna, oregano, petrezselyem, snidling, zsázsa, fruktóz).

Miután megsültek, helyet cseréltek a serpenyőben a karikára vagdosott póréhagymával, amelyek mellé, mikor már eléggé szétestek és megpuhultak, oda kerültek az újhagyma karikák, s pár gerezd összezúzott fokhagyma is. Ehhez az illatozó halomhoz került a túró, majd egy kis tejföl is, no meg némi Provence-i fűszerkeverék (rozmaring, bazsalikom, oregano, kakukkfű, levendulavirág) és egy kis ’ Montosco mix per aglio, olio, peperonico’. No meg abból az olajban várakozó napon szárított paradicsomból vagdosott apró kockák, melyet még Londonban, a Portobello-n vettünk egy fontért. Kissé összeforraltuk a húskockákkal, s mentek a tésztába.

Az üvegtálba fektetve őket került közéjük némi besamel is. Amit a Kedves úgy készített, hogy először felfőzte a tejet egy kis babérlevéllel meg fokhagymával, s miután kihűlt, ez a fűszeres tej került a mártáskészítő lábasba. Amibe került egy kis reszelt sajt meg só és bors és jó sok szerecsendiót reszeltem hozzá.

Az egész tetejére még sajt került, a tál meg a sütőbe.

S amíg sült, megtaláltam a postafiókomban a narancssárga busztársaság hírlevelét (mert hírlevelet kapni jó), amiben felhívták a figyelmem, ha a hétvégén foglalok jegyet februárra, márciusra vagy áprilisra, akkor 20% kedvezményt adnak. Ebben csak az volt fura, hogy az általuk megjelölt időszakra a Bécsbe szóló jegyek kedvezményesen is drágábbak voltak kb. 10%-kal, mint azok a jegyek, melyeket végül megvettünk. Így hát május elején lesz egy péntekünk Bécsben újra, ha van valami jó programajánlatod, vagy bármilyen ötleted, írj nekem!

No és miközben készültem, hogy végre ezt a sok mindent leírjam, láttam, hogy díjazva lettem.

Köszönöm Dorkának, s én ezennel kollektíve adom tovább mindazoknak a blogoknak, melyeket oldalt, az ajánlóban találsz. (Így persze a Pillangó immár két díjjal is büszkélkedhet.)

…hogy végre van min aludni

2011-02-17T16:10:00.001+01:00

Az ágyunkról – pontosabban annak szállításáról – már írtam itt és itt. Ma végre meg is hozták, igaz, kissé kicsúsztak a vállalt időintervallumból, már vége volt a 11:00 órás híreknek, mikor láttam az ablakból a ház előtt megállni a cég feliratát viselő kocsit.

Mentem le eléjük, mert esélyük nem volt felcsöngetni a kaputelefon, ugyanis mikor mentem az új házhoz, ezt láttam a kapu mellett.

Kissé ideges lettem, de mivel a közös képviselő a házban lakik, gondolom találkozott már a problémával, s intézkedni fog.

Szóval mentem le, ember vigyorgott, nem kell telefonálnia, aztán a ketten felcipelték a lakásba az ágy darabjait. S jó félóra alatt össze is szerelték. Megkérdezte, mikor vesszük használatba, mert ha nem hamar, akkor csak bepakolnák a matracokat a helyükre, de nem csomagolják ki. Ebben maradtunk.

Amúgy rendkívül figyelmesek voltak, mikor bejöttek a lakásba, még a szomszéd lábtörlőjét is használták, utána a miénket is, végül az előszobába letett papírokon is végighúzogatták a lábuk. Vigyáztak a falakra, óvatosan pakolták be a darabokat a szobába, kicsomagolásnál figyeltek a parkettára, s a végén arra is, hogy ne tolják fel az ágyat a falig, ne verje le. S a végén a csomagolóanyagot összepakolták és elvitték magukkal.

Fura, hogy ezen mennyire meglepődik az ember, mert hát minden mestertől ez lenne a természetes. S hiába volt kifizetve a szállítás meg a szerelés, honoráltam az emberek igyekezetét mikor aláírtam a szállítólevelet.

…hogy fényképes élménybeszámoló van

2011-02-16T12:07:00.051+01:00

Összeszedtem magam, a képeim is, megkerestem mindenféle linkeket, szóval következzen most London.

Még korábban terveztük, mit is nézzünk meg, leginkább Andrew Duncan könyveiből, melyekről már írtam. A Kedves talált is egy jó programot: menjünk fel a Big Ben tornyába! Igen ám, de ha utánanézel a neten, megtudod, hogy a Clock Tower tour bizony nem mindenki számára elérhető.

Kedden még dolgoztunk, este becsomagoltunk, szerda reggel még néhány apróságot, aztán elindultunk.

Szerintem kissé késve, már elmúlt egy mikor kiléptünk a lakásból és én olyan vagyok, hogy ha például hétre kell színházba menni, akkor már félhétkor ott akarok lenni, elképzelheted mit éreztem, ha a check-in kettőkor kezdődött Ferihegyen, mert négykor indult a gépünk, s Angyalföldről még el is kellet jutni az egyes terminálig. De sikerült, kettő után pár perccel már ott is voltunk, elszívtam még egy cigit, telefonáltam még egyet, aztán mentünk feladni a bőröndjeinket felvenni a beszállókártyákat, s átesni a biztonsági ellenőrzésen.

Ami nem is tartott olyan sokáig, viszont hiába vettem le a cipőmet, az övemet, nézték meg az órámat, besípoltam, mert a pulóverem cipzárja fém, hát persze hogy motozás lett belőle. Az ember udvarias volt, első kérdése az volt, beszélek-e magyarul, majd az igenlő válasz után terpeszállás, kezek felemelve, nadrág korcán ujjak végigsimítva, leültetve, talpak végigtapogatva, majd miután semmit sem talált, kézi csipogóval nézett végig, s mikor a cipzár sípolt be, mosolyogva megköszönte az együttműködést. Nagy tapasztalat volt, tudtam, hazafelé már pulcsi nélkül kell a kapun átmenni.

S mivel minden igen gyorsan ment, volt egy bő óránk a felszállásig, négykor már a gépen ültünk, átestünk az oktatáson, s megtudtuk, nem tudunk időben indulni. Végül majd’ háromnegyed órás késéssel sikerült, meg is beszéltük a Kedvessel, még jó, hogy hétkor indul majd a buszunk Lutonból, azt biztos el fogjuk érni.

Amit aztán sikerült is, bár nem volt egyszerű. Mert miután leszállt a gép, nem kapott lépcsőt, elnézést kért a kapitány, de aztán a csomagjaink hamar megszereztük, s meg is találtuk az easybus indulási helyét, de az hét előtt pár perccel még üres volt. Mellette viszont ott állt a Green Line-é, s míg én elszívtam egy cigit, a Kedves megérdeklődte az ott lévő embertől, ugyan, tud-e valamit az easybus-ról, mire a válasz: This is easybus. Na igen. Az oldalán ott volt, hogy partnership with easyjet, fejenként £ 2.00 volt a jegyünk, s ugyanazzal a busszal mentünk be a városba, mintha tizenvalahányért vettünk volna.

A csütörtök akklimatizálódással kezdődött, elmentünk a Kilburn High Road-ra, ahol sok – emlékeink szerint – olcsó bolt van, találtunk is egyfontos boltokban mindenféle jó dolgokat. Például egy tucat Kodak ceruzaelemet, mindenféle méretű vákuumzsákot, melyekbe majd az új lakásban jól el lehet pakolni a cuccainkat, csokikat, meg mindent, amit el lehet képzelni, még csábos alsóneműket is a közelgő február 14.-re tekintettel. Nagyon más a minőség, a kínálat, mint itthon a kétszázötven forintos boltok.

Este azért még elmentünk a British Museumba megnézni a
Picasso to Julie Mehretu kiállítást, utána még bóklásztunk, láttunk kicsomagolt múmiát is, meg órákat, ahonnan kizavartak minket a záróra miatt, így aztán csak ezt az egy képet lőttem.

Pénteken Notting Hill-be mentünk, piacozni a Portobello Road-ra.

Útközben ezt találtam.

A Kedves nekem meg egy szemüvegkeretet, £ 10.00 volt, s mikor felpróbáltam, láttam, ez egy Gant… Itthon megkerestem a neten és néztem, hogy mennyibe is kerül(ne, ha nem piacon vettük volna).

S persze a Portobello Road-on rengeteg mindent árulnak.

És önfényképet is muszáj készíteni.

S más tükröt is, az egyik mellett például távcsövet nézegettek.

A másikkal szemben meg egy kávézó van.

És még Scrabble is található egy házfalon.

Piacozás után a Monumentet mentünk megmászni, és annyira hideg volt, hogy a tövében még a galambok is fáztak.

Viszont fentről bámulatos a kilátás.

Ez itt a Kedves kedvenc képe:

Miképp a Lloyds székháza, és az Uborka is, melyeket utána néztünk meg. Előbbi arról híres, hogy minden lift meg lépcső meg vezeték az épületen kívül fut. Utóbbi meg szinte mindenhonnan látható, igen jellegzetes.

Késő délután még elmentünk Greenwich-be, mert van ott egy könyvesbolt, ahol már jártunk néhányszor, és £ 2.00 volt minden könyv. Most Cynthia Lennon John című könyvét találtam meg, a fülszöveget elolvasva azt mondtam, ez nekem kell! A Kedves meg egy Churchill fényképes életrajzra lelt, s azt sem lehetett otthagyni.

Szombaton is piacoztunk, Camden-ben. Ahol még a próbababák is furcsák.

És mindenfelé vannak boltok.

És nem mindig tartják be a szabályokat.

Viszont az ember egy harisnyaboltban megtalálhatja az álmát.

És a világ legjobb boltját is itt hirdetik.

A rengeteg kifőzde közül meg valamivel ki kell tűnni, ezen a helyen érdekesen lehet leülni enni.

S persze nem lehet nem turistafotót készíteni.

Este még elmentünk a Covent Garden-hez, ahol hihetetlenül jó faliórákat láttunk, de nem tudtunk dönteni a két árus között, úgyhogy olyat nem vettünk, csak az egyik kedvenc teámból egy dobozzal

S még vasárnap is piacozás volt, ezt D.-vel beszéltem meg (ki ugye volt cs. most meg b.-nő), a Liverpool Station-nél találkoztunk, s járkáltunk, nézelődtünk, vásárolgattunk. Elvitt a kedvenc boltjába is, ahol ugyan nem vettünk semmit, viszont kaptunk forró italt, a hidegre való tekintettel.

Errefelé is vannak érdekes üzletek.

Meg érdekes szobrok, melyekbe az ember belefotózza magát meg a mellette elrohanó embert.

És a Brick Lane-en tömeg van.

Meg elmaradhatatlan turistafotó.

No meg igen érdekes tábla.

Csak a miheztartás végett…

Hétfőn a Sommerset House-ban kezdtünk, mert egyrészt még nem jártunk a Temze partján, másrészt az ott található Courtauld Gallerybe hétfőnként 10:00 és 14:00 óra között ingyenes a belépés. És rengeteg csodát láttunk. Esett le az állam, hogy a gimnáziumi művészettörténet (elnézést, rajz és műalkotások elemzése volt a hivatalos megnevezés) órákon a könyvben látott képek közül mennyi van itt.

Aztán elsétáltunk a Temple környékére, ami rendesen útvesztő, mindenféle apró sikátorokkal.

S persze erre is találtunk olyan könyvesboltot, ahonnan minden ki akartak pucolni, £ 1.00 volt a királynő koronázási könyve rengeteg fotóval, egy DVD Joe Stummer-ről (amihez még könyvecske és CD is járt, utóbbin interjúkkal, jó lesz az szövegértést gyakorolni), s a Kedves is talált egy szakácskönyvet.

Még itthon kinéztem magamnak a V&A-ban a Shadow Catchers kiállítást, s bőven megérte a £ 5.00 amit belépőjegyre cseréltem.

S persze, lehet fényképezni a múzeumban, de mi inkább a szánkat tátottuk, s igazából ez az egy kép az, ami igazán tetszik nekem.

No és a V&A-tól nincs messze a Harrods, amit este különösképp le kell fényképezni.

Kedden megint csak eltervezett programok voltak.

Aki Harry Potter fan, annak kötelező gyakorlat a King’s Cross-on a 9 ¾ vágány. Igen ám, de mit tegyen, ha a 9. és a 10. között nem talál semmit, mert átépítik a pályaudvart? Morog, s otthagyja az egészet. És ha már a metróállomás is egyben van a két pályaudvaron, készít egy ilyen képet.

Viszont a Kedvese nagyon kedvesen megkérdez egy építőmunkást, merre is van a nevezetes hely, mire az kedvesen elvezeti őket oda. Ami csalódás, mert az átépítés miatt nagyon igénytelen.

Ezután már csak az volt a bajom, hogy eleredt az eső. De a British Library-ig nem kellett sokat gyalogolni. Az Evolving English kiállítást is itthon néztem még ki.

Bő három órán át voltunk benn. Hallgattunk középkori angol szöveget, melyet a képernyőn közben olvastunk, láttunk mindenféle nagyon őrzött nyomatokat, könyveket. S fülhallgatón lehetett hallgatni Churchill, Gandhi, és mások beszédeit, meg zenéket is, miközben a képernyőt nyomogatva megtudhattál érdekes dolgokat a beszélőről/éneklőről, s még a szöveget is olvashattad közben.

A Kedvesnek ez a szám tetszett meg nagyon.

Visszamentünk még a Covent Garden-hez is, mert a két órás közül megegyeztünk, melyik is mutatna majd jól az új lakásban az étkezőasztal mellett. De sajna az a boltos nem volt ott, csak a másik. És azok közül nem tudtunk dönteni, no meg el is szontyolodtam ezen. Viszont az áruslányt fűzte egy srác. Az, aki reggel beugrott mellénk a metróba, úgy, hogy majd’ hasra vágódott. Érdekes, mert ugyan mekkora esélye van annak egy akkora városban, hogy egy nap kétszer találkozol ugyanazzal az idegennel, a város két különböző pontján?

Este megnéztük a Temzét meg London szemét.

Szerdán visszamentünk Kilburn-be, mert be kellett szerezni az olcsó boltokban még pár apróságot, és beugrottunk abba a boltba is, aminek a kirakatában a Kedves a buszon ülve látott egy szép kardigánt. Na, azt nem hoztuk el, viszont £ 15.00 volt egy kabát és pulcsi, melyek nagyon jól állnak neki.

S mivel falióra nélkül nem lehet hazajönni, harmadszor is elmentünk a Covent Garden-hez, ahol megint csak a lányt találtuk, akinél végül megvettük ezt az órát.

Nehéz döntés volt, a honlapjukon láthatod, mennyi félét készítenek.

A lány megértően várta, melyiket is visszük majd el, beszélgetett velünk, s miután a kérdésére, hogy honnan is jöttünk, megtudta, Magyarországról, vigyorgott, hogy akkor szomszédok vagyunk, mert ő meg Romániából. S megtudtuk, a férje az óragyáros.

Csütörtökön korán kelés volt, 8:50-re ott kellett lenni a busznál, ami vitt ki minket Lutonba. Leszállva láttuk, hogy az easy megállójában ki van írva, hogy az utasok a Green Line megállójában lesznek szíves felszállni… Hogy ezt mikor megérkeztünk miért nem vettük észre?

A gép délben indult, volt rengeteg időnk, a csomagjaink súlyhatáron belül voltak, a biztonsági ellenőrzés pörgött rendesen (miután rutinosan levettem a fémcipzáras pulóverem).

S mivel napsütéses jó idő volt, muszáj volt ablak mellé ülni és fotózni.

A vidéki Angliát.

Hajót.

Azt, hogy a felhők felett mindig kék az ég.

S azt is, hogy Csehország milyen havas.

No meg a felhőpaplant is, mielőtt belesüllyedt volna a repülőgép.

Amin átérve már a szürke Ferihegyen is voltunk.

...hogy nincs hír

2011-02-14T18:25:00.000+01:00

Múlt héten kedden ugye hívott az ágybolt, aztán csütörtökön érdekes érzés volt megnyomni a zöld gombot a POS terminálon, mikor lehúzták a kártyám; de hát tömör fa, meg a matracok is igen jók, szóval jó ideig nem csökken ekkora összeggel az egyenlegem, azt hiszem (illetve remélem).

No és az eladó mondta, ha pénteken vagy hétfőn nem jelentkeznek, hoznák nekünk az ágyat (meg a matracokat), csörögjek rájuk, beszélnek majd a szállítóval.

No és mivel sem pénteken, sem ma nem jelentkeztek, rájuk csörögtem. Egy jó félóra múlva meg a szállító rám, akkor holnap 11:00 és 13:00 óra között hoznák. Mondom neki, az nem lesz jó, múlt héten mikor beszéltünk, meg mikor kifizettük akkor is, említettem volt, szerda vagy csütörtök a nekünk megfelelő. De hogy nekik a szerda semmiképp, a csütörtököt meg még nem tudja, késő lenne-e, ha szerdán hívna, mikor tudnak jönni. Mondom igen, most miért is nem tudunk megegyezni egy időpontban? Hát akkor legyen csütörtök reggel 9:00 és 11:00 óra között. Visszakérdeztem, hogy akkor 17.-e, csütörtök, délelőtt 9:00 és 11:00 között-e, amit emberünk megerősített.

Nagyon nem egyszerű ez a történet...

(S tudom, adós vagyok a londoni beszámolóval; a képeket már rendbe tettem, a leírni valót még nem sikerült. De igyekszem.)

...hogy jó hír van

2011-02-08T10:30:00.000+01:00

Nemrég hívott az ágybolt, hol lassan három hónapja rendeltük az új lakásba az ágyat (február elejére, mert akkor még azt nem tudtuk, mikor adják át a lakást, csak azt, mikor megyünk Londonba), hoznák ám.

Megegyeztünk a jövő hét közepében, akkor szabadságon leszek.

Szóval lassan aludni is lesz hol.

(Hamarost jön majd a londoni beszámoló is, de ahhoz még rendbe kell tennem a fényképeket; türelem, Kedves Olvasó.)

...hogy végre London van

2011-01-25T23:01:00.000+01:00

Holnaptól, szóval Kedves Olvasó most egy időre nem fogsz új bejegyzést találni itt.

Majd februárban.

...hogy az embert minősítik

2011-01-19T22:48:00.000+01:00

Azaz a munkáját. Pontosabban a tesztet, amit a múlt héten írt.

Nagyon jó volt a tanárnéni értékelését olvasnom, most önfényezés jön, bemásolom amit írt.

"Well done as usual! Keep working! Your English is quite fluent and accurate thanks to your interest in the language!"

...hogy az ugrálástól nő a pulzus

2011-01-19T18:22:00.000+01:00

Meg a vérnyomás is.

Meg az utálat a büdös wagon r-es paraszt iránt.

Angolra menet zebra, kanyarodó kocsi lassít, én gyorsítok, mire ő is. A hátizsákom meg a visszapillantója között lehetett vagy egy centi. Aztán padlógázzal elrobog, de még belelavíroz az utca szélén lévő tócsába.

…hogy az új lakással nem minden egyszerű

2011-01-19T17:17:00.001+01:00

Például bejutni. Mert az építtető nem adott megfelelő számú kulcsot, a ház külső meg belső ajtóihoz csupán egyet-egyet. A postaládához kettőt, a lakás ajtajához hármat. A függőfolyosón lévő ajtóhoz meg egyet sem. Nem értettem én ezt, így aztán amiből kellett, másoltattam.

Viszont a másolt kulcs a külső kaput nem nyitotta. Visszamentem hát a kulcsmásolóhoz, aki szó nélkül igazított rajta, immár szabadon járhatok be és ki.

Mikor a múlt héten péntek délután arra jártam – mert szellőztetni azért kell –, láttam ám, a műszaki igazgató asszony, a termelési igazgató úr, meg az építésvezető úr diskuráltak az utcában lévő másik építkezésük előtt. Na, mondok magamnak, itt az alkalom, megkérdjük, ugyan miért is nincs nekünk kulcsunk a folyosón lévő ajtóhoz. Hát azért, mert a mellettünk lévő lakásba még nem költöztek be, és nekik oda folyamatosan be kell jutniuk. Meg különben is, a Tűzoltóság hatóságilag előírta, hogy az ilyen ajtókat nem szabad lezárni, persze, ha a lakóközösség úgy dönt, megteszi, lelke rajta. S természetesen, ha majd átadták azt a lakást is, akkor meg fogjuk kapni a hiányzó kulcsot.

Csaptam össze a bokám majdnem, hogy mertem én ezt megkérdezni, de csak annyit jegyeztem meg, hogy erről eddig nem volt szó, kaptunk két kulcscsomót, mindenféle kulcsokkal, de egyik sem volt jó ahhoz az ajtóhoz, de most, hogy ki vagyok okosítva, várjuk a jelentkezésüket.

Ehhez képest tegnap este láttam, hogy a folyósóra néző fürdőszoba ablaka már tele van pakolva mindenféle flakonokkal a szomszédban, s hallottam, valaki fütyörészve porszívózik. Amit ugye bajosan tehetne, ha nem vette volna át a lakását.

Szóval most várakozás van, mikor jelentkeznek kulcsot adni.

Meg azért is, mikor múlik el teljesen a derékfájásom.

Merthogy nagyfiúztam szombaton.

Kedvessel átmentünk takarítani meg bútorokat tologatni (múlt hétfőn, mikor meghozta az asztalos a konyhabútort, akkor hozták a nappaliba valót is, Kedves mesélte, a lépcsőházban kerülgette egymást a két társaság), valahogy össze kellene rakni az elemeket a nappaliban. A tálalót sikerült is a helyére tennünk, de akadtak furcsán kinéző szürke műanyag elemek, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, mert persze leírás nem volt. S ehhez az igen szép és igényes bútorhoz valahogy nagyon érdekesen néz ki ez a néhány műanyag izé.

Aztán mikor a dohányzóasztalt raktuk össze, hirtelen megvilágosodtunk, hogy ezek a bútorok lábai lennének. Ahhoz képest, hogy mielőtt megrendeltük volna körbejártam néhány bútorboltot, s volt, ahol azt mondták, azért nem forgalmazzák, mert ez egy igényesebb kollekció, s az ő vásárlóik nem célközönség erre, hát…

És itt jött a nagyfiúzás. (Ami a Kedves szerint gyerekesség inkább.) Mert a tálaló már a helyén volt, viszont lábak nélkül. És meg kellett emelni, elfordítani, s az alján lévő lyukakba belepasszírozni a szürke műanyag izéket. Én meg fogtam magam, s amíg ő valamerre járkált abban a hatalmas térben és valamit csinált, megpróbáltam egyedül.

Nem kellett volna, már az első mozdulat után éreztem. De valahogy megoldottuk, aztán én lefeküdtem a padlóra (ilyenkor ugye kemény kell a deréknak meg a hátnak), szenvedtem, azóta kenegetem (pontosabban a Kedves kenegeti), s már jobb. A szerelés szombatra van tervezve, jön apósom. Addigra a derekamnak helyre kell jönnie.

Így hát a hétvégén a konyha után a nappali is be lesz rendezve. Már csak tele kell pakolni a bútorokat.

...hogy vicces angolt tanulni

2011-01-14T16:45:00.001+01:00

Ezt a British Library honlapján találtam:

Evolving English is the first ever exhibition to explore the English language from slang and regional dialects to world English. Beat the clock and astound your friends with your encyclopedic knowledge of everyday phrases, famous quotes, slang and profanity!

...hogy várakozás van

2011-01-09T22:12:00.001+01:00

Meg felháborodás.
Aztán a fejnek a falba verése.

Merthogy csütörtökön nem leltem a postaládában a Narancsot. Pénteken sem. Gondoltam, hétfőn írok egy emilt nekik: hogy van az, hogy elküldtem még tavaly sok forintokat nekik, aztán az újság meg sehol?

Megnéztem a számlatörténetem, hogy meg tudjam írni, mikor is utaltam át az éves előfizetést. De nem találtam. Hát nem elfelejtettem megújítani?

Most mehetek újságoshoz.

...hogy számolás van

2011-01-06T15:44:00.002+01:00

...hogy alakulás van

2011-01-03T22:10:00.000+01:00

Kedves ma beszélt az asztalossal, mához egy hétre jönnek szerelni a konyhabútorunkat. (Majd még a sütő-főzőlap-elszívó gyártójával kell, helyeznék üzembe a gépeket.)

Aztán elment a bútorboltba is, kifizette a nappaliba meg az étkezőbe szánt bútorok maradék árát, s megbeszélte velük, hozzák azokat is tizedikén.

Így hát aznap szabadságon lesz (én nem tudok, sajnos), s mivel a bútorbolt csak szállít, nem szerel, az asztalos meg szerelni jön, kitalálta, megpróbálja rávenni őket némi nemkonyhabútor szerelésre is...

Szóval mához egy hétre már jó sok bútorban gyönyörködhetünk.

...hogy az ember sokkot kap

2011-01-02T21:28:00.000+01:00

A mérlegtől, amire rááll.

Sok-sok hónap után, mert érezte, már ideje lenne. És nem akart hinni a szemének. És letörölte a port a súlyzóiról. Meg úgy tett, mintha tornázna.

És elgondolkodott: kell-e fogadalmat tennie az új évre, utólag? És rájött, nem kell. "Csak" életmódot változtatni...

...hogy jót kívánás van

2010-12-31T14:48:00.000+01:00

Kedves Olvasó,

legyen jó Neked a 2011. év, olvass jó posztokat és írj jó megjegyzéseket!

...hogy az embert érdekli a valóságsó

2010-12-30T20:41:00.002+01:00

(Meg ami mögötte van.)

Amit néha néz is, de leginkább olvas róla. Összefoglalót meg elemzést. És röhög, meg csóválja a fejét, s persze elismeri, hogy a kereskedelmi csatorna általa is hozza a nézettséget, mert bámulva van a láda.

...hogy hiába az üröm, ha öröm van

2010-12-29T08:07:00.001+01:00

Ez itt a folyt., a részletek.

Igen régen írtam már a lakásprojektünkről. És mi másról szólhatna az idei századik bejegyzés, mint az új lakásunkról?

Holnap lesz két hete, hogy végre sikerült átvenni.

Az úgy kezdődött, hogy már régóta kerestünk nagyobb lakást, s a mostanitól egy utcányira sétálva, még valamikor februárban, láttunk egy építkezést, a kerítésen táblát, azon meg egy nagyon jó alaprajzot. Egy dolog hibádzott, a négyzetméterek számát beszorozva a négyzetméterek árával bizony olyan összeg volt az eredmény, ami arra késztetett minket, hogy egy szomorú legyintéssel vegyük tudomásul: erre a lakásra nem sok esélyünk van.

Aztán március elején kaptam hírlevelet az egyik ingatlanos oldalról, ahol mindenféle általunk preferált paraméterek beállítása után az ezekre szűrt hirdetésekről küldtek emileket, s az egyikben megtaláltam ezt a lakást. Jóval olcsóbban, mint amit mi számoltunk. Kedves fel is hívta a közvetítőt, aki elmondta, nincs itt tévedés, most húszéves az építtető cég, s ebből az alkalomból néhány lakást olcsóbban ad. Elmentünk, megnéztük, s hát nem csak az alaprajz volt nagyon jó, hanem maga a lakás is, bár akkor még csak a téglákat láttuk, még aljzatbeton sem volt. De beleszerettünk.

Sikerült egy délutáni időpontot megbeszélni a céggel az ingatlanközvetítőn keresztül. Már az sem volt túl egyszerű menet, mikor az elnök-vezérigazgató úrral tárgyaltunk a konkrét árról meg a fizetési ütemezésről, no meg arról, hogy május 10.-ig majd szerződést is kötünk. S a "Megállapodás" értelmében átutaltuk nekik a vételár 10%-át, előlegként. Aztán vártuk a szerződéstervet, no meg azt, mikor mehetünk aláírni. Ahhoz képest, hogy április végén megküldtük az észrevételeinket, valahogy a május 10.-i határidőt nem igazán bírták tartani a végleges szerződés megküldésével, s akkor még időpontjavaslatról szó sem volt... Végén elnök-vezérigazgató úr kapott levelet, mellékelve a korábbi emileket, s május 13.-án szerződtünk. Ami szintén nem volt egyszerű, mert az ellenjegyzésre kijelölt ügyvéd szabadságon volt, s már lassan ott tartottunk, hogy visszalépünk, de aztán kiderült, mégis lesz ott ügyvéd, igaz, másik.

És akkor jöttek a rohangászások. Kerestünk csempét, járólapot, csaptelepet, kádat, mosdót, parkettát. Beszéltünk festővel, burkolóval. És harcoltunk a céggel, váltottunk rengeteg emileket. És anyáztunk. Mert például hiába igazolta vissza május végén a kijelölt kontaktszemély, hogy beszerzik az általunk kért méretben a csaphornyos parkettát, augusztusra kiderült, hogy ezt a méretet már nem gyártják. Ez most egy kicsit hosszabb. Mosdókat a fürdőbe meg mi vettünk, s hozzávaló szifonokat is, mert az egyik építésvezető szerint ami nekik van, az nem lesz jó. A konyhába a csempe sem az építtető kínálatából választatott. S mikor mindezeket vittük, valahogy nem sikerült senkinek sem segíteni felcipelni, a két építésvezető közül az egyiknek a háta fájt, a másik meg csak megállt, s mutatta, hová is kéne lerakni a csomagot.

S persze, most az ember már csak mosolyog ezeken, de akkor valahogy nem bírtam.

No és mikor már tényleg úgy tűnt, készen van, vártuk, fizethessük az utolsó vételárrészletet. Ami a szerződés szerint ahhoz volt kötve, hogy bemutassák a jogerős használatbavételi engedélyt. S mivel a szerződésben az is benne volt, hogy szeptember 6.-án átadják a lakást, s ha nem, akkor 10.-től fizetnek kötbért, ezt is számolgattuk. Meg azt is, mennyit kell még az extra munkákért fizetnünk (volt ugye a csaphornyos parketta, lamináltból is jobb minőség, mint ami alapárban volt, a belső ajtók is szebbek lettek; szóval kijött a végén egy szép összeg), ami szintén nem volt valami könnyű menet, mert az első elszámolás, amit küldtek, valahogy nagyon vékonyra sikeredett, úgy tűnt, nem nagyon tudnak számolni, de végül többszöri levélváltás után ez is összejött.

Szóval tudtuk már, mennyit kéne fizetnünk, csak még azt nem, nekünk mennyit fognak. Mert a használatbavételi nem akart bemutatódni. Pedig már bútorokat is rendeltünk, elővigyázatosan január elejére. Kivéve a konyhabútort, azt Kedves kolleganőjének ismerőse készítette, s mikor nyáron jött felmérni, úgy egyeztünk meg, hogy október közepére-végére legyen meg, addigra már csak a kezünkben lesz a kulcs. De nem lett, s az asztalos a sok munkája miatt csak januárra tudja majd vállalni a szerelést. Még jó, hogy a tűzhely, a főzőlap meg az elszívó is az új lakásban pihen. A bútorunk meg az asztalos albérletében.

A használatbavételit végül múlt héten kedden küldték meg - emilben. Gyors egyeztetés a Kedves ügyvédbarátnőjével, majd az utolsó vételárrészlet átutalása. Emil az építtetőnek, hogy megtörtént, s a kérdés: ugyan mikor adják át? (Merthogy korábban már telefonon nyugtatták a Kedvest, nemsokára meglesz az a papír, no meg december 17.-én dolgoznak utoljára, szóval mindenképp mihamarabb meg kell ejteni az átadást.) De nem válaszoltak, hát telefon, s megegyeztünk a csütörtök reggel nyolcban.

Negyedórával előtte már ott voltunk, az építésvezető is, elkezdtük körbejárni, majd megérkezett az építési igazgató is, vele is. Jegyzetelt a jegyzőkönyvhöz, majd kilenc körül már ott is voltunk a cég irodájában. Ahol közölték, hogy elnök-vezérigazgató úr majd csak bő másfél-két óra múlva lesz benn. Nem volt valami vicces a dolog. A pénzügyi igazgató rácsörgött, miután rávettük. Hiába, persze, mert a főnöke nem vette fel. Viszont negyedóra múlva visszahívta, kihangosítódott, s 'tárgyaltunk". Ami leginkább abból állt, hogy ragaszkodott ahhoz, nem fizet kötbért, pereljük be. Mondott mindenfélét, kissé idegesen. Mi meg cáfoltunk, nyugodtan. (Legalábbis magunkra erőltettük a nyugodtságot, mert kellőképp idegesítő volt a pasas.) S mikor már nem tudott mibe kapaszkodni, felajánlotta, hogy kifizeti a kötbért felét. Mi meg azt, hogy lemondunk róla. Ha ő is az elvégzett extra munkák ellenértékéről. Kicsit gondolkodott, majd közölte, adjuk vissza a kollégáját.

S mivel már minden pontja a jegyzőkönyvnek egyeztetve lett, adtam a Kedvesnek egy meghatalmazást, hogy járjon el a nevemben és helyettem, s rohantam a munkahelyemre. Csupán három órával később kezdtem, mint kellett volna. Kedves meg ebédelni ért be. De végre lett saját kulcsunk, és most már csak az mehet oda be, akit mi beengedünk!

Most már csupán be kell rendezni. De az is úton van, a konyhabútor ugye az asztalosnál, a nappaliba meg az étkezőbe szánt szállításra vár, az ágyunk meg jövőre lesz kész. Persze, ez még csak egy része, még a függönyt is meg kell varrnia még a Kedvesnek, azokhoz meg karnisokat kell venni, de alakul ez. Az ülőgarnitúránkat tegnap meghozták. Még október végén rendeltük, januári szállítással. S december közepén hívtak, ki kéne fizetni, szeretnék még az idén lekönyvelni. Ám hiába van a cégnek a Nyugatinál is üzlete, mi Budaörsön rendeltük meg (persze, nyitási akció volt!), így személyesen (bankkártya, készpénz) csak ott lehet kifizetni, mert külön egység mindegyik bolt. Vagy át lehet utalni. Úgyhogy át lett utalva. Emberünkkel egyeztettem, mi legyen a közlemény, be lehessen majd azonosítani a pénzünket, s ígérte, majd hív, ha a könyvelésük jelzi neki, megérkezett a hozzájuk. Hétfőn volt egy hete, hogy jött az sms a kevesebb számlaegyenlegről, gondoltam, már ideje lenne hívniuk, hát hívtam én. Miképp már a múlt héten is, de akkor nem vette fel. Most sem, de legalább visszahívott. Hogy nem dolgozik a két ünnep között, de a kollégáival egyeztet, s ha ott van a számlájukon az ülőgarnitúra ára, akkor visszahív, megbeszélendő a szállítást. Visszahívott, egyeztet a szállítóval, mert már csak 27.-én és 28.-án szállítanak az idén, s nem biztos, felfér a rendelésünk a teherautóra. Meg különben is, mi január elejére rendeltünk. Mondtam neki, hogy azzal nincs is gond, de mikor jelentkezett, fizetni kéne, akkor említettem, hogy szállítani is... Hogy akkor egyeztet még a szállítóval, s visszahív.

Na, ezt már a szállító tette meg. Hogy ő a bútorbolt megbízásából, s hogy talán felfér a teherautóra, most pakolnak, biztosat úgy húsz perc múlva tud mondani, majd visszahív. Visszahívott, örömhír, felfér. S akkor holnap (ami tegnap volt, egy kis időzavar...) 11 és 13 óra között viszik a (és itt mondta a megrendelésen számlázási címként szereplő mostani címünket, a kerületből meg levont tizet) címre. Mondom, az nem lesz jó, szállítási címként egy másikat adtunk meg, s diktálom. Hogy akkor 9 és 11 óra között viszik. Hívtam a Kedvest (ki szabadságon volt), csináltam neki kedd délelőttre programot.

Ő meg engem tegnap 11 után, leginkább az "-ig" határt tartották be, de szép, össze is van szerelve, meg tréninget is tartottak, hogyan kell kezelni (mert ágyneműtartós, vendégágyas sarokgarnitúránk van).

Szóval lakás megvan, első bútor szintén, aludni már van hol. És szépek, tegnap este kicsit elheveredtem az újlakás újbútorán; jó érzés ez.

...hogy idegesség van

2010-12-15T13:22:00.000+01:00

Meg qrv@ anyázás.
Pedig nagyon nem erre vártunk.
(Részletek később.)

...hogy az ember talál jó dolgot is a postafiókjában

2010-12-11T10:25:00.006+01:00

Ennek a linkjét például az angoltanárnőm küldte.

Jó lehet ilyesmit csinálni.

...hogy az ember képeket talál a telefonján

2010-12-11T10:04:00.004+01:00

Mert séta közben, ha nincs nála fényképezőgép, elég a 2 megapixeles telefon is.

Ezt valahol a hétkerben találtam:

Ezt meg az Újlipótvárosban:

Ezt meg pár napja, az esti ködben, a ház előtti lámpáról:

...hogy az ember mindent megtesz az olvasóért

2010-12-05T21:58:00.003+01:00

Ha jobban körülnézel itt, találsz két új gombot. Lehet nekem levelet írni, meg lehet tőlem levelet kérni.

Szóval kedves olvasó, itt a lehetőség!

Update @2010.12.11. 10:30
Egyirányúsítom a kommunikációt. Valahogy senki sem akar tőlem levelet kapni. S mivel a reményhal, azért azt a lehetőséget meghagyom, hogy írj nekem.

...hogy utálkozás van

2010-12-01T17:56:00.000+01:00

Meg szabadság, nem dolgozás; ez jó.
Meg hideg; ez elviselhető.
Délelőtt havazás, most eső; ez rossz. Nagyon.

Utálom a telet.

...hogy ujjgyakorlat van

2010-11-22T16:42:00.001+01:00

MEGJEGYZÉS HELYETTI BEJEGYZÉS

Méltán népszerű blogger XOR,
s bár tudja, nem posztol sokszor,
most itt e lánclevél,
hogy szerencsés legyél.
Küldd tovább, mert ha nem, lesz kór!

ARRÓL, HOGY A KOCSMÁBAN MENNYIVEL IZGALMASABB AZ ÉLET MINT OTTHON, A RENDMÁNIÁS ASSZONY MELLETT

Rendkívül pedáns nő Katka,
retteg tőle minden atka.
Ha ágyneműt tisztít,
hallani a hisztit:
"A porszívót hova rakta?"

Mármint a férje, a Vendel,
otthonról menekül, s rendel:
"Hé, kocsmáros! Óbort!"
"Mi ez az új hóbort?
Nem leszünk így jóba' kenddel!"

Fenyegetőn áll fel Sándor
vendéglátós, nem épp jámbor
"Ütöttem már agyon,
nem kicsit, de nagyon,
vendéget, ha volt ily' bátor!"

"Nyugi főnök!" - mondja Mara
pultoslány, van bögye-fara.
Aki mögé osont,
kapott jó nagy pofont,
nem tudták, hogy ő már ara.

Vőlegénye pedig Erik,
ha megszólal ütik-verik:
"Tudja hol a mérték?
A vers itt nem érték!"
Ő legyint: "Ez csak limerick."

BEJEGYZÉS HELYETTI MEGJEGYZÉS

Van itt egy blogger, névtelen.
S ha csodálkozol: mér' nekem
kell olvasnom ezt itt?
Visszakérdez: tetszik?
Csak forma ez, nem értelem.

…hogy csak részleges a sikerélmény

2010-11-18T18:13:00.007+01:00

Első részsiker

Négy és fél éve úgy lettem T-s ügyfél, hogy a cégnél, ahol dolgozom, magentáék nyerték meg a mobiltendert. Hihetetlen kedvezménnyel lehetett venni új készüléket, döbbenetesen alacsony percdíjakkal lehetett telefonozni, melyek négy év alatt sem emelkedtek, miképp a rendkívül alacsony havidíj sem. Ráadásul a számlákat 90 napos határidővel kellett kifizetni. Egészen idén tavaszig. Mert a cég anyja, a Nagy Multi, összeurópai mobiltendert hirdetett, s egy másik Nagy Multi lett a mobilszolgáltató. A T persze megszüntette a dolgozóknak szánt kedvezményes díjcsomagot, hát választottam egy publikusat. Ám jött a felismerés: Kedves cégénél a T szolgáltat, s náluk is lehet kedvezményes díjcsomagot igényelni, családtagnak is, hát nosza.

Szeptember elején felkerestünk egy T boltot, átírattuk az előfizetőt, aláírtuk az aláírandót, én meg örültem, hogy olcsóbban telefonálok, sőt, havonta küldhetek ingyen smseket.

Aztán az öröm csak addig tartott, míg a második számlát meg nem kaptuk. (A 90 napos fizetési határidőt valahogy sikerült még mindig megtartani, na jó, az átíráskor ki kellett fizetni a felhalmozott tartozást, de még mindig így küldik a számlákat.) Mert az első kicsit érthetetlen volt, azon még én is szerepeltem, meg egy töredék előző díjcsomag elszámolás, nem sikerült teljesen értelmezni. Viszont a másodikat már igen. S jött a fejcsóválás, meg a számolgatás, bizony a T majd’ kétezer forinttal többet akar, mint amennyit én szeretnék fizetni neki. Merthogy az ingyenbeszélgetős opció szerepel a számlán, holott azt nem kértük, az ingyen smsek meg sehol, ott az áruk.

Tegnap a Kedvessel el is mentünk egy T boltba, várakoztunk jó sokat, aztán az ügyintéző meghallgatta a történetet, matatott a gépében, majd felderült az arca: a kolléganő, mikor átírta, az ingyenbeszélgetős szolgáltatást aktiválta (amit persze többször mondtunk, hogy nem kérünk), az ingyensmst meg nem aktiválta (amit persze nem mondtunk, hogy kérünk), pedig kellett volna (merthogy a Kedves cégénél kínált családi csomaghoz az jár, nem gondoltuk, hogy erre fel kell hívni a figyelmet). De ő most ezeket kijavítja. S a számlán szereplő email-címre küldjünk email-t. Mert az a biztos. Meg hogy 30 napon belül válaszolnak.

(Ma reggel megírtam, a Kedvesnek is elküldtem, mire írta, hogy elfelejtettem a fél novembert megemlíteni. Írtam Neki, hogy legfeljebb majd azt is megreklamálom.)

Második részsiker

Tegnap este megkaptuk a múlt pénteken írt angoltesztet. Én úgy 90% körül vártam, lett belőle 86. Mert bizony lett sok pontveszteség figyelmetlenségből a nyelvtani részben. Igeidőket azért nem cseréltem fel, csak elfelejtettem prepozíciókat, meg nem törődtem azzal, ha egy mondat negatív volt. (Amit persze azzal magyarázok, hogy péntek este nagyon nem voltam jól, fájt a torkom meg a fejem, rázott a hideg. Alig vártam, hogy hazaérjek, s bújjak az ágyba aludni.) Viszont a szövegértés hibátlan lett és a fogalmazásra is maximális pontot kaptam.

Miképp a szóbeli vizsgán is. Mind az öt (grammar – vocabulary – pronunciation/intonation – content – communicative competence) kategóriában.

Ellenben a tanárnénink nem repesett annyira. Merthogy a csoportból ketten ugrottuk meg a minimálisnak mondott 60%-os szintet (kollegina 96%-ot csinált az írásbelin). Amin eléggé elcsodálkoztam. Mert ha már pénzt adsz, hogy tanítsanak neked egy nyelvet, akkor azt tanulni is kellene. S az is furcsa, hogy sikertelen tanfolyam után hogyan jöhettek a többiek tovább, egy szinttel feljebb? Persze, tudja az ember a választ, kell a tanuló (pontosabban a pénze) a nyelviskolának.

Harmadik részsiker

(ami inkább kudarc)

Igen régen írtam arról, hogy Dorka játszani hívott , s hogy én amúgy szívesen, de ezt most nem tudom úgy, ahogy kellene. S hogy kitaláltam valami mást , amire csak egyetlen olvasó reagált. S mivel a napokban a Zárórában (szinte az egyetlen nézhető műsor a közszolgálati tévében), Szilasi László volt Veiszer Alinda vendége, hát eszembe jutott, ígértem, még visszatérek arra a bejegyzésre.

(Itt van Neked az a kb. ötvenperces beszélgetést.)

Akkor ezt most meg is teszem, mármint közzé a tízkönyves, valamint a plusz egy könyves kérdőívek eredményét. S ha már nekem nem is írtad le Kedves Olvasó, hogy ha nem blogot olvasol, akkor mit, legalább azt tedd meg, hogy ha végeztél ezzel a bejegyzéssel, leveszel egy könyvet a polcodról, vagy elmész a legközelebbi könyvesboltba és veszel magadnak valamit. Például Spiró új könyvét , vagy Varró Dániel új kötetét .

…hogy kétségbeesés van

2010-11-09T19:17:00.001+01:00

Ha az ember a munkahelyén hozzáfér a nethez, ráadásul általában elég gyorshoz, akkor azt általában használja is. Leginkább persze a munkájával kapcsolatos információk után kutat, néha híreket olvas, nagyritkán meg rákeres arra a panzióra, ahol gyermekkorában a családdal nyaralt. S örül, ha megtalálja, hát gondolja, megnézi, mibe kóstál ott enni meg inni meg aludni, most, hogy már nem DDM-ben, hanem EUR-ban számolnak. Aztán lekapcsolja a böngészőt, mert az oldal nem akar megnyílni.

Másnap meg görcsöl a gyomra. Mert három (!) informatikus megáll az asztala mellett, név szerint említve kit is keresnek (érdekes, ha nem tudják ki is ő, miért pont az ő asztala mellett állnak meg?), s előadják, hogy valószínűleg meghekkelték a gépét vagy bekapott valami vírust, merthogy tegnap volt egy olyan oldal, ami közel nyolcvanezer (!) oldalletöltést produkált bő száz mega adatforgalommal… S ezzel, a kizárólag általa meglátogatott oldallal az adott url bekerült a TOP20-ba…

(Halk és zárójeles megjegyzés. Az ember a munkahelyén nem pornót keres, nem online flashjátékokat játszik, nem klipeket néz a Youtube-on, a gmail-es meg a yahoo-s leveleit sem olvassa, miképp mindenféle közösségi oldalakra sem jelentkezik be. Mert már megbarátkozott a gondolattal, hogy ezek elérhetetlenek. Viszont értetlenkedik, ha egy hírportálon elolvasna egy cikket, nem bulvárosat, de csak azzal a hibaüzenettel találkozik, hogy a kért oldal adatvédelmi okokból elérhetetlen. De még ezt is tudomásul veszi, első a biztonság, legyen erős a cég tűzfala. Ugyanakkor egy ilyenbe meg belefut.)

Az informatikusok meg határozottan közlik, hogy jelentkezzen ki a gépéből, mire az ember körülnéz, merre van egy megfelelő méretű kartondoboz, amibe majd szépen bele kell pakolnia a holmiját, megtapogatja a zsebét, hogy megvan-e a belépőkártyája, amit majd le kell adnia, s hirtelen elveszít vagy másfél liter vizet, veríték formájában. S mikor felszólítják, lépjen be a gépbe újra, viszont felállítják a székéből, hogy az egyik hozzáértő leülhessen, kezdi nem érteni az egészet, de érzi, valami nagyon nincs itt rendjén.

A hozzáértő meg csinál magának egy DOS ablakot, futtat mindenféle parancsokat, letölt valami alkalmazást a netről (az ember jelszava alatt, persze), majd fejcsóválós nevetgélés közepette mutogatja a kollégáinak azt az általa bő harmincezernek mondott sort, amiből látszik, melyik is volt a bűnös oldal.

Némi tanakodás után arra jutnak, hogy az egész gépet újra kell telepíteni, telefonálgatnak, majd közlik az emberrel, hogy majd keresni fogják, hogy ezt a rutint az arra hivatottak lefuttassák. S hogy akkor most elkezdhet nyugodtan dolgozni. Mintha ezek után az ember nyugodt lenne.

De hát a munkahelyén az ember azért van, hogy dolgozzon, hát teszi a dolgát, majd felhívja őt a főnöke főnöke, ki kér tőle ezt meg azt, az ember válaszol, meg ígéri, összeszedi azokat az adatokat, melyeket kértek tőle, de kap még egy kérdést, amit még soha, hogy amúgy hogy s mint? S az ember erre elmeséli, mibe is futott bele, s hogy meglátogatta őt az informatikus kommandó, s hogy mire jutottak. A főnöke főnöke meg közli, hogy hát persze, ha az ember lelövi a böngészőt, akkor a konnekt még nem biztos, hogy megszakad, s hogy nem gond ez, majd visz az embernek bablevest és kenyérbe sütött ráspolyt.

Az ember meg kényszeredetten vigyorog a telefonba, s már a következő heti ebédjét sem meri megrendelni a neten.

Aztán harmadnap jelentkezik egy újabb informatikus, tud-e arról az ember, hogy vírusos a gépe, s újra kell telepíteni, s akkor ő most jönne és megtenné. Az ember meg sóhajtozik, mert volt már újratelepítésben része, ezért szépen felírogatja magának, milyen parancsikonokat kell újra kitennie az asztalra, meg a levelezőrendszerében beállított szabályokat, milyen nyomtatókat kell újratelepítenie, majd bejelentkezik a mellette lévő üres gépre, mert a kollégája szabadságon van.

Ami igen jó döntésnek bizonyult, mert az újratelepülés után immár tisztának ítélt gépébe visszajelentkezve mindent úgy talál, mint annak előtte, s a telepítést végző informatikus nem érti az értetlenkedést, merthogy a másik gépre történt bejelentkezés miatt a profilját nem csiszolták le…

Szóval kedves olvasó, csak óvatosan azzal a(z) (munkahelyi) internetezéssel…

Update @ 10.11 10. 16:10
Ebéd utáni cigi közben az informatikuskommandó egyik tagja odajött hozzám és elnézést kért a kemény hangért, de a gépem vizslató hozzáértő előtt ezt a stílust kellett előadnia. Amúgy meg bárki belefuthat ilyenbe, a csúcsszuper tűzfalával ő otthon nyelt be hasonlót. Hát ha még ő is képes ilyesmire...

...hogy az ember mégsem akar kertes házat

2010-10-31T20:23:00.000+01:00

Két nap alatt, két részletben, összesen majd' öt óra alatt 11 (!) zsáknyi lehullott falavelet gereblyéztünk össze a Kedvessel a házunk kertjében.

Az egyik lakó szokta ezt, ő tartja rendben; ültet, metsz, nyáron locsol. Ez utóbbit néha mi is. Ami a gereblyézésnél és a zsákokba lapátolásnál lényegesen egyszerűbb.

...hogy az ember fejet tör

2010-10-25T22:07:00.001+02:00

Ezt ma kaptam emilben és meg kell osztanom.

"Hogyan mondod másképp azt, hogy a volt Szovjetunió független tagállamainak földrajzi területe alatt található színes állóvíz partján a tápcsatorna egy részének elfogyasztása egyik testrészed hőmésékletcsökkenését okozza?"

A megfejtéseket tessék kommentelni! Ha nem megy, akkor majd én...

..HOGY nAGY nAP VAN

2010-10-22T14:10:00.002+02:00

mERTHOGY MA VAN A cAPS lOCK dAY! tESSÉK ÜNNEPELNI!

...hogy gyalogolni jó

2010-10-13T17:36:00.000+02:00

Ülök a Dunánál a rakparton, a fülembe Ránki és Kocsis játszik Mozart szonátákat, van még egy órám az angolig. S már egy órája gyalogolok, végig Angyalföldön, Újlipótváros még előttem.

Hétfőn ugyanezt tettem, bár akkor a Dunát kihagytam. S akkor Loussier-t hallgattam (az is Mozart, a 20. és a 23. zongoraversenyeket).

Jó most ez a nyugalom.

…hogy kommentelni néha veszélyes

2010-10-06T20:22:00.001+02:00

Belefutottam ebbe a cikkbe. Szóval ezentúl csak óvatosan…

…hogy egy nő nagyon szőke

2010-10-06T20:17:00.001+02:00

A kollégám szőkeségéről már írtam, ma egy kolléganő örvendeztetett meg a beszólásával. Merthogy az irodaházunk mellett van egy családi ház, s a kertjében nyáron monokinis lányok heverésztek, a férfikollégák nagy örömére. A nyár elmúlt, a lányok eltűntek, mostanság csak pasik járnak arra mindenféle szerszámokkal, teszik rendbe a kertet. Viszont ma előkerült egy napozóágy, s egyik kollegina lelkesen mesélte a többinek, olyan szépen süt a nap, hátha kiteszi magát oda egy izmos srác, s hogy ezentúl majd nem a pasik, hanem ők tapadnak az ablakra. Mire a szőke kollegina megkérdezte: Miért? Olyan meleg az ablak?

...hogy a nemírás nem nemtörténés

2010-10-06T19:22:00.041+02:00

S ezért most láthatsz sok-sok képet.

Az úgy volt, hogy a Kedvessel szeptember közepén egy napra elmentünk ide:

S mivel a kastélyban nem lehet fényképezni, maradt park, ahol órákat sétáltunk. S persze lett turistafotó is a kastélyról.

Meg nem annyira turistafotó is.

És persze láttunk sok szökőkutat.

Aztán elmentünk a MuseumsQuartier felé, ahol nagy élet volt péntek délután.

Fiatalok ügyeskedtek a deszkáikon.

Meg beszélgettek a jópofa utcabútorokon.

Aztán elsétáltunk a Schwedenplatz felé a Ringen, a Duna-parton meg épp kerékpáros felvonulás volt.

Szombaton meg vasárnap a Kulturális Örökségnapok voltak, megnéztük az ÁNTSZ Váci úti központját, aminek az udvarán egy kémény felhőket eregetett.

Aztán az OSA Archívumot, ahol megtaláltam a Magyar Rádió SZER által archivált anyagai között azt a dossziét, mely azt a napot (is) tartalmazza, amelyiken születtem.

Az Andrássy úton sétáltunk a Cseh Kultúra felé, mert az egy szép palota, s most be lehetett menni a nagykövetség épületébe is. De útközben láttunk újrahasznosított anyagokból készített installációkat.

A Szegfű utcában meg azzal a kérdéssel fogadtak minket, hogy a filmvetítésre jöttünk-e, s a nemleges válasz után hívták fel a figyelmünket Jiří Bárta filmjére.

Nagyon jó, tessék utána járni, megszerezni, megnézni. Kedvcsinálónak itt a trailer, csehül.

Vasárnap délután a Ferencvárosban sétáltunk, Gönczi Ambrus vezetett minket. (Meg kell említenem a nevét, mert hihetetlenül élvezetes sétát tartott, ő amúgy a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.)

Egy Lónyay utcai házban hitetlenkedtem egy Lotz freskón.

És rengeteg történetet hallottunk mindenféle házakról. Ez itt a volt zálogház lezárt udvarára történt pillantás.

S mivel a másfél órásra tervezett séta majd’ háromórásra sikeredett, a Külügyminisztériumban az utolsó csoportba fértünk be. De az ott készített képek nekem annyira nem tetszenek, szóval azokat most nem teszem ide.

Múlt péntek este meg a barátommal Szentendrén fényképeztünk.

Lépcsőbe szorult kő.

Sikátor

Kémény az ablakban.

A templomban este mise volt, nekem meg ez a boltív tetszett meg.

Fénysarok.

Lámpa az ablakban.

A lépcső tetején.

...hogy az ember megnyugszik

2010-09-21T14:22:00.002+02:00

Híreket olvasva találtam rá arra az oldalra, ahol megnézheted, mennyire biztonságos a jelszavad.

A Techline szerint, "Aki annyira bizalmatlan, hogy még erre az oldalra sem meri beírni az általa választott jelszót, azt megnyugtathatjuk, hogy a megadott karaktersorozat nem kerül ki az internetre, a számítás mindenkinek a saját gépén történik. Ezt akár úgy is ellenőrizhetjük, hogy az oldal betöltése után megszakítjuk az internet kapcsolatot, és így végezzük a vizsgálatot."

Nekem azt írta, kb. 10 millió év...

...hogy egy nap jól sikerül

2010-09-17T23:20:00.000+02:00

(Legalábbis az a része, ami a Kedvesen múlt.)

Ma Boldogság van.

...hogy nemtudás van

2010-09-14T17:58:00.002+02:00

Hazaérve a postaládában levél várt. A boríték egyik oldala zöld, a másik fehér. A miniszterelnök úr írt. (Mert - a borítékon olvasom - hallgat rám is.) Aminek akár örülhetnék is.

Csak a címzés hozott zavarba: "Tisztelt Nyugdíjas!"

Egyelőre nem mertem kibontani, nem tudom, nekem szól-e vagy a Kedvesnek.
Vagy csak valaki valahol valamit nagyon nem tud. (S persze csak remélem, nem én vagyok az.)

Update @ 20:18
Kedvessel kibontottuk, s nem mi vagyunk aki(k) nem tud(nak) valamit. Szép szavak meg kérdőív, meg adatgyűjtés.
A nyugdíjasok véleményét tudakolja miniszterelnök úr. Hogy milyennek látják a saját helyzetüket, a kormány intézkedéseit, no meg hogy melyek lennének a legfontosabb további lépések. Van szabadon kitölthető mező is. Ha nyugdíjas lennék, beleírnám, hogy legközelebb küldjenek válaszborítékot. Mert ugye ma már a bélyeg sem olcsó.

...hogy egy pasi nagyon szőke

2010-09-14T17:53:00.000+02:00

Kolléganőm elvesztette a mobilját. A megtaláló becsületes volt, a benne lévő számok közül rácsörgött az egyikre. Ami történetesen egyik kollégámé.

Aki lelkesen vette fel, s mikor a megtaláló, lévén becsületes, elmagyarázta neki mi is a helyzet, hálálkodott a kolléganő nevében is.

S a beszélgetés végén gondolta, elújságolja neki, megtalálták a telefonját. Fel is hívta. A mobilján.

...hogy a BKV-nál udvarias sofőrök is vannak

2010-08-31T18:47:00.001+02:00

"Üdvözöljük utasainkat autóbuszpótló autóbuszunkon! Többszörös műszaki hiba miatt az ötös vonaláról irányítottak át ide. Sajnos a megállók neveit nem tudom, nem fogom bemondani. Az útvonalat természetesen ismerem."

Mindezt hazafelé, a tömött buszon hallottuk a Kedvessel, miután vagy bő negyedórája vártunk rá az esőben. Mikor megérkezett, érdekes volt a papírlapra kézzel felírt szám. Tábla nem jutott neki... De az útvonalat tényleg ismerte, itthon vagyunk.

...hogy az olvasó szava szent

2010-08-30T09:12:00.003+02:00

Azt írta Dora az előző bejegyzéshez, hogy ha nem vonok be bloggereket a könyvismertetős játékba, akkor írjak emileket a barátaimnak, aztán írjam le a válaszaikat.

Na, én más megoldást találtam ki.

Itt leírhatod a 10 kedvenc könyved. Itt meg a +1 kedvenc könyved. (Azért két részletben, mert a
kerdoivem.hu maximum tíz kérdést enged egy kérdőívben létrehozni, de így legalább külön kezelhető a +1. :)

Szóval kedves olvasó, kattingass, töltögess. Én meg majd még visszatérek erre, s beszámolok az eredményről.

...hogy játszani nem könnyű

2010-08-26T15:51:00.000+02:00

Dorka játszani hívott. Játszani jó, de képes vagyok-e kiválasztani 10+1 számomra fontos könyvet? Lehet-e írni róluk? (S ehhez képest apróság, hogy nem ismerek öt olyan bloggert, kit bevonhatnék a játékba, így akkor ez a lánc most nálam megszakad.)

Először Mészöly Dezső Ars poetica-ja ugrott be ( "Akármiként állítjuk föl a mércét: / a vers csak úgy szép, ha nem tudni, mért szép."). S mivel szerintem ez nem csupán a versekre áll, legfeljebb csapongásra tellik tőlem, felidézve egy-egy hangulatot, érzést.

No, ha már Mészöly Dezsőt idéztem, legyen az első a Villon árnyékában című kötete, abban olvastam még a nyolcvanas évek közepén a fent említett verset. S ha már Villon, akkor megkerülhetetlenek a Faludy fordítások (François Villon balladái Faludy György átköltésében). Faludytól pedig a Pokolbéli víg napjaim. Amit én még szamizdat kiadásban olvastam. (No meg a Faludy tárlata sorozat.) S ha a régi olvasmányok, akkor itt van Sartre-tól az Egy vezér gyermekkora. S ha francia irodalom, akkor Boris Vian. Akitől talán a Köpök a sírotokra, vagy az Öljünk meg minden rohadékot. Nem is tudom így hirtelen. S Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában. Victor Hugo, Honoré de Balzac, Paul Éluard, Guy de Maupassant, Arthur Rimbaud, Paul Verlaine, Paul Géraldy… Kiktől hirtelen nem is tudnék címeket sorolni. Jó (volt) olvasni őket.

Egyik kedvencem az a Robert Doisneau Taschen album, melyet a Kedvestől Londonban kaptam. (Ez amúgy szép. Angol könyvesboltban egy német kiadó francia fényképészről szóló albumát veszi meg a magyar.) Na, ott (Royal Festival Hall) szalasztottam el egy olyan könyvet, ami miatt még így, évek múlva is fáj a szívem. A londoni metró állomásainak a neveit sorolta fel, elmagyarázva, melyik elnevezés honnan ered. A címére nem emlékszem, de nagyon megtetszett, ám akkor nagyon soknak tűnt az az ár amit kértek érte. Úgyhogy ez most itt nem is ér. Mármint felsorolásilag.

És ott vannak a Greenwich-ben az egyfontos (vagy kettő?) könyvesboltban talált Cookself sorozat darabjai (Indian, Thai, Mexican), amiben remek receptek és szép képek is vannak. Londonról (és a szakácskönyvről) jut eszembe, hogy először a British Museum adta ki Maggie Black Középkori szakácskönyv című könyvét, amibe én itthon véletlenül botlottam. S ha történelem és konyha (és persze irodalom), akkor Francine Segan-tól a Shakespeare konyhája (reneszánsz receptek mai szemmel) is említendő, amit egyszer ajándékba kaptunk. Miképp a Friss irodalmi húsok című kötetet, melynek alcíme: 24 fiatal magyar író válogatott irodalmi falatkái.

Ezzel vissza is érkeztünk a magyar irodalomhoz, ahonnan hirtelen Esterházy jut eszembe, a Harmonia cælestis, meg a Javított kiadás, vagy az Egy nő. S persze Csokonai Lili Tizenhét hattyúkja. Vagy épp Spiró Györgytől a Fogság vagy a Feleségverseny. Závada Páltól a Jadviga párnája, a Milota vagy A fényképész utókora meg az Idegen testünk. Vámos Miklóstól a Zenga zének, a New York-Budapest metró, az Anya csak egy van. A 135 lehetetlen történet. No és persze Nádas Pétertől a Párhuzamos történetek, melyet most olvasok.

Nem, egyszerűen lehetetlenség 10+1 könyvet kiválasztani. Hiszen csak a Harry Potter sorozat hét könyv.

...hogy egy nap alatt is lehet nyaralni

2010-08-24T17:58:00.009+02:00

Múlt szombaton a Kedvessel elmentünk nyaralni.

Egy napra, Balatonszéplakra. Volt parton fekvés, kürtős kalács, lángos. Mint egy igazi nyaralás.

S persze fényképezés is, mert nem lehetett nem lefotózni ezeket.

A Kedves úgy emlékszik, itt tekepálya is volt.

Ez meg itt az Ezüstpart 1-es épülete, ebben gyerekként a szüleimmel is voltam, felnőttként meg a Kedvessel is. Akkor épp a szemben lévő Palace-ban Gerendás Péter vendéglátózott esténként, az erkélyre kiülve is hallhattuk, meg persze a kerthelyiségben is.

S mielőtt elindultunk volna haza, még séta közben elnéztünk Tihany felé is.

…hogy bóklászni jó

2010-08-14T18:47:00.001+02:00

Mert mindenféle dologra bukkansz, én például egy blogra, régi jó zenékről.

Bár az Ultra Rock Agency most épp szünetet tart, de felvettem az olvasnivalók közé, most már Te is láthatod, ha frissül.

...hogy az ember nem babonás

2010-08-13T07:58:00.000+02:00

...hogy ráncfelvarrás van

2010-08-11T15:31:00.002+02:00

Kellett már a változás, hát nézegettem mindenféle dolgokat, mivel lehetne csinosítani itt a kinézetet.

Rengetegen voltak már a "hogyan"-ok, illett már valamit kezdeni velük. Rábukkantam egy remek címkefelhőre, köszönet érte Coolnak! (Na jó, kicsit alakítottam rajta, de szerintem ez így jól néz ki.)

A Clocklinkre véletlenül bukkantam, s ha már, akkor be kellett tennem ide egy vonalkódos órát.

Ami meg Téged illett, kedves olvasó, számollak, de hogy Te is láthasd, hogy honnan hányszor járnak erre, az oldal aljára tettem egy számlálót. Ebbe is olvasás közben botlottam bele, s megtetszett, így már nekem is van ilyenem.

Update @12/08/2010: Beillesztettem egy online látogató számlálót, valamint mutatok még Neked olvasnivalót is.

...hogy nagy nap van

2010-07-27T20:27:00.000+02:00

Ma először mentem biciklivel munkába.

Reggel a Kedves mondta, azzal megy - szokott -, s végre már én is megtehetném. Szóval rá kellett beszélnie. Mondjuk egy ideje már mondogatta, hogy nézzek utána, nálunk hogy megy a kerékpártárolás, s persze utána is néztem, de valahogy kényelmesebb volt buszozni meg gyalogolni.

Viszont ma az idő is bicajozós volt, s hihetetlen jó érzés alig negyedóra alatt a munkahelyemen lenni. Délután meg elmentem a Kedves elé, az is gyorsan ment így, s együtt kerekeztünk haza.

Azt hiszem, ebből rendszert csinálok.

...hogy este tévét kell nézni

2010-07-27T10:30:00.001+02:00

Méghozzá kilenckor a Filmmúzeumot.
Ma a Megáll az időt, holnap a Csók, Anyut, csütörtökön meg a Falfúrót.

...hogy vannak még jólnevelt gyerekek

2010-07-23T08:40:00.000+02:00

Tegnap este mesélte a Kedves, hogy az utcán jött vele szembe egy kicsi lány, apja kezét fogva, s ráköszönt: Szia!
Kedves viszonozta: Szia!
Mire a gyermek: Apa, ez ki volt?

...hogy órákat már csak óvatosan néz az ember

2010-07-21T13:11:00.000+02:00

Mivel a Kedvestől a kerek születésnapomra egy nagyon szép órát kaptam, s egyszer egy órabolt kirakata előtt álldogálva megjegyezte, hogy ezek után nem szép dolog, hogy én órákat nézegetek, hát nem is nagyon tettem, viszont a Diesel által gyártott két modellbe belefutottam, és meg kell mutatnom őket. (Egyébként is, régen írtam már órákról.)

A fekete-fehér a DZ4159 a színes a DZ4160 számú modell. Nem könnyű választani közülük, ill. én nehezen tudtam eldönteni, hogy ugyan melyik is tetszik nekem jobban. De már tudom, hogy a színes.

…hogy az ember tanítás közben megfiatalodik

2010-07-16T17:42:00.000+02:00

Édesanyám (nyugdíjas, matektanár) pótvizsgára készít fel egy kilencedikes, szakközépiskolában tanuló lányt. Az első találkozáskor megkérdezi tőle, hol tanított? Édesanyám elmondja, hogy az X.Y. Gimnáziumban. Mire a kislány párás szemmel, őszinte meghatottsággal a hangjában hálálkodik: engem még gimnazista tanár nem tanított!

…hogy a szabadság alatt nyaralás is van

2010-07-16T16:43:00.047+02:00

Legalábbis van, ami egy kicsit annak tűnik.

(A héten már dolgozom, és most végre ide is eljutok, elmesélni a szabadság alatti nyaralásszerűségeket.)

Voltunk kirándulni Kecskeméten. Ami nagyon érdekes volt. Biztos találkoztál már azokkal szép színes papírokkal, melyeken mindenféle cégek hirdetik, hogy olcsón elvisznek kirándulni, még meg is ebédeltetnek, sőt, ajándékot is kapsz. No, mikor mi egy ilyennel találkoztunk, elhatároztuk a Kedvessel, hogy elmegyünk, mert Kecskeméten már vagy tizenéve nem voltunk, s kell nekünk az energiatakarékos izzó, a mini hűtőtáska, az egyliteres (!) férfi tusfürdő és a bevásárlótáska is (az, amit magad után húzhatsz, mikor mész a piacra). Mert kettőnknek nincs háromezer forint az út, az ebéd meg ezek a csodás ajándékok.

Kissé megviselt a hajnali kelés meg az öreg Ikarus ténfergése a városban, míg végre rátalált a Kecskemétre vezető útra. De legalább a Kedvessel javítottuk az életkori átlagot a csoportban. Merthogy az tudható, hogy ezeken az utakon ezekért az árakért leginkább (kis)nyugdíjasokat igyekeznek rávenni arra, hogy kössék meg életük legjobb üzletét, mert lehet, hogy első hallásra iszonyatos az összeg, amit egy-egy termékért elkérnek, de még mindig sokkal olcsóbb, mintha valami boltban, vagy esetleg a konkurenciától vennék meg. S mivel nekem ilyenben még nem volt részem, kíváncsi voltam milyen is egy ilyen szeánsz.

Igen érdekes volt. A városszéli csárdát bérelte a cég, leszálláskor kaptunk regisztrációs lapocskákat, sejtelmes mosolygásokat mellé, mert ezeknek még később nagy jelentőségük lesz. Aztán lassan elkezdődött az előadás. Huszonéves fiatal srác, érezteti, hogy ért ő ám a nagymamája korabeli hölgyek nyelvén, néha egy-egy pajzán – szerintem meg roppant egyszerű és alpári – poént megeresztve. Rengeteget beszélve, csigázva a várakozást, vajon mi is lehet az a csodás és nélkülözhetetlen dolog, ami miatt ennyi emberből képes hihetetlen feszült figyelmet kicsikarni.

Megtudtuk. Hogy a második legjobb dolog az életben az élmény. (Hogy mi az első, az homályban maradt.) S mi lehet az élmény, na, mit gondolsz, mi? Hát az utazás! Párizsba. Hat napra, busszal. Belvárosi szállodában, reggelivel. És olcsón. Csupán 179.900 Forintokért. Ha a honlapjukon jelentkezel. De most csak 174.900 Forint. És ha a regisztrációs jegyed bedobod a kalapba, és szerencsés vagy, akkor nyerhetsz erre az útra egy 170.000 Forint értékű utazási utalványt. Mosolyogtunk a Kedvessel, akkor meg már nagyon, mikor kihúzta a srác a cetlim, s mentem a kollégájához beszélgetni. Aki meg akart győzni, hogy erre két embernek kell mennie, mert az egyágyas felár az brutálisan megdobná azt 4.990 Forintot, amit fizetnem kéne, s ha ketten megyünk, akkor ez milyen olcsó, de akkor itt és most azonnal be kell regisztrálnom, s befizetni némi pénzt. Voltam olyan bolond, hogy nem éltem ezzel a lehetőséggel, viszont a szünetben megnéztem egy párizsi utakra specializálódott utazási iroda honlapját, ahol ilyen utat 90.000 Forint alatt kínáltak…

Szünet után még találkoztunk csodaedényekkel, aztán biorezonanciás fotellel, amit egy újabb fiatalember mutatott be, aki elmondta, hogy a cégnél egyedül ő az, akinek olyan jogosítványa van, hogy ezt a terméket bemutassa, s hónapokat tanulta Németországban a fortélyokat, nemrég tért onnan vissza. Később meg levetített kis videókat, ahol egy bácsi elmesélte, hogy neki már amputálni akarták az orvosok a lábát, mikor megvett egy ilyen fotelt, s közel fél év használat után csodás gyógyulásban volt része, s győzködte a többieket, vegyék csak meg. Az csak apróság, hogy azon az előadáson nem a mi fiatalemberünk volt az előadó. (Aki ugye egyedüli a cégnél, aki foglalkozhat ezzel a termékkel.) Szóval érdekes volt. Miképp az ebéd is. Amit nekem hiába hoztak ki, mert a rizzsel még nincsen bajom, de a májjal meg a savanyúsággal annál inkább. S ebéd után még volt egy kis parasztvakítás (no meg ajándékosztás), s fél három körül sikerült felszállni a buszra. Ahol a társaság megszavazta, hogy négykor már induljunk is vissza Pestre. Így hát a szűk óra alatt egy kis sétára futotta csak, de azért néhány képet készítettem.

Időtlen.

Kossuth hóna alatt

A szecesszió emléke

Töretlenül...

Bicikliztünk is, Angyalföldről egészen Békásmegyerig és vissza. Kedvesnek van egy kolléganője, ki nagy bringás, és a mellettünk lévő házban lakik. Összefutottunk, s mondtuk neki, készülünk kibicajozni a Rómaira, s ott majd eszünk hekket. Mosolygott, ne tegyük, menjünk el egészen a Királyok útja és a Pünkösdfürdő utca sarkáig, mert ott van egy görög büfé, ahol olyan giroszt kapni, hogy csak na! És tényleg. Felfedeztem magamnak a Gyradikot. A girosz tényleg fantasztikus, és a honlapjukon az étlapot böngészve – ebéd közben, mert wifi is van náluk! – már azt is eldöntöttem, mit fogok legközelebb rendelni.

Két évvel ezelőtt Rodoszon voltunk nyaralni, s ott esett meg a kedvenc görög kajás történetem. Egyik este helyi specialitásokat tálaltak fel, s volt pasticció is. (Ez egyfajta rakott tészta, én már ettem ilyet, csináltunk itthon is, meg egyik kolléganőm hozott kóstolót a görög anyósa által készítettből.) Szépen nézett ki, kértem is, meg rajtam kívül még több magyar vendég is, majd mikor belekóstoltak, furcsa fejjel tolták arrébb a tányért: fahéjas hús?

No és volt fotótúra is a barátommal, most a Bazilika kilátójába mentünk fel. Budán parkolva, átsétálva a Lánchídon meg utcákon.

A kilátóban meg vártuk a naplementét, járkáltunk körbe, s lőttük a képeket.

Szóval tessék elmenni ide, felmenni és kilátni.

...hogy az információ hatalom

2010-07-04T17:34:00.001+02:00

Igényes információs tábla Angyalföldön.

...hogy egy bejegyzéstől nosztalgiázik az ember

2010-07-01T16:11:00.000+02:00

Dorka leírta az érettségijét, én meg egy megjegyzésben megígértem neki a mesét az enyémről. Íme.

Persze régen volt, nagyon régen, és nem voltam olyan alapos, hogy rendesen feljegyeztem volna mindent, emlékeim, érzéseim vannak.

Úgy indult, hogy magyar írásbelin Örkényt választottam, Dr. K.H.G.-ről írtam, szerintem sokat is, jót is, csak apró betűkkel, s a tanárom szerint nem igazán volt meg a szükséges oldalszám (akkor még nem karakterekben mértek…), s jól lehúzta, aztán az elnök (magyar-francia szakos) meg jól föl. Szóval előnyös volt ez nekem a szóbelire.

Matekből meg Édesanyám – matektanár lévén – összedobott nekem egy feladatsort hétfő délután, ami aztán másnap rendesen visszaköszönt, bár a tételbizonyításhoz hozzá sem fogtam, nem voltam hajlandó erőforrást pazarolni a magolásra. S egy tisztességes erős hármas össze is jött, ami lehetett volna négyes is (ponthatáron mozogva, kis jóindulattal), de a tanárom azzal indokolta a jegyemet, hogy hát az nem lehet, hogy a barátom, ki a négy évet végigtanulta rendesen, csak hármast szedett össze a központin, s én, aki végiglazsáltam, egy halvány négyest kapok.

Franciából meg lusta voltam nyelvvizsgázni, ami automatikus jeles minősítést jelentett volna, hát egy jókedvű írásbelit abszolváltam, ahol a felügyelő tanár percekre magunkra hagyott minket…

No és a szóbelire meg három napra osztották el az osztályt, első nap szépen kiöltözve ment mindenki, s megtudtam, hogy én az utolsó napon az utolsók között leszek. Mivel a kötelező tárgyak mellé ötödiknek a megúszós Technika nevű tárgyat választottam még egy osztálytársammal, az első két tételt (valamennyire) meg is tanultuk.

Két napig irigykedve hallgattam a vizsgán már túl lévők beszámolóit, aztán mikor eljött az én napom, szépen beültem a kádba, mellettem a telefonnal. Ami csörgött is, s az osztályfőnököm elhadarta, hogy előbbre járnak a tervezettnél, hát szedjem gyorsan össze magam. A kádból kiugorva az öltönybe beugorva rohantam, belöktek az ajtón, húztam tételt.

Arra persze már nem emlékszem, hogy milyen sorrendben, az maradt meg, hogy magyarból Adyt, s mikor leültem kidolgozni, a tanárom közölte, amíg ő itt van, addig én ötös nem leszek. S persze ezt a feleletnél be is bizonyította.

A történelem meg a francia az teljesen kihullott mostanra a fejemből, de új tételt nem húzattak. Technikából meg a Mérés szerepelt a cetlin, ami a második tétel volt, erről valamit meséltem, s megegyeztünk egy közepesben.

Így lettem érett.

...hogy furán érzi magát az ember

2010-06-26T23:33:00.000+02:00

Tegnap reggel utoljára mentem abba az irodaházba, ahová majd' tíz éve jártam dolgozni. Merthogy költözik a cég. Én meg hétfőtől két hétig szabadságon leszek. Utána már az új iroda vár.

S nem nagyon volt időm nosztalgiázni, pörgős napunk volt. Fél óra kellett a dobozolásra a végén, aztán még egy cigit elszívtam a teraszon, az új helyen már csak a ház előtt lehet.

Aztán fáradtan jöttem haza, az ebédem is fél öt körül ettem meg, napközben nem jutottam hozzá.

Szóval furcsa volt, valahogy lazább utolsó napra számítottam. De most pihenés jön. És az legalább jó!

...hogy az ember átverős tippet kap

2010-06-09T15:36:00.001+02:00

Reggel, dolgozó: az aulában lévő italautomatának nem tetszik a kétszázasom. Másodszorra sem. A harmadik próbálkozást látva az egyik recepciós/biztonsági őr (a fiúk mindkét funkciót ellátják) tanácsot ad: váltsam fel a kávéautomatánál. Dobjam be a nagypénzt, kérjem vissza, az majd fel fogja váltani. S az apróbb aprót talán már elfogadja az italgép. És lőn. Egy kétszázasból csináltattam tíz húszforintost. Abból meg egy jeges teát.

Szóval, ha olyan italautomatával találkozol, ami nem veszi be a nagyaprót, s van mellette ~~kávéautomata~~ váltógép, akkor próbálkozhatsz te is ezzel a megoldással.

...hogy havon gúny? Vagy úgy!

2010-06-01T10:14:00.001+02:00

Tetőn elhalt alprogram, pontosabban partőr magolhat ellent, akarom mondani lomha alatt peng tőrrel, illetve roham tengertől talpal.

Tudom, mégsem nemes aktot, azaz német makett-modem suttog.

Esőre magam rakna, vagy erős, maga nem akar? De lehet, hogy Aranka erős gemma.

Itt.

És még gyes joga króm oktáv adás : Magas zseb, a belek ura vét!
(Ajzó bárd keze elcsen jobban mondva ABC szelek ázó rendje azaz Rázandó bekecs jelez.)

...hogy itt nyár

2010-06-01T07:56:00.001+02:00

Esővel, széllel, hideggel.

Ma reggel ezt a tócsát láttam.

...hogy az ember a döbbenettől lebénul és megnémul

2010-05-31T23:38:00.000+02:00

Ma nem volt valami jó napom a dolgozóban, fáradtan mentem angolórára. Ahol az egyik feladatnál (phrasal verb-ök párosítása definíciókkal) nálam lehúzták a rolót, hiába értettem egyenként a magyarázatokat, meg a példamondatokat, valahogy nem állt össze.

No, új csoporttársnő, ki roppant lelkes, és mindig mindent tud - néha nem, de ez nem szegi kedvét -, fogja magát és beírja az általa helyesnek vélt megoldásokat a könyvembe. Én meg ettől az akciótól nem jutottam szóhoz, igazából egyetlen reakcióra lettem volna képes, ti. hogy kirúgjam alóla a széket, de hát az ember ilyet nem tesz, nővel pláne. Ültem döbbenten, néztem ahogy megmagyarázza magának mi miért hova való.

Óra után egy másik csoporttársnő meséli, kiscsoportos feladatnál, mikoris tanárnéni megkeverte a csoportot, fel volt háborodva, hogy nem értik meg amit kérdez. Hogy nem arra kap választ. Aztán meg azon, hogy elmagyarázzák neki, ő értette félre az egészet.

Tanárnéni meg a beszélgetés végét csípte el, s rákérdezett, új csoporttársnőről beszélünk-e? S türelmünket kérte, felnőtt emberek lévén igyekezzünk egymás között lerendezni. Bár - tette még hozzá - ő is olyan arcot vágott volna mint én, ha az ő könyvébe irogatott volna valaki. Merthogy észrevette. De most egy hétig nyugtunk lesz, a következő órákra új csoporttársnő nem tud jönni.

Rossz lesz nekünk nélküle.

…hogy önünneplés van

2010-05-30T21:25:00.003+02:00

Ma egy éve kezdtem el írogatni ide. Most meghúztam a saját fülem.

Ezzel a régi számmal.

…hogy az ember kiállításra indul, aztán valami teljesen mást talál

2010-05-30T21:22:00.001+02:00

A héten megnyílt Timdér és Do második kiállítása. Péntek délután fogtam magam és elmentem a Lánchídhoz, megnézendő. Viszont meglepődtem a sok emberen, aztán közelebb érve a sok rendőrön meg tűzoltón.

Így hát a kiállítást nem láttam, csak a bámészkodókat.

…hogy sértődés van

2010-05-30T21:20:00.000+02:00

Kérdezhetem én itt a közt, hogy mire is gyűjtsünk Xornak, ha csak egy ember volt hajlandó kitölteni a kérdőívet, amit emiatt készítettem. (Neki, persze, köszönöm.)

(Na jó, négy kitöltést látsz, de abból három én voltam, teszt jelleggel.)

Így hát ha te így, kedves olvasó, akkor én is így, és ezennel – érdektelenség hiányában – lezárom a szavazást. Te meg szégyelld magad, mert miattad nem tudom eldönteni, hogy filmszkenner, iMac vagy motor? (Vagy ezek milyen kombinációja?)

Szóval én most megsértődtem és nélküled keresek valami megoldást és csakazértsem fogom elmesélni.

...hogy az ember megzavarodik és ezért kutatja a köz véleményét

2010-05-26T12:18:00.002+02:00

Olvasom, hogy Xor rákattant a filmszkennerre, aztán mivel ezzel senki sem törődött, hát még egy iMac-et is szeretne.

Aztán, csak úgy mellékesen, azt látom, hogy ezek elfeledhetőek, igazából motorra vágyik.

Majd – szintén csak úgy mellékesen – feljegyzett magának néhány linket.

Na most akkor mi van? Én már teljesen tanácstalan vagyok, így hát ezennel szavazásra bocsátom a kérdést: mire gyűjtsünk Xornak?

Tessék aktivizálni Magad!

...hogy este fényképezni még mindig jó

2010-05-08T21:04:00.018+02:00

Tegnap este azt mondja nekem a barátom, menjünk fényképezni a Nemzetihez.
Hát ez itt a MüPa meg a Nemzeti.

...hogy Pesten élni jó

2010-05-06T22:28:00.002+02:00

Alcím: Budán meg azért, mert onnan látni Pestet

Budapest. Szeretem, érzem ezt a várost. Otthon vagyok benne. Persze, inkább Pesten.
Emlékszem, 12-13 éves lehettem, mikor nagymamám elvitt a Belvárosba - arra persze már nem, hogy miért is, de a történetnek nem ez a lényege, nem a valamit csinálás -, s nekem akkor kezdett egésszé összeállni a Város.

Addig volt Óbuda, meg Békásmegyer (itt is, ott is laktam), meg a Belváros, a Várnegyed (ide is, oda is vittek sétálni). És akkor, a buszon meg a villamoson ülve valahogy egy lett. Nem tudom ezt megmagyarázni. Valami hatalmas rácsodálkozás volt. Az érzés, hogy igen, én immár bárhonnan, bárhová, bármikor. Egyedül is akár.

A Városomról amúgy már írtam párszor.
Jó itt élni, mert itt aztán van minden.

Most épp mesés nevű feszivál, meg majális is, ahol csupa érdekes program(ha nyomtatni szeretnél, töltsd le a programfüzetet pdf-ben).

Holnap este például a Fiumei úti sírkertben sétálhatsz

Én először még gimnazista koromban voltam ott. Harmadikosok (ma már úgy mondják, 11.-es) voltunk, mikor a történelem tanárnőnk elment ösztöndíjjal több hónapra, s a fiatal könyvtáros tanárbácsi helyettesítette. Emlékezetes volt, mert pl. a kiegyezést két hónapig tanultuk. S elvitt minket történelemórára a temetőbe. Az már persze ilyen sok év után nem maradt meg, hogy miről is mesélt, de a hangulata az nagyon.

Tavaly tavasszal meg egy kellemes, napos délelőtt mentem el sétálni, fényképezni oda. Lőttem is majd' száz képet, szerintem voltak köztük igazán jók is - mert ugye az ember digitális géppel nagyon máshogy, mondhatni talán: bátrabban lövöldöz -, aztán mikor tettem volna át a gépre őket, akkor a kártyaolvasóba beletört az SD kártyám. Hát így nem lettek nekem ilyen képeim.

Pedig a Munkásmozgalmi Panteon még mindig döbbenetes. Tessék elmenni és megnézni! Nem, ideológiai nevelés ez itten most. Hanem egy (nem nosztalgikus) emlékezés egy ideológiára. Pontosabban arra, ami megmaradt ott belőle.

Szombaton mehetsz bolhapiacra.

Ami nekem nagyon tetsző ötlet. Jó lehet ilyen lakóközösségben élni.

Utána meg áttáncolhatod az éjszakát.

S ha már népzene, akkor a Zeneakadémia Népzene Tanszékének ingyenes vizsgakoncertjeire is elmehetsz.

21.-én Óbudán a Faluházat látogathatod meg. Ha nem tudsz elmenni, akkor nézegetheted online.
Én (két részletben) tíz évig laktam Óbudán vele szemben. Mikor kicsi voltam, volt a tetején egy OTP reklám, ez a három betű nagy zöld volt, a "lakás, betét, hitel, valuta" felirat pedig piros és sárga. Pontosabban egy-egy szó volt piros vagy sárga. S mikor a mandulámat vették ki, akkor a kórterem ablakából láttam egy hasonló reklámot, amitől egyből otthonra képzeltem magam. Hiába volt a sejtelmesen hunyorgó hideg neon, a hyposzagú hideg kő, a sok rácsos ágyban szuszogó és sírdogáló sorstárs, nekem valahogy a még a beadott injekciók helye sem fájt annyira. Jó volt kinézni az ablakon a sötét éjszakába és az neonreklámot bámulni, s érezni az otthont.

És még azért is jó itt élni, mert van angol meg francia bolt. (Utóbbi tulajdonosaival olvashatsz interjút is.)

No és a végére még egy kis zene.

Ez itt Németh Juci, a Budapest Bárban Fényes Szabolcs és Romhányi József dalát énekli.

A Rolls száma meg a nyolcvanas évekből való.
Akkoriban imádtam.

...hogy lopná az ember a semmit

2010-04-30T23:01:00.011+02:00

Aztán mégsem sikerül. Legalábbis nem úgy, ahogy szeretné.

Mikor rátaláltam a legőszintébb oldalra a világon, elhatároztam, nekem kell egy ilyen blog!

Viszont ezt a poént Dark_Angel már lelőtte előttem, annyi a nemzetközi hírnévnek... Ráadásul nem is vette komolyan, mert nem igaz, hogy nincs ott semmi!

A spanyol nyelvű url meg angolul közli, hogy nincs ott semmi különös, és még egy idézetet is olvasható a középszerűségről. Meg linkek is vannak, szóval ez sem az igazi...

Portugálul Habecasis 2006. augusztus 26.-án jegyezte be, hogy nincs ott semmi. Azt meg ugyan minek?

Asia lengyel nyelvű "Nie patrz" (ahogy rákerestem, kb. "nem lát") című blogjára 2009. januárjában töltött fel három képet. Ez sem meríti ki a "semmi" fogalmát...

De a legdurvább a franciául író kolléga, aki nagyon nem vette komolyan azt az url-t, amit választott. Nyugodtan írhatott volna ezen a címen. (Ami még szabad, szóval, aki sok dolgot akar a blogjára pakolni és frankomán, annak hajrá!) Mellesleg Monsieur Jacques Granola elköltözött a semmit sem ígérő helyről egy távlatpontra.

Viszont csehül, dánul, észtül, finnül, hollandul, horvátul, írül, katalánul, máltaiul, németül, olaszul, románul, svédül, szlovákul, szlovénül, törökül vagy épp walesiül még tiéd a pálya.

Magyarul viszont már nem. Azt megszereztem magamnak!

...hogy egy tábla megmosolyogtat

2010-04-30T22:58:00.001+02:00

Ezt a Kedves vette észre tegnap, én meg gyorsan kattintottam a telefonommal.

Van humora a boltosnak.