...hogy nemírás van

Merthogy vagy a semmi van, vagy ha valami, akkor meg közbe is jön valami más. S maximum egy kis nyavalygás van.

Szerdán este angolteszt volt, s mikor jöttünk ki, kérdeztem tanárnénit, hogy akkor egy hét múlva ugye megkapjuk kijavítva meg a Certificate-et is, mire mosolygott, hogy persze, és ez utóbbin aláhúzva az ’Excellent’ minősítés a 98%-os eredményem miatt, amit elvár… Mondjuk annyira nem volt megerőltető, mint amire számítottam. Pláne, hogy a hétfői óra végén kapott fénymásolt tesztek feladatai közöl volt néhány, ami visszaköszönt a nyelviskola által összeállítottban.

Aztán arról sem írtam, hogy szerdán volt Boris Vian 90. születésnapja.

S hogy mikor hazaértem, a Kedves felhívta a figyelmem arra az értesítőre, ami arra hívta fel a figyelmem, hogy a Raiffeisen írt nekem tértivevényes levelet. Amiért csütörtökön abban a szörnyű időben mentem el a postára. S amiben azt írják, hogy megszüntették végre a számlám, de azt nem, hogy a kért számlatartozást nem kell kiegyenlítenem. A Kedves szerint ez egyértelmű, de én már nem fogok arra energiát pazarolni, hogy ezzel foglalkozzam.

Pénteken munka után meg visszamentem a sebészetre, mert a jobb térdem még mindig a rosszabb. Doktorbácsi megnézte, s szerinte ez normális, s ha gondolom, akkor ír nekem beutalót gyógytornára. Gondoltam, hát kaptam. A gyógytornán meg nagyon szívesen fogadtak, kapásból felajánlotta a lelkes gyógytornásznéni a kedd 13:00 órás időpontot. Amit megköszöntem, de udvariasan nemet mondtam, sajnálkozva, hogy akkor nekem dolgoznom kell. Visszacsoszogott a rendelőbe, majd vissza a folyosóra, hogy akkor a kedd 17:30-as időpont megfelel-e? Újabb szabadkozás, akkor nekem fogorvoshoz kell mennem. Kissé dühösebb csoszogás ki, majd be, s újabb kérdés: 23.-án a 18:15 ugye már jó? Mosolyogva megköszöntem, mire a válasz: rövidnadrág, zokni! Kérdeztem: ezeket hozzak? A válasz: azért mondtam!

Szombaton délután sétáltunk a Városban egy jót a Kedvessel, s a Rákóczi úton egy punk megszólított: boroskólára adnék neki pár forintot. Eszembe jutott John Lennon egyik utolsó, a Playboy-nak adott interjújából, amit a punkról mondott ('I love all this punky stuff. It's pure. I'm not, however, crazy about the people who destroy themselves.'), s kapott egy ötvenest. Meghatott az őszintesége.

No és a hétvége nagy része Vámos Miklós Tiszta tüzével telt, amit pénteken kaptam kölcsön egy kollégámtól. Most én itt nem írnék arról, hogy milyenek is Vámos szövegei, vannak olyan mondatai, melyeket nagyon irigylek, s olyanok, melyeken vinnyogtam. Lendületes könyv, ma reggelre elolvastam a négyszáz oldalt.

És a mai napom szép volt. Ma lett nagykorú az első csókunk a Kedvessel.

...hogy szünet van

Illetve volt, mert betegség is. Lázzal, pár napig, ágyban fekvéssel, és mérhetetlen türelmetlenséggel, mert pont a héten kezdték el a házunkban két lakás összenyitását, ami meglehetős zajjal jár(t). Meg persze a melegvíz és a fűtés elvarázsolásával is, kedden sikerült ezt összehozni a brigádnak. Melegvíz az másnap estére lett, de fűtés csak péntekre.
Persze naponta tízórányi zajt elviselni még nehezebb volt, pláne, hogy a mesterek, mikor kalapáltak, hát valami hihetetlen ritmusképletet bírtak alkotni. Én úgy tudom, hogy flamencozenészek évekig tanulják, hogyan is kell két ütem közé belépni, de itt nem volt szükség előtanulmányokra, simán megoldották, hogy essen le az állam. Jó, hát Paco de Lucia nem gitározott hozzá (nem is lehetett volna hallani a kopácsolástól), de hát valahogy túléltem.

S persze angolra sem mentem a héten, de K. csoporttársnő elküldte nekem emilben, hogy mit is vettek az órákon, ami nem egy haszontalan dolog, mert szerdán már 'Final test' lesz. S még jó, hogy a nyelviskola küldött emilt, mert így eszembe juttatták, hogy be is kéne iratkozni a következő tanfolyamra. Hát telefonon megtettem, és holnap mehetek az iskolába a szerződésemért (az iskolának van olyan konstrukciója, hogy ha egyszerre több tanfolyam árát kifizeted, akkor még többre iratkozhatsz be, ezt nevezik ők bérletnek; én két tanfolyam áráért hármat kapok).

No és a betegség az nem az előző bejegyzésben történtek miatt volt, azt viszonylag hamar kihevertem. Amikor ez az incidens történt, akkor épp vásárolni indultam, találkozni a Kedvessel, mert csütörtökön Bécsben voltunk.

Az úgy történt, hogy a négymunkanapos héten mi csak kettőt dolgoztunk, mert van még elszórni való szabadságunk, s mikor kedden délután jöttem hazafelé, a Kedves hívott, hogy volna-e kedvem csütörtökön Bécsbe menni, mert talált olcsó buszjegyet, és hatezer (!) Forintokért elvisz meg visszahoz minket az OrangeWays. (Velük voltunk tavaly Krakkóban is, és kellemes tapasztalat volt az, hát lelkendeztem.) S bár már voltam Bécsben párszor, de valahogy a kulturális turizmus eddig kimaradt, hát kitaláltam a Klimt és Hundertwasser nézést. Kedves meg a Mozarthaust szerette volna megnézni.

Szóval szerdán vásárlás volt, mert rohanás Euróért, aztán (nem is olyan) korán fekvés, és csütörtökön hajnali kelés és hétkor buszindulás.

Bécsben meg fényképezés.

Ez itt a Belvedere, a Felső, és ha megnézed, már itt hirdetik a gyűjteményükből leghíressebbnek kikiáltott Klimt képet.



Ez meg itt egy putto az egyik kapun.



És a kapu egy részlete.



Kerti szobrok.



A Felső Belvedere és a kert.



Az Alsó Belvedere egyik kapuján át a Felső.



A Karlskirche a Karlsplatz-on.



És előtte egy Henry Moore szobor.



Így láttam meg a Hundertwasser házat.



Vízköpő...



Házfal.





Ablak.



És az évszám, hogy mikor is készült a ház.



A művészet is áru.



A Stephansdom mellett a fiákkerek.



Igazi bécsi. (És mellette tényleg Manner bolt van!)



Ablak egy udvarban.



Szobor nélkül.



Sikátor.



A Graben-en.



A Kohlmarkt-on sétálva a Hofburg felé.



A Hofburg előtt is fiákkerek.



Fenséges szobor az udvarban.



Ugyanaz hátulról.



Ekkor már esett az eső, és nem nagyon tudtam jó képeket készíteni emiatt, meg menni kellett a buszhoz is, ami hétkor indult. Elméletileg. Gyakorlatilag meg jó húszperces késéssel. Aztán Schwechat után egy bő órán át lépésben tudott csak menni (jönni) a busz, aztán még Győrbe is bement, mert volt egy olyan utastárs, kit ott kellett letenni. És Győrből a tervezett pesti érkezés előtt 20 perccel indult el. Viszont 11-re sikerült megérkeznie. Nekünk meg éjfélre haza.

Aztán meg jött az, amit az elején olvastál.

...hogy az ember várakozni kényszerül

Tegnap kétszer is volt alkalmam rá.

Először is sikerült megszabadulnom a hitelkártyámtól, a munkahelyemhez közeli bankfiókban. Nem volt egyszerű. Félötig van nyitva a fiók, negyedre értem oda, húztam sorszámot, s már hívtak is. Az ügyintéző meg döbbent, hogy lehet, hogy megszüntetném náluk ezt a kártyát? Mondtam, a konkurrenciánál dolgozom, ezt meg nem használom, ott meg kaptam egy ennél jobb ajánlatot. Kérte a személyim meg a lakcímkártyám, és csóválta a fejét, hogy hát itt másik szigszám meg másik állandó lakcím van bejelentve. Mondtam neki, hogy hát akkor az a régi személyim lesz, aminek mondtam a számát, s megjegyeztem, hogy hát a jelenlegi állandó lakcímem meg korábban "csak" a levelezési volt. Ezen kicsit megsértődhetett, mert nagyon sokáig tartott neki, mire sikerült megtalálnia a megfelelő programot a gépén, meg azt az összeget, amit be kell még fizetnem a számlamegszüntetéshez. Először a kivonaton szereplő 165 Forintról állíttatott ki velem egy bizonylatot, majd mikor már aláírtam, rájött, hogy a program neki 290 Forintot mutat, hát leszek szíves kitölteni egy újabbat. Hát felálltam, elsétáltam a pultig, vittem egy újabb bizonylatot, kitöltöttem, az előzőt meg összetéptem, s bedodtam az ügyintéző melletti papírkosárba, persze megkérdeztem, hogy ugye használhatom, de nem vártam meg a választ, amit kissé zokon vett. Azért sikerült eljutnom a pénztárba is, ahol újabb szúrós pillantásokat kaptam. Mondjuk igaza lehetett, mert milyen dolog már 290 Forintokat apróban (1 db kétszáz, 1 db ötven- és 2 db húszforintos formájában) befizetni. Aztán vissza az ügyintézőhöz, aki vizsgálta a befizetési bizonylatot, majd hosszasan telefonált, hogy hát akkor melyik nyomtatványt is kell neki kinyomtatnia a hitelkártyaszámla megszüntetéséhez. A túloldalon sem lehettek valami profik, mert a néni csak egyre hajtogatta, hogy keresi ő, de nem találja, és sajnálkozott, hogy akivel beszél az sem. De hát a türelem, ha nem is rózsát, de számlamegszüntetési nyomtatványt terem, és már csak alá kellett írnom amit kinyomtatott és már szabadultam is. Csupán félórám ment rá.

No, ezek után rohantam a háziorvosomhoz, mert már régen jártam nála, és mindenféle papírokat kellett mutatnom neki (múlt heti leleteim a klinikáról, reumatológus szakvéleménye az izületi gyulladásomról no meg egy allergológiai lelet, mert a munkahelyemen voltam szűrésen). Öt után értem oda, ketten voltak előttem, gondoltam hamar végzek. De csak gondoltam, mert érkeztek sorra azok, kik nálam előbbrelátóak voltak és időpontot kértek. Megírtam hát néhány emilt, olvastam újságot. Félhétkor jutottam be. Doktornénim örült nekem, hogy végre lát, s hogy végre egészségesen. Örült a laboreredményeimnek, mert szépek, aztán meg nem örült annak, amit az allergiámmal kapcsolatban olvasott. S öt perc múlva már ki is jöttem a rendelőből.

...hogy az ember nem blogol pedig zajlik az élet

Sok minden történt egy hét alatt, én meg lusta voltam leírni (meg néha fáradt is), de most összeszedtem magam és következik egy jó hosszú bejegyzés.

Kezdjük az angollal, mert mikor mi a Kedvessel Cohen koncerten voltunk, s ezáltal lógtam óráról, K. csoporttársnő (kinél b. búcsúbulija volt) magánórát vett a tanárnéninktől. Kaptam tőle emilt, hogy mi is a lecke, s írta, egyedül volt órán... Aztán szerdán tanárnéni kb. öt perc alatt "bepótolta" velem az elmulasztott óra anyagát, s megtudtuk, hogy mit kellene megtanulni a hétfői tesztre. Ami tegnap volt, s amitől kellőképp tartottam, aztán mégsem tűnt nehéznek. Majd ha megkapom az eredményt, akkor annak fog. Mondtam is a Kedvesnek, hogy biztos fogom verni a fejem a falba, de hát így jár, aki hamarabb befejezi, mint ahogy az óra véget érne. Még akkor is, ha párszor átnézte mielőtt beadta.
Amúgy meg a fogalmazás érdekes volt. 'Describe your hometown in 100-150 words.' Hát ugye ezt már márciusban, még a régi tanárnéninek el kellett küldeni emilben, így kissé átírtam, s nem kellett sokat töprengenem rajta.
No és E. csoporttársnő, ki sajnos nem folytatja velünk, felajánlotta, hogy a következő buli legyen szabadtéri, grillezős, szalonnasütős, náluk, a tizenhétbe’, s hogy ha nagyon belemennénk az iccakába, hát lehet ott is aludni.

Múlt héten csütörtökön meg pénteken szabadságon voltam. Mentem dokihoz is, aztán pénteken Kedvessel barátnőjéhez Szombathelyre.

A dokis látogatás igen fura volt. Pénteken mentem vissza az előző napi laborleleteimért, doktorbácsi megdícsérte őket, majd közölte, hogy ez itt egy hypertóniás és nephrológiai szakrendelés, és mivel sem a vérnyomásom nem magas, sem a vesémmel nincs baj, leszek szíves a magánrendelésére bejelentkezni. Mert hát válság és megszorítások és minden szakrendelés pacientúráját átvilágították és hát én fennakadtam a rostán. S hogy küldhetne a háziorvosomhoz, de hát lassan húsz éve ő kezel, hát... Hát majd bejelentkezem.

Csütörtökön a Kedvessel játékboltban is jártunk, mert ugye mentünk a barátnőjéhez, s hát van neki hatéves kicsi lánya, hát lepjük meg valami aprósággal. Mikor már a többszázadik (nekem legalábbis annak tűnt) rózsaszínű lovacskás hercegnős hajasbabás dobozt vettük a kezünkbe, kicsit elbizonytalanodtam, hogy valóban lányt szeretnék-e... Aztán persze másnap a hatéves ezt az érzést egy pillanat alatt elzavarta.
Szombathelyre érve kicsit keresgéltünk, hogy merre is találjuk az utcát, ahol várnak ránk, egyszer még - szakadó esőben - meg is kérdeztünk egy csapat fiatalt, kiknek fogalmuk sem volt róla, hogy merre kéne mennünk. Hát ilyenkor jó, ha az embernek van a telefonján Google Maps. Mert megálltunk, aztán terveztünk útvonalat, és mentünk amerre úgy tűnt, hogy végre tényleg jó, aztán a szakadó esőben megállt a Kedves egy zebra előtt, hol épp átmenni készült egy biciklista, gyerekülésében egy piros esőkabátossal. Akik elkezdtek integetni nekünk, meg mi is nekik. S biciklis felvezetéssel érkeztünk célba.
Vacsora közben meg hívott a barátom, hogy mit szólnék a ma estéhez? Mondtam, hogy ha eljön Szombathelyre, akkor rendben van! Maradtunk abban, hogy akkor majd, ha nyugodtabb az élete, jelentkezik.
Este, mikor már úgy tűnt, hogy csendesedik az eső, kimentünk Kedvessel sétálni, de hát tényleg csak úgy tűnt, hogy csendesedik, mert az utcán nem ezt éreztük. Nem sokat jártunk, az ernyő ellenére jól eláztunk. Hát maradt a szárítóra tett vizes farmer és zokni meg a forró zuhany.
Jóéjszakát kívánáskor meg hatéves kipattant az ágyból az anyja mellől, aki épp mesét olvasott neki és ugrott a nyakamba, ölelt magához és azt suttogta: "Neked is!". Teljesen elvarázsolt, olvadoztam.
Másnap meg rosszkedvű volt a reggel, mert csak eső volt, napsütés meg sehol. Aztán mégis lett, hát körbejártuk a belvárost.

Találkoztunk Weöres Sándorral.



James Joyce-szal.



Láttuk a zsinagógát.



Árnyékot vető lámpát.



Nyitott ablakot.



Csukottat is, a templomtorony órájával.



Meg grafittit.



Hazafelé meg felhőket.



A Balatont is megnéztük, mert idén még nem láttuk.



Széplak felsőn sétáltunk egy jót a parton, aztán a Hungária utcában ettünk lángost meg palacsintát (szerintem a Balaton partján ott van a legjobb lángos, a palacsintában meg igazi túró igazi citrommal; szeptemberben hétvégenként még nyitva vannak délután, ha esetleg arra járnál).

Szóval jó volt ez a hétvége, és a vasárnap még ott állt előttünk; Kedves készített muszakát (amiből kipiszkáltam a padlizsánt), én meg tanultam angolt.

Ja, és a múlt héten a telefonom egyik reggel önállóan felhívta egyik barátomat. A híváslistában csak délután vettem észre, akkor küldtem neki smst, mire válaszolt, hogy délután Pesten jár és esetleg összefuthatnánk, de sajnos aznap sokáig dolgoztam, utána meg rohanás volt. Őt is régen láttam, jó lenne már beszélgetni egyet. Régen, mikor még ebben a városban lakott, mindig csak az időpontot beszéltük meg, mert a helyet mindketten tudtuk. S hagyományt is teremtettünk, a Művészből kijőve az Oktogonnál található McDonald's utcai ablakán át vettünk kettő nagykrumplit, amit az Andrássy úton sétálva ettünk meg (amiről nekem általában a brüsszeli sültkrumpli evések jutottak eszembe, persze az azért nagyon más, igazából csak az érzés hasonló).

No és kaptam smst b-től (kinek van angol száma már) meg emilt is írt, és másnak lesz a csp-je, mert beiratkozott nyelviskolába, hetente kétszer 17:45 - 21:00 között fog tanulni, és EU-s állampolgárként igen baráti tandíjért.
Írta, hogy kezdi belakni a várost, s alig várja, hogy bicajozhasson. (Tényleg, milyen Londonban a Critical Mass? Hát ilyen, megkerestem gyorsan a honlapjukat!)

És ma még vissza akartam adni a hitelkártyám, gondoltam négyig dolgozom, a munkahelyemhez közel van egy bankfiók, ami félötig nyitva van, hát megszabadulok tőle. Viszont a főnököm négy előtt öt perccel szólt, hogy holnap reggelre kell neki egy anyag, majd elköszönt és hazament. Én meg háromnegyed hat előtt küldtem neki emilt…

...hogy az ember fodrászhoz indul aztán az SZTK-ban köt ki

Múlt héten bejelentkeztem a fodrászomhoz, ma mentem volna, de holnap lett belőle. Merthogy reggel úgy ébredtem, hogy fáj a bal kezem, ha mozog. De hát egy jobbkezesnek is szüksége van a bal kezére. Főleg, ha számítógéppel dolgozik. Ám a gépeléstől egyre jobban fáj a bal mutatóujja.

Mit lehet tenni ilyenkor? Elmenni az üzemorvoshoz. Aki megnyugtat, hogy akár autoimmun betegség is lehet. De mutassam meg sebésznek.

Hát munka után SZTK, mert folyamatos a fájdalom, bő órás várakozás után a sebész megnyomorgatja (az ember meg harap az ajkába, tűr némán miközben hétrét görnyed, de nem ordít úgy, mint az előtte bennt járt pasi; ja kérem, kemény macsók vagyunk!), majd közli, hogy mivel trauma nem érte, sürgős beutalóval irány a reumatológia. Ahol a folyósón ketten várnak, közben megjelenik az asszisztens és dühös, hogy kaptak egy extra beteget. No de jó félóra múlva már a doktornő értetlenkedik. Hogy miért ijesztgeti egy sebész a kollégáját. Meg a pácienst. De azért ő is nyomorgat, jó alaposan. (Az ember meg ismét harap és görnyed.) Terápiát javasol (jeges borogatás), meg gyulladáscsökkentőt ír fel. És jótanácsot is ad: "Gépeljen jobb kézzel!"...

A gyulladáscsökkentő meg persze az SZTK-hoz közeli patikában nincs, jövő héten lesz. Egy kicsit messzebb lévőben meg holnap délután. Rendelésre. Addig marad a borogatás. Félnyolckor az ember már nem rohangál nyitvatartó gyógyszertárt keresve mindenhol hiányzó gyógyszer után.

Hanem bejegyzést ír, jobb kézzel, a telefonján...