...hogy az ember csak mosolyog

Történet #1 & #2

Merthogy mindkettő a tegnap a suliban történt.

A tanfolyamon az a szokás, hogy a felénél is írunk tesztet. Csakhogy mivel csekély a létszám, ezért a normálisnál alacsonyabb az óraszám, nem mindenre jut idő, hát a tesztben volt olyan feladat, mely nem volt kötelező, ellenben bónuszpontokat lehetett szerezni.

No, tegnap megkaptuk kijavítva, s mivel én próbálkoztam a nem kötelező gyakorlatokkal is, nem lepődtem meg, hogy a maximális 50 pontból értem el 44-et. Viszont akadt olyan csoporttársnő, ki nemtetszését fejezte ki: hogy is van az, hogy ha csak 6 pontot vesztett, akkor 38-at kapott? Hamar fény derült a rejtélyre, s ezáltal újra kellett számolni a százalékos eredményeket is. Diktáltuk szépen sorban az elért eredményeket, a korábban már említett karrierista kollegina roppant büszke volt az elsőként bemondott 40 ponton felüli tesztjére (ha jól emlékszem, 42), aztán mikor rám került a sor, s meghallott a 44-et, tágranyílt, majd a "hogylehethogyvalakijobbatírtnálam" érzéstől összeszűkült szemekkel kérdezte csodálkozva: 44-ből 44?

Megnyugtattam: 50-ből 44.

No és jött új csoporttárs, dr.-ként bemutatkozva. (No és azt tudjuk, hogy manapság mekkora jelentősége van ennek a címnek.) A maga laza stílusában -magyarul - előadott mondókából megtudtuk, nagyon sokat dolgozik, s eddig azért nem tudott jönni, mert - bár kötetlen a munkaideje - rengeteg a munkája. Hanyagul vette le a bőrjakót, rakta keresztbe a lábát, láthatóvá téve a kiaposott, orrán levert (mű)bőr cipő elkopott talpát. S mikor helyet foglalt, roppant ügyelt rá, hogy az inge bal oldalán látszódjon a gyártó apró logója. (Tudod, a két sötétkék csík között a fehér és piros téglalap.)

Persze aztán mikor már beszélgetnünk kellett egymással angolul, valahogy eltűnt az a hatalmas magabiztosság...

Történet #3
(mely kissé szexista)

Munkahelyen kolleganő panaszkodik reggel, salátát hozott ebédre magának, de mikor az öntetet locsolta rá, fröccsent belőle a pólójára is. Kolléga ezt nem hagyhatta szó nélkül, megjegyezte jó hangosan, látja ám azt a két pöttyöt a póló elején...

...hogy szőkeség van

Tudom, most az összes szőke (nő?) olvasó összevonja a (tetovált?) szemöldökét. Bocs. De.

Dolgozom az asztalomnál a dolgozóban, egyszer csak se kép, se hang, gép kikapcsol, csak a monitor jelez, hogy ő bizony kapja az áramot. Hiába, ha csak a nagy feketeséget látom. A gépet meg hiába próbálom bekapcsolni, semmi...

Mit csinál ilyenkor a júzer? Hívja a Helpdesket. Ahol sajnálkoznak, ez bizony egy elszállt tápegység. Cserélni kell. De azonnal, mert más munkaállomásra nem tudok átülni, minden kollégám dolgozik. Hát jó, nemsokára hívnak.

Aztán nemsokára én hívtam őket vissza. Merthogy reggel feltűnt, kicsit másképp van a gépem a helyén. Esténként takarítják az irodát, s talán valakinek útjában volt. Hát megnéztem a tápkábelt és tényleg. Ott fityegett szegény, csak be kellett dugni a helyére. Utána meg sztornózni a hibabejelentést...

...hogy a gyerekek viccesek

Történet #1

Anyuka fogja a kezét a három év körüli fiának, a beszélgetésből kitűnik, a játszótérről mennek haza, szutykosan. Anya sorolja, mi mindent kell majd megmosni (lábat, kezet, fület, arcot...), s mikor a nyakacskához ér, a kissrác bömbölni kezd. Anyja kérdi, mi a baj? Tihisztaha lehesz...

Történet #2

Papa, mama, három gyerek - kettőtől úgy hat-hét évig - családilag fagyiznak. Középső, négy körüli kislány nyújtja apjának a tölcsért: Apa! Már nem kérem! Öccse méregeti a sajátját, aztán sandít a nővére, nézi az apját, s vesz egy mély levegőt. Apa! Én sem!

...hogy a rejtélyekre előbb-utóbb fény derül

A reggeli ébredés óta nem megy ki a fejemből egy Halász Judit énekelte Weörös Sándor vers. S mosolygok gyermek magamon, mert sokáig nem értettem, hogy lehet a törpe királyfi a lánya Bóbitának, kinek termeiben oly' sok a vendég?

...hogy csokinyulat árulni nem könnyű

Lehel piac, ma délelőtt.

- Ez a Kinder nyuszi miből van?
- Tejcsokoládé.
- Milka csoki?
- Asszonyom, az két különböző dolog! A Kinder az Kinder, a Milka az Milka!
- Jól van na! Én nem értek hozzá, maga az árus!

...hogy az ember fejet tör

Ezt ma kaptam emilben és meg kell osztanom.

"Hogyan mondod másképp azt, hogy a volt Szovjetunió független tagállamainak földrajzi területe alatt található színes állóvíz partján a tápcsatorna egy részének elfogyasztása egyik testrészed hőmésékletcsökkenését okozza?"

A megfejtéseket tessék kommentelni! Ha nem megy, akkor majd én...

..HOGY nAGY nAP VAN

mERTHOGY MA VAN A cAPS lOCK dAY! tESSÉK ÜNNEPELNI!

…hogy egy nő nagyon szőke

A kollégám szőkeségéről már írtam, ma egy kolléganő örvendeztetett meg a beszólásával. Merthogy az irodaházunk mellett van egy családi ház, s a kertjében nyáron monokinis lányok heverésztek, a férfikollégák nagy örömére. A nyár elmúlt, a lányok eltűntek, mostanság csak pasik járnak arra mindenféle szerszámokkal, teszik rendbe a kertet. Viszont ma előkerült egy napozóágy, s egyik kollegina lelkesen mesélte a többinek, olyan szépen süt a nap, hátha kiteszi magát oda egy izmos srác, s hogy ezentúl majd nem a pasik, hanem ők tapadnak az ablakra. Mire a szőke kollegina megkérdezte: Miért? Olyan meleg az ablak?

...hogy egy pasi nagyon szőke

Kolléganőm elvesztette a mobilját. A megtaláló becsületes volt, a benne lévő számok közül rácsörgött az egyikre. Ami történetesen egyik kollégámé.

Aki lelkesen vette fel, s mikor a megtaláló, lévén becsületes, elmagyarázta neki mi is a helyzet, hálálkodott a kolléganő nevében is.

S a beszélgetés végén gondolta, elújságolja neki, megtalálták a telefonját. Fel is hívta. A mobilján.

...hogy a BKV-nál udvarias sofőrök is vannak

"Üdvözöljük utasainkat autóbuszpótló autóbuszunkon! Többszörös műszaki hiba miatt az ötös vonaláról irányítottak át ide. Sajnos a megállók neveit nem tudom, nem fogom bemondani. Az útvonalat természetesen ismerem."

Mindezt hazafelé, a tömött buszon hallottuk a Kedvessel, miután vagy bő negyedórája vártunk rá az esőben. Mikor megérkezett, érdekes volt a papírlapra kézzel felírt szám. Tábla nem jutott neki... De az útvonalat tényleg ismerte, itthon vagyunk.

...hogy vannak még jólnevelt gyerekek

Tegnap este mesélte a Kedves, hogy az utcán jött vele szembe egy kicsi lány, apja kezét fogva, s ráköszönt: Szia!
Kedves viszonozta: Szia!
Mire a gyermek: Apa, ez ki volt?

…hogy az ember tanítás közben megfiatalodik

Édesanyám (nyugdíjas, matektanár) pótvizsgára készít fel egy kilencedikes, szakközépiskolában tanuló lányt. Az első találkozáskor megkérdezi tőle, hol tanított? Édesanyám elmondja, hogy az X.Y. Gimnáziumban. Mire a kislány párás szemmel, őszinte meghatottsággal a hangjában hálálkodik: engem még gimnazista tanár nem tanított!

...hogy havon gúny? Vagy úgy!

Tetőn elhalt alprogram, pontosabban partőr magolhat ellent, akarom mondani lomha alatt peng tőrrel, illetve roham tengertől talpal.

Tudom, mégsem nemes aktot, azaz német makett-modem suttog.

Esőre magam rakna, vagy erős, maga nem akar? De lehet, hogy Aranka erős gemma.

Itt.

És még gyes joga króm oktáv adás : Magas zseb, a belek ura vét!
(Ajzó bárd keze elcsen jobban mondva ABC szelek ázó rendje azaz Rázandó bekecs jelez.)

...hogy egy tábla megmosolyogtat

Ezt a Kedves vette észre tegnap, én meg gyorsan kattintottam a telefonommal.



Van humora a boltosnak.

...hogy angolul tanulni nem könnyű

A tegnapi angolórán játszottunk, kártyákat kellett húzni, melyeken különböző rajzok voltak, megmutatva egy-egy érzelmet/állapotot, különböző szituációkban (pl. piszkos ember focilabdát szorongat).

A kártyát húzó embernek el kellett mondania, milyennek is találja önmagát (előző zárójeles példánál maradva: 'I am dirty.'), a többieknek meg kérdéseket feltenni, kitalálandó a helyzetet és gyakorlandó a különböző, eddig tanult igeidőket (még mindig az előző példánál maradva: 'Have you been playing football?' a helyes kérdés).

No, csoporttársnő húz, gondolkodik, ráncolja a homlokát, majd kis idő elteltével megszólal: 'There are tears in my eyes.'
Mire a tanár nevetve: 'So, you cry.'

...hogy viccesek a kollégák

Ha az ember figyelmesen néz körül a dohányzóteraszon, akkor az ott kávézó kolléga alkotására bukkanhat a virágládában.

...hogy a téma az utcán hever

De legalábbis a buszon, a hátad mögött ülő fiatal lányok beszélgetése képében.

Merthogy hétvégén buszon ültünk a Kedvessel, és a hátunk mögött az egyik lány mesélte a másiknak, hogy előző nap nem ment ki egy dal a fejéből és még a youtube-on sem találta meg, pedig rákeresett. Elgondolkodtam, vajon hogyan? Beírta, hogy "a dal, amit egész nap dúdoltam"?

(Látod, nem csupán negatív bejegyzéseket bírok írni, bár a hó még mindig esik.)