Ha az ember a munkahelyén hozzáfér a nethez, ráadásul általában elég gyorshoz, akkor azt általában használja is. Leginkább persze a munkájával kapcsolatos információk után kutat, néha híreket olvas, nagyritkán meg rákeres arra a panzióra, ahol gyermekkorában a családdal nyaralt. S örül, ha megtalálja, hát gondolja, megnézi, mibe kóstál ott enni meg inni meg aludni, most, hogy már nem DDM-ben, hanem EUR-ban számolnak. Aztán lekapcsolja a böngészőt, mert az oldal nem akar megnyílni.
Másnap meg görcsöl a gyomra. Mert három (!) informatikus megáll az asztala mellett, név szerint említve kit is keresnek (érdekes, ha nem tudják ki is ő, miért pont az ő asztala mellett állnak meg?), s előadják, hogy valószínűleg meghekkelték a gépét vagy bekapott valami vírust, merthogy tegnap volt egy olyan oldal, ami közel nyolcvanezer (!) oldalletöltést produkált bő száz mega adatforgalommal… S ezzel, a kizárólag általa meglátogatott oldallal az adott url bekerült a TOP20-ba…
(Halk és zárójeles megjegyzés. Az ember a munkahelyén nem pornót keres, nem online flashjátékokat játszik, nem klipeket néz a Youtube-on, a gmail-es meg a yahoo-s leveleit sem olvassa, miképp mindenféle közösségi oldalakra sem jelentkezik be. Mert már megbarátkozott a gondolattal, hogy ezek elérhetetlenek. Viszont értetlenkedik, ha egy hírportálon elolvasna egy cikket, nem bulvárosat, de csak azzal a hibaüzenettel találkozik, hogy a kért oldal adatvédelmi okokból elérhetetlen. De még ezt is tudomásul veszi, első a biztonság, legyen erős a cég tűzfala. Ugyanakkor egy ilyenbe meg belefut.)
Az informatikusok meg határozottan közlik, hogy jelentkezzen ki a gépéből, mire az ember körülnéz, merre van egy megfelelő méretű kartondoboz, amibe majd szépen bele kell pakolnia a holmiját, megtapogatja a zsebét, hogy megvan-e a belépőkártyája, amit majd le kell adnia, s hirtelen elveszít vagy másfél liter vizet, veríték formájában. S mikor felszólítják, lépjen be a gépbe újra, viszont felállítják a székéből, hogy az egyik hozzáértő leülhessen, kezdi nem érteni az egészet, de érzi, valami nagyon nincs itt rendjén.
A hozzáértő meg csinál magának egy DOS ablakot, futtat mindenféle parancsokat, letölt valami alkalmazást a netről (az ember jelszava alatt, persze), majd fejcsóválós nevetgélés közepette mutogatja a kollégáinak azt az általa bő harmincezernek mondott sort, amiből látszik, melyik is volt a bűnös oldal.
Némi tanakodás után arra jutnak, hogy az egész gépet újra kell telepíteni, telefonálgatnak, majd közlik az emberrel, hogy majd keresni fogják, hogy ezt a rutint az arra hivatottak lefuttassák. S hogy akkor most elkezdhet nyugodtan dolgozni. Mintha ezek után az ember nyugodt lenne.
De hát a munkahelyén az ember azért van, hogy dolgozzon, hát teszi a dolgát, majd felhívja őt a főnöke főnöke, ki kér tőle ezt meg azt, az ember válaszol, meg ígéri, összeszedi azokat az adatokat, melyeket kértek tőle, de kap még egy kérdést, amit még soha, hogy amúgy hogy s mint? S az ember erre elmeséli, mibe is futott bele, s hogy meglátogatta őt az informatikus kommandó, s hogy mire jutottak. A főnöke főnöke meg közli, hogy hát persze, ha az ember lelövi a böngészőt, akkor a konnekt még nem biztos, hogy megszakad, s hogy nem gond ez, majd visz az embernek bablevest és kenyérbe sütött ráspolyt.
Az ember meg kényszeredetten vigyorog a telefonba, s már a következő heti ebédjét sem meri megrendelni a neten.
Aztán harmadnap jelentkezik egy újabb informatikus, tud-e arról az ember, hogy vírusos a gépe, s újra kell telepíteni, s akkor ő most jönne és megtenné. Az ember meg sóhajtozik, mert volt már újratelepítésben része, ezért szépen felírogatja magának, milyen parancsikonokat kell újra kitennie az asztalra, meg a levelezőrendszerében beállított szabályokat, milyen nyomtatókat kell újratelepítenie, majd bejelentkezik a mellette lévő üres gépre, mert a kollégája szabadságon van.
Ami igen jó döntésnek bizonyult, mert az újratelepülés után immár tisztának ítélt gépébe visszajelentkezve mindent úgy talál, mint annak előtte, s a telepítést végző informatikus nem érti az értetlenkedést, merthogy a másik gépre történt bejelentkezés miatt a profilját nem csiszolták le…
Szóval kedves olvasó, csak óvatosan azzal a(z) (munkahelyi) internetezéssel…
Update @ 10.11 10. 16:10
Ebéd utáni cigi közben az informatikuskommandó egyik tagja odajött hozzám és elnézést kért a kemény hangért, de a gépem vizslató hozzáértő előtt ezt a stílust kellett előadnia. Amúgy meg bárki belefuthat ilyenbe, a csúcsszuper tűzfalával ő otthon nyelt be hasonlót. Hát ha még ő is képes ilyesmire...
Költözés
9 éve
