...hogy az ember röhögve bőg

Tegnap búcsúzott egyik kollégám, s nem nagyon tudott beszélni, készített egy prezentációt, s mellbevágó volt látni. Hogy 8955 napot volt a cégnél.

Hivatalosan közös megegyezéssel. Nem hivatalosan felajánlották maradhat, lényegesen kevesebb fizetéssel.

S mostanság nagy változások vannak nálunk. Csökkentjük a költségeket, egyszerüsítjük a folyamatokat. S hát bármikor bármelyikünk számíthat arra, hívják: itt tessék aláírni.

Szóval néztem a prezentációt, benne nagyon eltalált részekkel a Brian életéből. S eszembe jutott a Kedves is.

Aki úgy jár be dolgozni, hogy vajon mikor kell leadni a telefonját meg a laptopját? Mert náluk is nagy változások.

Egyik éjszaka (mostanában az járja, hogy tegnap ma feküdtünk le) arról beszélgettünk, mi lesz, ha mindketten munka nélkül maradunk?

El nem tudom képzelni, hogy reggel ne kelljen felkelnem, hogy ne üljek le az asztalomhoz, hogy ne idegeskedjek hülye kollégák miatt. Persze, nagy az ember szája néha, hogy milyen jó is lenne végre nyugdíjasnak lenni (na, az sem kevés év még) mikor tavasz van és sétál a Városban. De láttam Apukámon milyen az, ha a nap végén közli a főnököd, holnap már nem kell jönnöd. Hogy utána milyen napjaid vannak. Nem. Nem akarom tudni!

...that was the last

Mármint angolóra. Merthogy hétfőn tesztírás, amire nem biztos, hogy el tudok menni, Anyukám lehet, akkor már kórházban lesz.

Legalábbis remélem. Mert akkor kedden meglesz a vizsgálat is.

No meg a négyfős csoportból rajtam kívül ketten nem tudnak jönni tovább. Úgy meg valószínű, megszűnik a csoportunk.

Amúgy a mid-term test-em 100%-os lett. (Mondjuk itthoni munka volt, nyugodtabban, mintha órán kellett volna megírni.) Utoljára ilyet A1 szinten tudtam.

...hogy semmi sincs

Anyukám némi náthával ma ment vissza a kórházba, merthogy fel van véve, de nincs ágy. Doktornő közölte vele, nincs arra kapacitás, hogy őt ott ilyen állapotban kezeljék, tessék szépen menni haza, gyógyszereket megkapja a főnővértől, no meg még egy recept is itt van, ezt lehet kiváltani, aztán jövő hétfő reggel visszajönni.

Addigra tessék kígyógyulni a náthából, INR eredményt helyretenni, s ha minden rendben lesz, kap egy ágyat.
S kedd reggel megcsinálják a tüdőtükrözést, ebédet még kap, utána elbocsájtják. Szólt, hogy hát azért egy ilyen vizsgálat után pár órával ő vérzékenyen nem nagyon szeretne hazamenni. Mire megkapta, hogy felesleges ott ágyat foglalnia, mert az eredmény az csak pár nap múlva lesz meg, s hogy ő (mármint a doktornő) különben is nem lesz már azon a héten. A következő hétfőn majd telefonáljon, hogyan tovább. De szúrja addig is magát, mert ha újabb vizsgálatok kellenek, akkor az INR-jének megfelelőnek kell lennie.

Hát itt tartunk, úgy, hogy február 21.-én járt ott először. S lassan egy hónapja kattog az agyunk a CT által mutatott diagnózison. Amikor tudható, hogy ilyenkor az ember az idővel versenyt.

Na, most akkor mit lehet tenni?

...hogy vásárolni tudni kell

Délben jött nekem hírlevél attól a bolttól, ami. a Weiner Leó utcában árul férfi ruhákat, hogy 7,990 Forintok helyett most 2,990 Forintokért enyém lehet egy tavaszi kabát.

Szerettem volna már ilyesmit, munka után elmentem, megnéztem, s találtam is nekem valót. A pénztárnál meglepetés: mivel korábban egyszer kitöltöttem valami kérdőívüket, kapok még 1,000 Ft kedvezményt.

Itthon a Kedves mikor meglátta, azt mondta, egész jó.

Tudok magamnak ruhát venni, na.

...hogy az App Store-ban vannak jó dolgok

Például Blogger App. Amin ezt a bejegyzést írom.