...hogy izgulás van

Mint mindig, utazás előtt.

De ez most különleges lesz, házassági évfordulós hosszú hétvége, Prágában. Kedves talált kuponos ajánlatot, 28e Ft volt a két éjszaka, két személyre, félpanzióval, a Vencel téren egy szecessziós szállodában.

Eredetileg luxusszállásnak hirdették, aztán miután már lefoglaltuk pár hete, nemrég kapott a Kedves egy emilt, hogy a magyar értékesítő kapott néhány visszajelzést, miszerint nem igaz, amit írtak, de hát személyesen nem tudtak meggyőződni arról, milyen is a szálloda, de amúgy ezért az árért a belvárosban lakni, mégha csupán kétcsillagos is a hely, igen jó dolog. De ha gondoljuk, visszakérhetjük a pénzünk.

Viszont mi úgy gondoltuk, utazunk. Mondjuk én bárhol elalszom, ha tisztaság van és nem kell közösködni a fürdőn meg a wc-n más vendégekkel, márpedig a visszaigazolásban arról nem írtak, hogy az bizony nem jár a szobához.

Szóval holnap hajnali kelés, hat és fél órányi buszozás, és utána vasárnap délutánig romantikus turistáskodás.

...hogy nemírás van

Merthogy vagy a semmi van, vagy ha valami, akkor meg közbe is jön valami más. S maximum egy kis nyavalygás van.

Szerdán este angolteszt volt, s mikor jöttünk ki, kérdeztem tanárnénit, hogy akkor egy hét múlva ugye megkapjuk kijavítva meg a Certificate-et is, mire mosolygott, hogy persze, és ez utóbbin aláhúzva az ’Excellent’ minősítés a 98%-os eredményem miatt, amit elvár… Mondjuk annyira nem volt megerőltető, mint amire számítottam. Pláne, hogy a hétfői óra végén kapott fénymásolt tesztek feladatai közöl volt néhány, ami visszaköszönt a nyelviskola által összeállítottban.

Aztán arról sem írtam, hogy szerdán volt Boris Vian 90. születésnapja.

S hogy mikor hazaértem, a Kedves felhívta a figyelmem arra az értesítőre, ami arra hívta fel a figyelmem, hogy a Raiffeisen írt nekem tértivevényes levelet. Amiért csütörtökön abban a szörnyű időben mentem el a postára. S amiben azt írják, hogy megszüntették végre a számlám, de azt nem, hogy a kért számlatartozást nem kell kiegyenlítenem. A Kedves szerint ez egyértelmű, de én már nem fogok arra energiát pazarolni, hogy ezzel foglalkozzam.

Pénteken munka után meg visszamentem a sebészetre, mert a jobb térdem még mindig a rosszabb. Doktorbácsi megnézte, s szerinte ez normális, s ha gondolom, akkor ír nekem beutalót gyógytornára. Gondoltam, hát kaptam. A gyógytornán meg nagyon szívesen fogadtak, kapásból felajánlotta a lelkes gyógytornásznéni a kedd 13:00 órás időpontot. Amit megköszöntem, de udvariasan nemet mondtam, sajnálkozva, hogy akkor nekem dolgoznom kell. Visszacsoszogott a rendelőbe, majd vissza a folyosóra, hogy akkor a kedd 17:30-as időpont megfelel-e? Újabb szabadkozás, akkor nekem fogorvoshoz kell mennem. Kissé dühösebb csoszogás ki, majd be, s újabb kérdés: 23.-án a 18:15 ugye már jó? Mosolyogva megköszöntem, mire a válasz: rövidnadrág, zokni! Kérdeztem: ezeket hozzak? A válasz: azért mondtam!

Szombaton délután sétáltunk a Városban egy jót a Kedvessel, s a Rákóczi úton egy punk megszólított: boroskólára adnék neki pár forintot. Eszembe jutott John Lennon egyik utolsó, a Playboy-nak adott interjújából, amit a punkról mondott ('I love all this punky stuff. It's pure. I'm not, however, crazy about the people who destroy themselves.'), s kapott egy ötvenest. Meghatott az őszintesége.

No és a hétvége nagy része Vámos Miklós Tiszta tüzével telt, amit pénteken kaptam kölcsön egy kollégámtól. Most én itt nem írnék arról, hogy milyenek is Vámos szövegei, vannak olyan mondatai, melyeket nagyon irigylek, s olyanok, melyeken vinnyogtam. Lendületes könyv, ma reggelre elolvastam a négyszáz oldalt.

És a mai napom szép volt. Ma lett nagykorú az első csókunk a Kedvessel.