...hogy gyógytornázni nem könnyű

Hat körül jelentkeztem be az sztk recepcióján a negyed hetes első gyógytornára, s már itt kezdődtek a nehézségek. Merthogy a recepciós nem tudta kideríteni, melyik gyógytornászhoz jöttem. A kezelőlapon csupán az időpont szerepelt, s a gyógytornásznő meg mától betegállományban van. A recepciós lány azért telefonált, adminisztrált, s felküldött.

A rendelő ajtajában már öt pasi várakozott, néztem is, mennyi beteglábú jár ide. Aztán jött a gyógytornász srác, kérdezte én vagyok-e én, s az igenlő válasz után beterelt a többiekkel.

Átöltözés, rutintalan bénázás a szőnyeg elhelyezésével, oszt torna. Gyógytornász srác úgy öt perc után megkérdezte, ugyan már, miért tartom olyan furcsán a jobb térdem? Hát elmeséltem neki, hogy a belső szalagom meghúzódott még február elején, s a sebészetről azért küldtek, mert a nyújtás 10 fokkal elmarad a normálistól. Akkor mit keresek én gerinctornán? Mondtam, nem tudom, a recepcióról küldtek miután telefonon megbeszélték, hogy fogadnak, amúgy meg jólesik.

No, ezután jött a különóra, speciálisan nekem diktált gyakorlatokkal. Utána meg a jótanács: tessék otthon is minden este ezt három gyakorlatot gyakorolni. S hétfő délelőtt felhívni a gyógytornásznénit, addigra talán meggyógyul. Ugyanis a számítógépben ma estére hozzá voltam egyedi foglalkozásra beírva...

...hogy nemírás van

Merthogy vagy a semmi van, vagy ha valami, akkor meg közbe is jön valami más. S maximum egy kis nyavalygás van.

Szerdán este angolteszt volt, s mikor jöttünk ki, kérdeztem tanárnénit, hogy akkor egy hét múlva ugye megkapjuk kijavítva meg a Certificate-et is, mire mosolygott, hogy persze, és ez utóbbin aláhúzva az ’Excellent’ minősítés a 98%-os eredményem miatt, amit elvár… Mondjuk annyira nem volt megerőltető, mint amire számítottam. Pláne, hogy a hétfői óra végén kapott fénymásolt tesztek feladatai közöl volt néhány, ami visszaköszönt a nyelviskola által összeállítottban.

Aztán arról sem írtam, hogy szerdán volt Boris Vian 90. születésnapja.

S hogy mikor hazaértem, a Kedves felhívta a figyelmem arra az értesítőre, ami arra hívta fel a figyelmem, hogy a Raiffeisen írt nekem tértivevényes levelet. Amiért csütörtökön abban a szörnyű időben mentem el a postára. S amiben azt írják, hogy megszüntették végre a számlám, de azt nem, hogy a kért számlatartozást nem kell kiegyenlítenem. A Kedves szerint ez egyértelmű, de én már nem fogok arra energiát pazarolni, hogy ezzel foglalkozzam.

Pénteken munka után meg visszamentem a sebészetre, mert a jobb térdem még mindig a rosszabb. Doktorbácsi megnézte, s szerinte ez normális, s ha gondolom, akkor ír nekem beutalót gyógytornára. Gondoltam, hát kaptam. A gyógytornán meg nagyon szívesen fogadtak, kapásból felajánlotta a lelkes gyógytornásznéni a kedd 13:00 órás időpontot. Amit megköszöntem, de udvariasan nemet mondtam, sajnálkozva, hogy akkor nekem dolgoznom kell. Visszacsoszogott a rendelőbe, majd vissza a folyosóra, hogy akkor a kedd 17:30-as időpont megfelel-e? Újabb szabadkozás, akkor nekem fogorvoshoz kell mennem. Kissé dühösebb csoszogás ki, majd be, s újabb kérdés: 23.-án a 18:15 ugye már jó? Mosolyogva megköszöntem, mire a válasz: rövidnadrág, zokni! Kérdeztem: ezeket hozzak? A válasz: azért mondtam!

Szombaton délután sétáltunk a Városban egy jót a Kedvessel, s a Rákóczi úton egy punk megszólított: boroskólára adnék neki pár forintot. Eszembe jutott John Lennon egyik utolsó, a Playboy-nak adott interjújából, amit a punkról mondott ('I love all this punky stuff. It's pure. I'm not, however, crazy about the people who destroy themselves.'), s kapott egy ötvenest. Meghatott az őszintesége.

No és a hétvége nagy része Vámos Miklós Tiszta tüzével telt, amit pénteken kaptam kölcsön egy kollégámtól. Most én itt nem írnék arról, hogy milyenek is Vámos szövegei, vannak olyan mondatai, melyeket nagyon irigylek, s olyanok, melyeken vinnyogtam. Lendületes könyv, ma reggelre elolvastam a négyszáz oldalt.

És a mai napom szép volt. Ma lett nagykorú az első csókunk a Kedvessel.