...hogy izgulás van

Mint mindig, utazás előtt.

De ez most különleges lesz, házassági évfordulós hosszú hétvége, Prágában. Kedves talált kuponos ajánlatot, 28e Ft volt a két éjszaka, két személyre, félpanzióval, a Vencel téren egy szecessziós szállodában.

Eredetileg luxusszállásnak hirdették, aztán miután már lefoglaltuk pár hete, nemrég kapott a Kedves egy emilt, hogy a magyar értékesítő kapott néhány visszajelzést, miszerint nem igaz, amit írtak, de hát személyesen nem tudtak meggyőződni arról, milyen is a szálloda, de amúgy ezért az árért a belvárosban lakni, mégha csupán kétcsillagos is a hely, igen jó dolog. De ha gondoljuk, visszakérhetjük a pénzünk.

Viszont mi úgy gondoltuk, utazunk. Mondjuk én bárhol elalszom, ha tisztaság van és nem kell közösködni a fürdőn meg a wc-n más vendégekkel, márpedig a visszaigazolásban arról nem írtak, hogy az bizony nem jár a szobához.

Szóval holnap hajnali kelés, hat és fél órányi buszozás, és utána vasárnap délutánig romantikus turistáskodás.

...hogy az ember alkalmatlan

Suliba menet leszólít két fiatal leányzó, volna-e rájuk pár percem. Amiből annyi sem lett, miután egyikük előadta, hogy ők egy elhadart nevű alapítványnak gyűjtenek, vannak engedélyeik is, s pörget egy A5-ös füzetet, benne másolt személyivel meg pecsétes papírokkal. Mondom neki, a személyi egy pasasé... Erre megszólal a másik, neki talán tudok segíteni, érdekelnek-e a befektetések, biztosítások? Mondom, van nekem mindkettő, azok érdekelnek. S hogy mennyit tudok félretenni egy hónapban? Elmondtam,a fizetésem hány százalékát. De hogy az mekkora összeg? S a válaszom, miszerint nem akkora, amekkorát szeretnék, s hogy látom, kérdezné a nevem meg a címem meg a számom is, fejezzük be itt ezt a beszélgetést, nem nagyon tetszett neki, de nem tudott mást tenni, elköszönt.