...hogy az ember megnyugszik

Híreket olvasva találtam rá arra az oldalra, ahol megnézheted, mennyire biztonságos a jelszavad.

A Techline szerint, "Aki annyira bizalmatlan, hogy még erre az oldalra sem meri beírni az általa választott jelszót, azt megnyugtathatjuk, hogy a megadott karaktersorozat nem kerül ki az internetre, a számítás mindenkinek a saját gépén történik. Ezt akár úgy is ellenőrizhetjük, hogy az oldal betöltése után megszakítjuk az internet kapcsolatot, és így végezzük a vizsgálatot."

Nekem azt írta, kb. 10 millió év...

...hogy egy nap jól sikerül

(Legalábbis az a része, ami a Kedvesen múlt.)

Ma Boldogság van.

...hogy nemtudás van

Hazaérve a postaládában levél várt. A boríték egyik oldala zöld, a másik fehér. A miniszterelnök úr írt. (Mert - a borítékon olvasom - hallgat rám is.) Aminek akár örülhetnék is.

Csak a címzés hozott zavarba: "Tisztelt Nyugdíjas!"

Egyelőre nem mertem kibontani, nem tudom, nekem szól-e vagy a Kedvesnek.
Vagy csak valaki valahol valamit nagyon nem tud. (S persze csak remélem, nem én vagyok az.)

Update @ 20:18
Kedvessel kibontottuk, s nem mi vagyunk aki(k) nem tud(nak) valamit. Szép szavak meg kérdőív, meg adatgyűjtés.
A nyugdíjasok véleményét tudakolja miniszterelnök úr. Hogy milyennek látják a saját helyzetüket, a kormány intézkedéseit, no meg hogy melyek lennének a legfontosabb további lépések. Van szabadon kitölthető mező is. Ha nyugdíjas lennék, beleírnám, hogy legközelebb küldjenek válaszborítékot. Mert ugye ma már a bélyeg sem olcsó.

...hogy egy pasi nagyon szőke

Kolléganőm elvesztette a mobilját. A megtaláló becsületes volt, a benne lévő számok közül rácsörgött az egyikre. Ami történetesen egyik kollégámé.

Aki lelkesen vette fel, s mikor a megtaláló, lévén becsületes, elmagyarázta neki mi is a helyzet, hálálkodott a kolléganő nevében is.

S a beszélgetés végén gondolta, elújságolja neki, megtalálták a telefonját. Fel is hívta. A mobilján.