...hogy utálkozás van

Meg szabadság, nem dolgozás; ez jó.
Meg hideg; ez elviselhető.
Délelőtt havazás, most eső; ez rossz. Nagyon.

Utálom a telet.

...hogy tavasszal tél van

Arról már írtam, hogy milyen ősszel a tavasz, meg nyáron az ősz, ma meg, mikor ugye tavasznak kellene lennie, tél van. S nekem ebből már iszonyatosan elegem.

Reggel a Kedves csodálkozott rá, hogy a szemben lévő ház teteje havas. S mikor elindultam dolgozni, s kinyitottam az ajtót, elborzadtam a hóeséstől. Ami persze még mindig tart.

...hogy furcsa asszociáció van

A kollégák még mindig viccesek, erről nekem a téli fagyi jutott eszembe. Bár tudom, az nagyon más.

...hogy az ember télre ébred

Ezt láttam ma reggel.

Fa árnyéka a szűz havon, lámpafényben.

...hogy már írni sincs kedvem

Szombaton dolgoztam, délután is, és nagy hóesésben mentem haza.
És ezt (nem) láttam.



Kissé sejtelmes, fura kép ez, mintha festmény lenne, vagy mintha a fényképezés hőskorából származna. Pedig csak egy kétmegapixeles telefonos.
(Egyébiránt meg egy hasonlót már mutattam, akkor reggel volt és köd.)

És hát a hideg, meg a hó nem tett jót nekem, két napot vártam, mire ez a kép is megmutatódott.

...hogy fehérség van

Már reggel úgy jöttem dolgozni, hogy esett a hó és hideg volt. Az asztalomtól, ha kinézek az ablakon, folyamatosan csak a szitálást látom. Nagyon nem szeretem én ezt.