...hogy leizzad az ember az okmányirodában, aztán meg fellélegzik

Negyed kettő után pár perccel téptem sorszámot, le sem ültem, már mehettem az ügyintézőhöz, ugyanahhoz, kinél reggel voltam.
Sorszám, adatlap, személyi oda, mosoly ("Újra itt?"), majd keresgélés és fejvakarás ide. Kissé ideges lettem. Aztán még keresgélés, nevem kiabálása, majd borítékok között újabb kutakodás és megtalálás.
Adatok egyeztetése (tényleg úgy hívnak és tényleg akkor születtem), átvétel elismerésére szolgáló aláírás megtétele és boldog telefon a Kedvesnek, meg Anyukámnak.
Aztán a felfedezés: Kedves útlevelét hétfőn állították ki, enyémet meg tegnap...

Hát most megyek csökkenteni a folyószámlám egyenlegét, hogy az ATM-ből felvett forintokat aztán elcseréljem valami pénzváltónál levákra.

...hogy az elkészült útlevél nem tudni merre jár

Hív a Kedves, kollégájának rokona okmányirodista, utána nézett, hogy elkészült az útlevelem, csak még a Visegrádi utcába nem jutott el. Hát remélem, délutánra megérkezik.

...hogy az ember ideges lesz az okmányirodában

Negyed nyolc után már a Visegrádi utcában voltunk, ahol ugye két kapu, két sor, hát tanácstalanság. Munkába érkező ügyintézőnek feltett kérdésre adott válasz alapján beálltunk az egyikbe, másodikként. Nyolckor kapunyitás, sorszámtépés, ügyintéző. Másik épület, sorszámtépés, ügyintéző.
Kedvesé az alacsonyabb számú, szólítják, új útlevelét megkapja két perc alatt. Jön az én számom, ügyintéző feláll, keresgél, fejcsóválva visszajön, számítógépben is keresgél. A közmondás megdőlni látszik. Közli, délután egykor újabb adagot hoznak, jöjjek vissza akkor. Mondom szombaton utaznánk, mire felírja a telefonszámukat, érdeklődjek.

Hát most gyomorgörcs, lesz-e ebből szombaton utazás?

...hogy a figyelmetlenségnek ára van

Pontosan 24.000 Forint.

Merthogy mához egy hétre már Bulgáriában nyaralunk, a tengerparton. Ahová majd busz visz minket. Szerbián keresztül. Ahová meg érvényes útlevél kell. A belépéstől számított hat hónapig érvényes. És tegnap este a Kedves megnézte az útleveleinket, ellenőrizendő e kitételt, s melyek bizony ennek a feltételnek nem igazán felelnek meg...

Hát gyors kutakodás a neten, gyomorgörcs, aztán korai fekvés, ma meg hajnali kelés.
A Pólusban a Központi Okmányiroda minden nap (!) 10:00 és 19:00 óra között van nyitva, s ha az ember 7:45-kor már ott van, hát megnyeri az egyes sorszámot. És kap csekket, 12.000 Forintról, mert sürgősséggel kéri kiállítani az új, öt évre érvényes útlevelét, amit majd csütörtökön már átvehet a Visegrádi utcai okmányirodában.
És így van esélye szombat reggel úgy felszállni a bulgár tengerpartra tartó buszra, hogy a szerb határőr nem szállítja le róla.
És még mindig nagyobb az esélye a kezében tartani az új bordó igazolványt, mint annak a sorstársnak, ki kedden utazik, s lejárt már minden papírja, így egy ideiglenes személyivel próbálkozik majd.

Amúgy meg az ügyintéző néni megjegyezte, látva a kitöltött adatlapon az ott készített fényképem, hogy ő ilyen jó képet még nem csinált ezzel a géppel...