...hogy büszkeség van

Most jöttem ki angolóráról, fáradtan, de a teszt eredményétől feldobódva.

Az igazat megvallva a bónuszpontok segítettek (alacsony csoportlétszám miatt kevesebb óraszám volt, így nem mindent vettünk a tervezett anyagból), lehetett próbálkozni azokkal a feladatokkal is, melyek nem voltak kötelezőek. Mondjuk nyelvtant kellene tanulnom, meg a New English File igen terjedelmes szókincset követel, azzal is foglalkozni illenék.

Viszont a fogalmazásomra maximális pontszámot kaptam! Néhány prepozíciós hibám volt csupán, de tanárnéni megdícsért, íve van, logikus, jó olvasni.

Nekem meg jó volt hallanom, tudok angolul írni.

...hogy az ember egyedül marad

A nyelviskolában. A 2008. szeptember 15.-én 13 tanulóval indult csoportból.

Persze, D. pad-, csoporttárs- és barátnőnek alapos indoka van, jó ideje Londonban élve azt hiszem többet tud az angol nyelvről, mint én itt, hetente kétszer órára menve. K. pedig (ki szintén említhető a fentebb felsorolt jelzőkkel), most fontosabb dolgainak néz elébe, igaza van, hogy most nem a sulival törődik.

A többiek meg? Jöttek-mentek mindenféle lányok, fiúk (többnyire lányok, néha asszonyok), némelyikükről olvasok ezt-azt a Facebook-on. Mert a wiwen a csoport zártkörű klubja már...

Szóval furcsa ez így. Az is, hogy három és fél év alatt mi mindent tanultam. (Pontosabban mi mindent kellett volna megtanulnom.) S nem tudom, mi lesz, ha vége a C1 tanfolyamnak, lesz-e C2 szinten a suliban? S azután?

(Na jó. Tudom. Spanyolt lenne jó tanulni, meg németet, meg olaszt, meg...)

...hogy az ember már gyerekként tudja

Angolóra, tesztet töltöttünk ki: "What's your personality type?" A "planner or spontaneous", "facts or ideas", "heads or hearts" és "extrovert or introvert" párokból az állítólag rám jellemzők kiválasztása után a "planner - ideas - head - introvert" kombináció szerint "Mastermind" lennék.

Amiben az a vicces, hogy mikor kicsi voltam, s nagyapám megkérdezte, mi leszek ha nagy leszek, azt válaszoltam: gondász. S az értetlenkedésre megmagyaráztam ki is az. Az, aki kitalálja, mit is dolgozzanak a többiek...

...hogy hajnali kelés van

A kuponos bejegyzésben (ahol prágai képeket is láthattál) írtam a Kedves fodrászos történetéről. Na, ma hajnalban keltünk, mert 7:00-re ment Csepelre (szerintem már ott van), bár tegnap kissé elbizonytalanodott mikor hívta őt a lány, de csupán azt tudakolta, megy-e?

Hát megy. Szombaton ötkor kelni kellemes, főképp ilyen télben.

Úgyhogy rendbe tettem a postafiókjaim, s elmeséltem ezt neked, kedves olvasó, aki talán most még a jó puha paplan alatt pihensz.

Persze írhatnék leckét is, de most nem vagyok olyan állapotban, különben is, egyik részét már tegnap délután megtettem, a másik meg olyan, hogy fénymásolt lapon vannak példamondatok, melyeket át kell fogalmazni (linking words - ez a mostani tanulni való), de valahonnan ismerősnek tűntek nekem, s rájöttem, ezt mi már megkaptuk, csak meg kellene a sok papírom között találni. Úgy tűnik, egyszerűbb lesz újra megírni...

A "mi" amúgy a csoportból csak kettőnket takar, elég furcsa, hogy a 2008. szeptemberében összejött társaságból már csak ennyien maradtunk. Egyébiránt ötünkkel indult a tanfolyam, a másik három lány, hát hogy is fogalmazzak finoman?

Van a karrierista.
Aki mindig szép kosztümben jár órára, külön mappában a könyve és a füzete, s gyakran emlékeztet minket arra - ha esetleg elfelejtenénk az előző figyelmeztetés óta -, hogy ő hol és mit is dolgozik. Vicces (?) volt, mikor arról kellett társalognunk, ki milyen munkát végezne, s milyet nem, hogy ő a saját főnöke szeretne lenni, s semmiképpen sem a saját beosztottja...

Van a bölcsész.
Aki filmtörténetből diplomázott, s imádja a horrort, meg - ez bizony az én hiányosságom - egy számomra ismeretlen rendező alkotásai iránt rajong. S noha valamelyik kereskedelmi tévécsatornánál dolgozik, szerintem ez csak valami fedősztori, mert az utolsó két órán olyan átható konyhaszag áradt a ruháiból, mintha valami séf mellett kuktáskodott volna.

Van a programozó.
Aki egy "hungarian-USA company"-nál dolgozik. S úgy mutatkozott be, hogy a B2 szintre sorolták, de neki az túl alacsonynak tűnt. Nekem néha meg úgy tűnik, a C1 számára túl magas. Mellesleg láttál te már női php programozót plázacicás műkörmökkel? Ami a kiszőkített bajuszhoz kimondottan jól áll. (OK, ez egy gonosz megjegyzés volt, bocs.) Idegesítőbb az állandó vihogás, valamint az igen gyakori "I think I don't know." mondat.

És van a bőbeszédű lány.
Aki, ha jól számoltál, már a negyedik csoporttárs, de még nem tudja, jön-e velünk, egyelőre csak látogatóba, órát nézni volt szerdán, s a nevén kívül semmi sem derült ki róla. Illetve annyi, hogy három lány közül ő a legkisebb, s anyukája a legjobb barátnője.

...hogy tanulni tényleg nem egyszerű

Ez itt az előző bejegyzés folytatása.

Hétfőn kezdtünk volna C1 szinten, ebéd közben csörög a zsebem, a nyelviskolából hívtak: csak hárman vagyunk beiratkozva a csoportba, sajnos ez nem elég nekik ahhoz, hogy elinditsák. De reménykedjünk, ha szerdáig lesz jelentkező, akkor az jó lesz nekünk. Ha meg mégsem, majd hívnak.

Nem tették, hát gondoltam, azért én megkérdezem. A tanulmányi osztályon zavarba hoztam a telefont felvevő ügyintézőt (nem tudott mit kezdeni a név - csoportszám - tanár neve - szint adathalmazzal), türelmet kért, majd kapcsolta a kolléganőjét. Aki meglepődött, hogy hívtam őket - hétfőn ő csörgött rám, s az előző bejegyzésben említett levélváltásom is vele volt -, ő úgy tudta, már értesítettek tegnap (!) mindenkit, hogy a tanárunk ma nem tudja megtartani az órát. Amúgy meg lett egy negyedik csoporttag, szóval jövő hétfőn menjek bátran, indulunk.

No igen. Minden kezdet nehéz...

...hogy tanulni nem könnyű

Kaptam emailt a nyelviskolától, csütörtökig élvezhetem a törzshallgatói kedvezményt, ha beiratkozom a továbbmenő csoportba. Tanárnénivel megbeszéltük, még tavaly, elkezdjük januárban a C1 szintet (advanced), remélve, lesz elegendő számú jelentkező ahhoz, hogy az iskola elindítsa a tanfolyamot.

No, gondoltam beiratkozom online, az kényelmesebb, választanám az automatikusan továbbmenő csoport opciót, ám jön a meglepetés: nem ajánl fel ilyet az oldal, azt látom, nincs ilyen. Viszont felmérhetem a szintem, s választhatok annak megfelelő csoportot.

Hát írtam én is emailt, mondanák meg, mi van ilyenkor. S eszembe jutott, lehet, újra bérletet kéne venni (három tanfolyamot egyszerre kifizetve négyet adnak), ám az is, tanárnéni említette volt, nem egyszerű ezen a szinten összeszedni a tanfolyam indulásához elegendő diákot, szóval rákérdeztem, ha ezt az opciót választom, ám sem a kívánt szinten, sem a kívánt időpontban, sem a kívánt helyszínen nem indítanak csoportot, visszatérítik-e a befizetett pénzem? Na, azt nem. Illetve csak akkor, ha még nem használtam fel a bérletet. Ha már igen, nincs mit tenni, más tanfolyamot ajánlanak fel (ugyan milyet?), illetve ügyvezető igazgató úr esetleg engedélyezheti az átruházást. Ami meg a továbbmenő csoport rendszerükbe történő rögzítését illeti, majd értesítenek.

Óra előtt még megnéztem a postafiókom, ahol újabb levelet találtam, immár rögzítették a csoportunkat, iratkozzak be online nyugodtan. De mivel már a suliban voltam, mentem az információs pulthoz, ahol a kislány mosolygott rám, s megkérdezte, akkor most bérletet veszek vagy csak egy tanfolyamra fizetek be? Meglepődtem, honnan tudja, hogy velem leveleztek, aztán a papírok aláírásánál láttam, vele tettem. S persze csak egy tanfolyamra neveztem be.

...hogy most már tényleg nyár van

Még akkor is, ha az idő mostanság nem úgy jár.

No more English homework, ma írtuk meg a B2 szint zárótesztjét. Eredmény majd jön emilben. Tanulás meg augusztusban.

Most fáradtság van. S az online lét immár remélhetőleg nem csupán a mobilon történő Facebook látogatás lesz. (Tényleg, kedves olvasó, Te is szoksz le az iwiwről?)

...hogy magyarul beszélni nem könnyű

Több mint ötven éve Londonban élő hölgy meséli, milyen jó almát evett. A kérdésre, milyet, a következő volt a válasz: "Hát magyarul úgy mondják, fenyőalma."

Na igen, nem tudom, a második háború előtt/alatt/után látott-e ananászt itthon.

...hogy az embert minősítik

Azaz a munkáját. Pontosabban a tesztet, amit a múlt héten írt.

Nagyon jó volt a tanárnéni értékelését olvasnom, most önfényezés jön, bemásolom amit írt.

"Well done as usual! Keep working! Your English is quite fluent and accurate thanks to your interest in the language!"

...hogy vicces angolt tanulni

Ezt a British Library honlapján találtam:

Evolving English is the first ever exhibition to explore the English language from slang and regional dialects to world English. Beat the clock and astound your friends with your encyclopedic knowledge of everyday phrases, famous quotes, slang and profanity!

…hogy csak részleges a sikerélmény

Első részsiker

Négy és fél éve úgy lettem T-s ügyfél, hogy a cégnél, ahol dolgozom, magentáék nyerték meg a mobiltendert. Hihetetlen kedvezménnyel lehetett venni új készüléket, döbbenetesen alacsony percdíjakkal lehetett telefonozni, melyek négy év alatt sem emelkedtek, miképp a rendkívül alacsony havidíj sem. Ráadásul a számlákat 90 napos határidővel kellett kifizetni. Egészen idén tavaszig. Mert a cég anyja, a Nagy Multi, összeurópai mobiltendert hirdetett, s egy másik Nagy Multi lett a mobilszolgáltató. A T persze megszüntette a dolgozóknak szánt kedvezményes díjcsomagot, hát választottam egy publikusat. Ám jött a felismerés: Kedves cégénél a T szolgáltat, s náluk is lehet kedvezményes díjcsomagot igényelni, családtagnak is, hát nosza.

Szeptember elején felkerestünk egy T boltot, átírattuk az előfizetőt, aláírtuk az aláírandót, én meg örültem, hogy olcsóbban telefonálok, sőt, havonta küldhetek ingyen smseket.

Aztán az öröm csak addig tartott, míg a második számlát meg nem kaptuk. (A 90 napos fizetési határidőt valahogy sikerült még mindig megtartani, na jó, az átíráskor ki kellett fizetni a felhalmozott tartozást, de még mindig így küldik a számlákat.) Mert az első kicsit érthetetlen volt, azon még én is szerepeltem, meg egy töredék előző díjcsomag elszámolás, nem sikerült teljesen értelmezni. Viszont a másodikat már igen. S jött a fejcsóválás, meg a számolgatás, bizony a T majd’ kétezer forinttal többet akar, mint amennyit én szeretnék fizetni neki. Merthogy az ingyenbeszélgetős opció szerepel a számlán, holott azt nem kértük, az ingyen smsek meg sehol, ott az áruk.

Tegnap a Kedvessel el is mentünk egy T boltba, várakoztunk jó sokat, aztán az ügyintéző meghallgatta a történetet, matatott a gépében, majd felderült az arca: a kolléganő, mikor átírta, az ingyenbeszélgetős szolgáltatást aktiválta (amit persze többször mondtunk, hogy nem kérünk), az ingyensmst meg nem aktiválta (amit persze nem mondtunk, hogy kérünk), pedig kellett volna (merthogy a Kedves cégénél kínált családi csomaghoz az jár, nem gondoltuk, hogy erre fel kell hívni a figyelmet). De ő most ezeket kijavítja. S a számlán szereplő email-címre küldjünk email-t. Mert az a biztos. Meg hogy 30 napon belül válaszolnak.

(Ma reggel megírtam, a Kedvesnek is elküldtem, mire írta, hogy elfelejtettem a fél novembert megemlíteni. Írtam Neki, hogy legfeljebb majd azt is megreklamálom.)

Második részsiker

Tegnap este megkaptuk a múlt pénteken írt angoltesztet. Én úgy 90% körül vártam, lett belőle 86. Mert bizony lett sok pontveszteség figyelmetlenségből a nyelvtani részben. Igeidőket azért nem cseréltem fel, csak elfelejtettem prepozíciókat, meg nem törődtem azzal, ha egy mondat negatív volt. (Amit persze azzal magyarázok, hogy péntek este nagyon nem voltam jól, fájt a torkom meg a fejem, rázott a hideg. Alig vártam, hogy hazaérjek, s bújjak az ágyba aludni.) Viszont a szövegértés hibátlan lett és a fogalmazásra is maximális pontot kaptam.

Miképp a szóbeli vizsgán is. Mind az öt (grammar – vocabulary – pronunciation/intonation – content – communicative competence) kategóriában.

Ellenben a tanárnénink nem repesett annyira. Merthogy a csoportból ketten ugrottuk meg a minimálisnak mondott 60%-os szintet (kollegina 96%-ot csinált az írásbelin). Amin eléggé elcsodálkoztam. Mert ha már pénzt adsz, hogy tanítsanak neked egy nyelvet, akkor azt tanulni is kellene. S az is furcsa, hogy sikertelen tanfolyam után hogyan jöhettek a többiek tovább, egy szinttel feljebb? Persze, tudja az ember a választ, kell a tanuló (pontosabban a pénze) a nyelviskolának.

Harmadik részsiker

(ami inkább kudarc)

Igen régen írtam arról, hogy Dorka játszani hívott , s hogy én amúgy szívesen, de ezt most nem tudom úgy, ahogy kellene. S hogy kitaláltam valami mást , amire csak egyetlen olvasó reagált. S mivel a napokban a Zárórában (szinte az egyetlen nézhető műsor a közszolgálati tévében), Szilasi László volt Veiszer Alinda vendége, hát eszembe jutott, ígértem, még visszatérek arra a bejegyzésre.

(Itt van Neked az a kb. ötvenperces beszélgetést.)



Akkor ezt most meg is teszem, mármint közzé a tízkönyves, valamint a plusz egy könyves kérdőívek eredményét. S ha már nekem nem is írtad le Kedves Olvasó, hogy ha nem blogot olvasol, akkor mit, legalább azt tedd meg, hogy ha végeztél ezzel a bejegyzéssel, leveszel egy könyvet a polcodról, vagy elmész a legközelebbi könyvesboltba és veszel magadnak valamit. Például Spiró új könyvét , vagy Varró Dániel új kötetét .

...hogy az ember a döbbenettől lebénul és megnémul

Ma nem volt valami jó napom a dolgozóban, fáradtan mentem angolórára. Ahol az egyik feladatnál (phrasal verb-ök párosítása definíciókkal) nálam lehúzták a rolót, hiába értettem egyenként a magyarázatokat, meg a példamondatokat, valahogy nem állt össze.

No, új csoporttársnő, ki roppant lelkes, és mindig mindent tud - néha nem, de ez nem szegi kedvét -, fogja magát és beírja az általa helyesnek vélt megoldásokat a könyvembe. Én meg ettől az akciótól nem jutottam szóhoz, igazából egyetlen reakcióra lettem volna képes, ti. hogy kirúgjam alóla a széket, de hát az ember ilyet nem tesz, nővel pláne. Ültem döbbenten, néztem ahogy megmagyarázza magának mi miért hova való.

Óra után egy másik csoporttársnő meséli, kiscsoportos feladatnál, mikoris tanárnéni megkeverte a csoportot, fel volt háborodva, hogy nem értik meg amit kérdez. Hogy nem arra kap választ. Aztán meg azon, hogy elmagyarázzák neki, ő értette félre az egészet.

Tanárnéni meg a beszélgetés végét csípte el, s rákérdezett, új csoporttársnőről beszélünk-e? S türelmünket kérte, felnőtt emberek lévén igyekezzünk egymás között lerendezni. Bár - tette még hozzá - ő is olyan arcot vágott volna mint én, ha az ő könyvébe irogatott volna valaki. Merthogy észrevette. De most egy hétig nyugtunk lesz, a következő órákra új csoporttársnő nem tud jönni.

Rossz lesz nekünk nélküle.

...hogy angol fogalmazás közben az ember adakozna

A hétvégére kapott házidolgozat témája: 'My dream holiday'.

S mit tesz ilyenkor az ember? Begúgolja a kifejezést, s lop hasznos mondatokat. S eközben mosolyogtató oldalra talál.

Szóval ha helyi idegenvezetőre van Hollandiában szükséged, támogasd Hank Syl-t, hogy valóra válthassa álmait.

...qu'on doit parler français

Especially the British Lady who has a European job.

...hogy egy sorozat megszakad

A nyelviskolában a kilencedik tesztem 83,5%-os eredménnyel 'Very good' minősítést kapott. Nyolc 'Excellent' után. (A Kedves szerint ez is szép eredmény, mire csak annyit válaszoltam: és az önbecsülés?)

Hiába vicceskedett egy hete a tanárnéni a 98%-al. S ma megjegyezte, szerinte az eddigi ilyen szintű teszt nehezebb volt, egy nagyon jó csoportja alig bírta a 60%-os minimumszintet teljesíteni.

Hát tud minket biztatni.

...hogy nemírás van

Merthogy vagy a semmi van, vagy ha valami, akkor meg közbe is jön valami más. S maximum egy kis nyavalygás van.

Szerdán este angolteszt volt, s mikor jöttünk ki, kérdeztem tanárnénit, hogy akkor egy hét múlva ugye megkapjuk kijavítva meg a Certificate-et is, mire mosolygott, hogy persze, és ez utóbbin aláhúzva az ’Excellent’ minősítés a 98%-os eredményem miatt, amit elvár… Mondjuk annyira nem volt megerőltető, mint amire számítottam. Pláne, hogy a hétfői óra végén kapott fénymásolt tesztek feladatai közöl volt néhány, ami visszaköszönt a nyelviskola által összeállítottban.

Aztán arról sem írtam, hogy szerdán volt Boris Vian 90. születésnapja.

S hogy mikor hazaértem, a Kedves felhívta a figyelmem arra az értesítőre, ami arra hívta fel a figyelmem, hogy a Raiffeisen írt nekem tértivevényes levelet. Amiért csütörtökön abban a szörnyű időben mentem el a postára. S amiben azt írják, hogy megszüntették végre a számlám, de azt nem, hogy a kért számlatartozást nem kell kiegyenlítenem. A Kedves szerint ez egyértelmű, de én már nem fogok arra energiát pazarolni, hogy ezzel foglalkozzam.

Pénteken munka után meg visszamentem a sebészetre, mert a jobb térdem még mindig a rosszabb. Doktorbácsi megnézte, s szerinte ez normális, s ha gondolom, akkor ír nekem beutalót gyógytornára. Gondoltam, hát kaptam. A gyógytornán meg nagyon szívesen fogadtak, kapásból felajánlotta a lelkes gyógytornásznéni a kedd 13:00 órás időpontot. Amit megköszöntem, de udvariasan nemet mondtam, sajnálkozva, hogy akkor nekem dolgoznom kell. Visszacsoszogott a rendelőbe, majd vissza a folyosóra, hogy akkor a kedd 17:30-as időpont megfelel-e? Újabb szabadkozás, akkor nekem fogorvoshoz kell mennem. Kissé dühösebb csoszogás ki, majd be, s újabb kérdés: 23.-án a 18:15 ugye már jó? Mosolyogva megköszöntem, mire a válasz: rövidnadrág, zokni! Kérdeztem: ezeket hozzak? A válasz: azért mondtam!

Szombaton délután sétáltunk a Városban egy jót a Kedvessel, s a Rákóczi úton egy punk megszólított: boroskólára adnék neki pár forintot. Eszembe jutott John Lennon egyik utolsó, a Playboy-nak adott interjújából, amit a punkról mondott ('I love all this punky stuff. It's pure. I'm not, however, crazy about the people who destroy themselves.'), s kapott egy ötvenest. Meghatott az őszintesége.

No és a hétvége nagy része Vámos Miklós Tiszta tüzével telt, amit pénteken kaptam kölcsön egy kollégámtól. Most én itt nem írnék arról, hogy milyenek is Vámos szövegei, vannak olyan mondatai, melyeket nagyon irigylek, s olyanok, melyeken vinnyogtam. Lendületes könyv, ma reggelre elolvastam a négyszáz oldalt.

És a mai napom szép volt. Ma lett nagykorú az első csókunk a Kedvessel.

...hogy angolul tanulni mégsem nem olcsó

Most csökkentettem a hitelkártyám egyenlegét egy jelentősebb összeggel, ti. beiratkoztam a következő tanfolyamra, s éltem a nyelviskola által nyújtott kedvezménnyel, "3-at fizet, 4-et kap" bérletet vettem. Mikor az ügyintéző lány kinyomtatta, meglepődtem, mert 12 tanfolyamra szólót kaptam, az idézőjeles fejléccel.

Megkérdeztem, hogy ez valami mai napi akció-e, mert ennyi pénzért én szívesen jövök 12 tanfolyamra, de szerinte nem az és telefonált.

Egyszerű tanácsot kapott: a bérleteken húzza át az 5.-12. helyeket...

...hogy angolul tanulni nem könnyű

A tegnapi angolórán játszottunk, kártyákat kellett húzni, melyeken különböző rajzok voltak, megmutatva egy-egy érzelmet/állapotot, különböző szituációkban (pl. piszkos ember focilabdát szorongat).

A kártyát húzó embernek el kellett mondania, milyennek is találja önmagát (előző zárójeles példánál maradva: 'I am dirty.'), a többieknek meg kérdéseket feltenni, kitalálandó a helyzetet és gyakorlandó a különböző, eddig tanult igeidőket (még mindig az előző példánál maradva: 'Have you been playing football?' a helyes kérdés).

No, csoporttársnő húz, gondolkodik, ráncolja a homlokát, majd kis idő elteltével megszólal: 'There are tears in my eyes.'
Mire a tanár nevetve: 'So, you cry.'

...hogy nem megy az álmodozás

Mert kötelező. Ti. a tegnap kapott angol házi feladat fogalmazás, 'My dreams for the future - hopes and ambitions' címmel. Az jutott róla eszembe, hogy ilyet szépségkirálynő-jelöltektől szoktak kérni, a lelkükre kötve, hogy meg kell említeni a beszédben a világbékét, az esőerdők pusztulását esetleg a globális felmelegedést. No és persze azt is, hogy jövőre ők szeretnék átadni a koronát az következő nyertesnek.

De hát ez most nem az az eset, és elég nevetséges volna ha egy pasas vigyorogna a 180 centis vékony, hosszúhajú lányok között. Nem marad más, mint elképzelni, hogy mire is vágyom jövőre, meg öt és tíz év múlva. Szépen felhasználva az 'I might (not)', az 'I hope I will' és az 'I wont' kifejezéseket, kombinálva a 'next year', az 'in five years time' és az 'in ten years time' időhatározókkal...

Persze leginkább csak azt kötném a tanárnő orrára, hogy még jövőre is angolt fogok tanulni, öt év múlva lesz egy TOEFL vizsgám, és tíz év múlva folyékony angolom. Amit lehetetlen 200 szóban (ez a követelmény) leírni, még akkor is, ha a Word képes a szószámlálásra (mert még mindig olyan lúzer vagyok, hogy nem csupán a telefonomon használok Office fájlokat), hiszen a minden más vágyam igen személyes.

És még a Google sem segít.
Megtudhatom például, hogy ha orvos akarnék lenni, az miért nem lenne jó, hogy Pamela is csupán hat mondatot tudott írni, hogy csak általánosságokat lehet írni, hogy Mike Farrell-t idézve is csupán egyszerű dolgokat írhatnék, és tartok tőle, hogy a kb. 350,000 találat végigböngészésénél egyszerűbb lenne valamit kitalálni.

...hogy a félhetes híradó kimarad

Merthogy majd' egy órán keresztül csak angolleckét írtam. Tényleg nem kellett volna visszakérdezni.