...hogy furcsa az angolóra

Ambivalens érzéseim vannak a mai óra után.
Az jó, hogy tizenegyen vagyunk; hat lány, mi pasik öten. Nem hittem volna, hogy ennyien leszünk.

Óra elején tanárnéni idétlen játékot talált ki egymás nevének megtanulására, papírgalacsint kellet egymásnak dobálnunk, 'from x to y' felkiáltással (ahol x=enmagad, y=csoporttárs/nő)
.
Aztán meg párokat, majd kisebb csoportokat alkotva kellett beszélnünk egymásról egymásnak. Én rögtön kikaptam egy büdöslábú, szandálhoz zoknit húzó fiatalembert, aki alig akart beszélni magáról. Utána meg egy bolondos csitrit, akinek be nem állt a szája. (Az is kiderült, hogy ugyanabba a gimibe jártunk, volt közös tanárunk is, sőt, az egyik franciatanára az osztálytársam volt.) Utolsó körben meg egy srác nagyon büszkén mesélte, hogy Erdélyből települt át, négy évet élt Párizsban, s egy amerikai számítástechnikai multinak dolgozik.

Viszont tanárnéni nem szólalt meg magyarul, csak ha már nagyon kellett. Viszont néha így is döcögött az óra.

Hát majd szerdán meglátjuk hogyan tovább.

Azt azért nem tudom elképzelni, hogy velük menjek bulizni, úgy, mint a régi csoporttársakkal...

Ja, és óra előtt megkaptam a tesztem, 92%-ot sikerült írnom, "Alig volt benne hiba!" mondta a tanárnéni. S a fogalmazásra maximális pontszámot adott.

...hogy a tanárnéni gondolatolvasó

Cspbvel beszéltem délután, összeszedtük, hogy miket kéne mondani tanárnéninek, meg a Kedves is mondott pár jó gondolatot, hát fel voltam készülve rendesen.

Aztán jött az óra, megkaptuk a kijavított teszteket, s mikor megláttam, hogy 84% lett az eredményem, hát leizadtam. Gyorsan megnéztem hány pontot vesztettem (a 100-ból), és bizony csak hatot. Hát összeadtam kétszer is a pontjaim, s egyre csak 94 jött ki. S mikor ezt megjegyeztem, elnézést kért, hogy számokban nem erős.
(Zárójeles nagyarcos megjegyzés: eddig minden Final test-em 90% feletti, 'Excellent' minősítésűre sikeredett.)

Majd jött egy pörgős óra, semmi üresjárat, a végén meg szerdára rengeteg házi. Olyan volt, amilyenre vártunk. Hát mondtam cspbnek, most nincs okunk beszélni vele, majd ha újra olyan óráink lesznek, mint az előző két hónapban, akkor megtehetjük. Úgy látszik, olvas a gondolatainkban.

Persze a "diplomáinkat" ma nem kaptuk meg, szerdára ígérte. Mondjuk érdekes lett volna, hogy az enyémet hogyan módosítja...

Ja, és tessék cspbt meggratulálni, 92%-os tesztet írt!

...hogy rossznak tűnik egy nap

Az angolóra ma is katasztrofális volt. Engem ez a tanárnéni leblokkol.

Óra elején akasztófásat játszottunk. Pontosabb lenne idézőjelbe tenni ezt az igét. Merthogy azt éreztem, tényleg csak arra vár, hogy végre úgy legyen vége, hogy sikerül felrajzolnia az akasztott embert...
Aztán magnót is hallgattunk, mindenféle tájszólásban beszéltek emberek, és egyenként néha értettem szavakat, de nem álltak össze értelmes mondatokká. Pedig azoknak kellett lenniük, egy rádióban elhangzott riport volt éjszaka dolgozó emberekről. És néztünk tanárnérire bambán, mert a 'well, it's bad for you, you need to look after your health' mondat kb. hat szótaggal kimondva volt hallható, ő meg nézett ránk, hogy hát hogy lehet, hogy még ezt sem értitek!

Óra után csoportpadtársbarátnővel megbeszéltük, hogy nagyon nem jó ez így. Mondtam neki a G.U.B.O.T. mozgalmat, mire megjegyezte, hogy ő ezen leginkább elsírná magát.
Viszont kaptunk tőle cseresznyés-mandulás sütit, ami biztos finom. Mondjuk nekem melyik süti nem az?

Hívtam a Kedvest, hogy elmeséljem neki, hát nagyon náthás a hangja. S fáj a torka is. Most mézes-citromos teával kúrálja magát. Én meg ezt befejezem, mert már leszálltam a villamosról és sietek hozzá haza.

...hogy az ember mozgalmat indít el

Elméletben.

Történt, hogy az a tanárnéni, ki szeptembertől tanított minket, úgy döntött, hogy a májusban végetérő angoltanfolyam után már inkább pénzt megy el keresni, és nem tanít tovább.

Hát új tanárnéni, kivel eleinte türelmes voltam, hiszen egy összeszokott csoporttal kell(ett volna) megbirkóznia. Meg ugye minden tanár módszere más. Viszont mikor már sokadszor fordul elő, hogy hosszúnak tűnő üresjáratok vannak órán, mert várni kell arra, hogy csoporttársak befejezzék a kiadott feladatot, és az ember addig nem kap újat (mondjuk a házit megoldhatná órán...), akkor az azért elgondolkodtató.
Miképp a tegnap írt 'mid-term test' formátuma is. Eddig ugye hozzá voltunk szokva a normálisan olvasható 12 pontos Times New Roman betűtípussal nyomtatott kettő darab A4-es oldalhoz, melyek mindkét oldalán sorakoztak feladatok. No, most kaptunk egy (!) darab A4-es lapot, rajta kb. 6 pontos, a fénymásolástól azonosíthatatlan betűtípussal nyomottat, ahol pl. egy kérdés elhelyezésére rendelkezésre álló kb. ötmilliméteres vonalra nem mindig sikerült bepasszíroznom az általam helyesnek vélt választ...

Hát hazafelé baktatva megalapítottam a G.U.B.O.T. (Give us back our teacher) nevű mozgalmat.
Mert mégiscsak más egy pörgős, vidám hangulatú órán csevegni és játszani, s emilben elküldeni a házinak feladott fogalmazást. Még akkor is, ha mostanság több angol szó hangzik el az órákon, de hát ezen a szinten ez már elvárható a csoporttól, hogy megértse, s ne kelljen elmondani magyarul is, hogy 'Your task is...'. Szóval nem könnyű ez. S majd holnap kiderül, hogy a fejfájósan és fáradtan kitöltött teszt 80 pontjából mennyit sikerült összekaparnom.