...hogy gyalogolni jó

Ülök a Dunánál a rakparton, a fülembe Ránki és Kocsis játszik Mozart szonátákat, van még egy órám az angolig. S már egy órája gyalogolok, végig Angyalföldön, Újlipótváros még előttem.

Hétfőn ugyanezt tettem, bár akkor a Dunát kihagytam. S akkor Loussier-t hallgattam (az is Mozart, a 20. és a 23. zongoraversenyeket).

Jó most ez a nyugalom.

...hogy egy séta sok meglepetést rejt

Múlt hét pénteken elindultunk a barátommal fényképezni a Városba.
Az Oktogon felé sétálva a körúton láttam, hogy valaki eladná a lélekelemzését.



A József Attila utcában meg ablakokat és árnyékokat.





Amúgy ez most nem egy hagyományos fotótúra volt, legalábbis a barátom részéről, ő egyrészt a régi technikával, másrészt mobilmikroblogolásra felvértezve jött.

S tanúja voltam egy ott látható kép készítésének.



Bár nekem ez jobban tetszik.



S ha már Lánchíd, akkor itt láthatsz hidas-naplementés képet.



Ez meg a lámpa mögé bújt Nap.



Az északi oldalon pedig Timdér és Do kiállításába botlottunk.



(Azóta olvastam, elvitték a képeket, de ne szomorkodj, dokumentálva van.)
Szerintem zseniális ötlet.

És akkor a végére még két hidas esti kép.





Ez itt meg a Kedves kedvence. A Gresham. Ami most Four Seasons.

...hogy egészséges életmódot folytat az ember

Ami most - immár három napja, köszönhetően a BKV sztrájknak - a reggeli bő húszperces sétában testesül meg. Ami jó, mert a hidegben tempósan lépkedve az ember felébred, mennyivel jobb ez így, mintha a busz ringatna és még álmosabb lennék, arról már nem is beszélve, hogy a buszon tömeg van, sok iskolás reggel nyomakszik a hátizsákjával, így meg nem kell senkit sem kerülgetnem.

Amúgy meg tegnap, angolra menet, a metróra várva találtam a következő hirdetményt.



Persze, jár Önnek...