2010. március 23., kedd
2009. november 28., szombat
...hogy egy szám nem ereszt
Ezt énekelte a férjével, Michel Berger-vel is, aki ma lenne 62 éves, de hát 45 évesen meghalt. És ma van két éve, hogy hajnalban Fred Chichin meghalt. Róla már a Rita Mitsouko kapcsán írtam. Fura egy dátuma ez a francia zenének…
Mellesleg France Gall nyolcvanas évekbeli legnagyobb sikere az Ella elle l’a, amit én akkoriban nagyon nem szerettem, és tavaly, mikor a rádióban meghallottam újra, akkor vált világossá, hogy miről, pontosabban kiről is szól…
Van ennek a számnak – egy szerintem szörnyű – feldolgozása is, Kate Ryan-től.
Persze vannak Gall-nak szép szerelmes számai is.
És ha már francia zenék, akkor Párizs. És Budapest. Mert ez a két város nagyon jó hely, és ez a szám is.
A végére meg még egy, szintén a nyolcvanas évekből, egy jó lemezről.
2009. szeptember 10., csütörtök
...hogy az ember francia könyvre vágyik
Amit ma kaptam, abból ez derül ki.
2009. augusztus 11., kedd
...hogy a franciaórák sem haszontalanok
írtam már, hogy az angoltanulás hasznos, ha turistákkal találkozol.
Nos, a gimnáziumi franciaórák is hasznosnak bizonyultak. Tegnap délután villamosoztam az angolórára, s felszállt három francia srác, kik nagyon forgatták a térképet, nem igazán tudták merre járnak, de ösztönösen leszálltak az Élmunkáson (mondjuk tovább nem is nagyon mehettek volna). Ott aztán pörögtek, és láthatóan még inkább el voltak veszve. No és ilyenkor az ember csillogtatja ám a nyelvtudását, mire a meglepett turista így reagál:
- Vous parlez français?
Mire az ember arcosan:
- J’espère…
És megtudtam, hogy a Nyugatit keresik, meg hallottak valamit valami bevásárlóközpontról, aminek erre kéne lennie és igazából az Oktogonra tartanak. Hát elmeséltem nekik, hogy merre is találják a Westendet, s hogy a Nyugatinak mi köze van Eiffelhez. S hogy onnan merre is van az Oktogon.
