A következő címkéjű bejegyzések mutatása: várakozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: várakozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 13., szerda

...hogy az ember nem fogadkozik

Csak elhatároz. Búcsúzik.
25 év. Az kurva sok.

2011. február 14., hétfő

...hogy nincs hír

Múlt héten kedden ugye hívott az ágybolt, aztán csütörtökön érdekes érzés volt megnyomni a zöld gombot a POS terminálon, mikor lehúzták a kártyám; de hát tömör fa, meg a matracok is igen jók, szóval jó ideig nem csökken ekkora összeggel az egyenlegem, azt hiszem (illetve remélem).

No és az eladó mondta, ha pénteken vagy hétfőn nem jelentkeznek, hoznák nekünk az ágyat (meg a matracokat), csörögjek rájuk, beszélnek majd a szállítóval.

No és mivel sem pénteken, sem ma nem jelentkeztek, rájuk csörögtem. Egy jó félóra múlva meg a szállító rám, akkor holnap 11:00 és 13:00 óra között hoznák. Mondom neki, az nem lesz jó, múlt héten mikor beszéltünk, meg mikor kifizettük akkor is, említettem volt, szerda vagy csütörtök a nekünk megfelelő. De hogy nekik a szerda semmiképp, a csütörtököt meg még nem tudja, késő lenne-e, ha szerdán hívna, mikor tudnak jönni. Mondom igen, most miért is nem tudunk megegyezni egy időpontban? Hát akkor legyen csütörtök reggel 9:00 és 11:00 óra között. Visszakérdeztem, hogy akkor 17.-e, csütörtök, délelőtt 9:00 és 11:00 között-e, amit emberünk megerősített.

Nagyon nem egyszerű ez a történet...

(S tudom, adós vagyok a londoni beszámolóval; a képeket már rendbe tettem, a leírni valót még nem sikerült. De igyekszem.)

2009. szeptember 10., csütörtök

...hogy az ember várakozni kényszerül

Tegnap kétszer is volt alkalmam rá.

Először is sikerült megszabadulnom a hitelkártyámtól, a munkahelyemhez közeli bankfiókban. Nem volt egyszerű. Félötig van nyitva a fiók, negyedre értem oda, húztam sorszámot, s már hívtak is. Az ügyintéző meg döbbent, hogy lehet, hogy megszüntetném náluk ezt a kártyát? Mondtam, a konkurrenciánál dolgozom, ezt meg nem használom, ott meg kaptam egy ennél jobb ajánlatot. Kérte a személyim meg a lakcímkártyám, és csóválta a fejét, hogy hát itt másik szigszám meg másik állandó lakcím van bejelentve. Mondtam neki, hogy hát akkor az a régi személyim lesz, aminek mondtam a számát, s megjegyeztem, hogy hát a jelenlegi állandó lakcímem meg korábban "csak" a levelezési volt. Ezen kicsit megsértődhetett, mert nagyon sokáig tartott neki, mire sikerült megtalálnia a megfelelő programot a gépén, meg azt az összeget, amit be kell még fizetnem a számlamegszüntetéshez. Először a kivonaton szereplő 165 Forintról állíttatott ki velem egy bizonylatot, majd mikor már aláírtam, rájött, hogy a program neki 290 Forintot mutat, hát leszek szíves kitölteni egy újabbat. Hát felálltam, elsétáltam a pultig, vittem egy újabb bizonylatot, kitöltöttem, az előzőt meg összetéptem, s bedodtam az ügyintéző melletti papírkosárba, persze megkérdeztem, hogy ugye használhatom, de nem vártam meg a választ, amit kissé zokon vett. Azért sikerült eljutnom a pénztárba is, ahol újabb szúrós pillantásokat kaptam. Mondjuk igaza lehetett, mert milyen dolog már 290 Forintokat apróban (1 db kétszáz, 1 db ötven- és 2 db húszforintos formájában) befizetni. Aztán vissza az ügyintézőhöz, aki vizsgálta a befizetési bizonylatot, majd hosszasan telefonált, hogy hát akkor melyik nyomtatványt is kell neki kinyomtatnia a hitelkártyaszámla megszüntetéséhez. A túloldalon sem lehettek valami profik, mert a néni csak egyre hajtogatta, hogy keresi ő, de nem találja, és sajnálkozott, hogy akivel beszél az sem. De hát a türelem, ha nem is rózsát, de számlamegszüntetési nyomtatványt terem, és már csak alá kellett írnom amit kinyomtatott és már szabadultam is. Csupán félórám ment rá.

No, ezek után rohantam a háziorvosomhoz, mert már régen jártam nála, és mindenféle papírokat kellett mutatnom neki (múlt heti leleteim a klinikáról, reumatológus szakvéleménye az izületi gyulladásomról no meg egy allergológiai lelet, mert a munkahelyemen voltam szűrésen). Öt után értem oda, ketten voltak előttem, gondoltam hamar végzek. De csak gondoltam, mert érkeztek sorra azok, kik nálam előbbrelátóak voltak és időpontot kértek. Megírtam hát néhány emilt, olvastam újságot. Félhétkor jutottam be. Doktornénim örült nekem, hogy végre lát, s hogy végre egészségesen. Örült a laboreredményeimnek, mert szépek, aztán meg nem örült annak, amit az allergiámmal kapcsolatban olvasott. S öt perc múlva már ki is jöttem a rendelőből.