...hogy nemírás van

Merthogy vagy a semmi van, vagy ha valami, akkor meg közbe is jön valami más. S maximum egy kis nyavalygás van.

Szerdán este angolteszt volt, s mikor jöttünk ki, kérdeztem tanárnénit, hogy akkor egy hét múlva ugye megkapjuk kijavítva meg a Certificate-et is, mire mosolygott, hogy persze, és ez utóbbin aláhúzva az ’Excellent’ minősítés a 98%-os eredményem miatt, amit elvár… Mondjuk annyira nem volt megerőltető, mint amire számítottam. Pláne, hogy a hétfői óra végén kapott fénymásolt tesztek feladatai közöl volt néhány, ami visszaköszönt a nyelviskola által összeállítottban.

Aztán arról sem írtam, hogy szerdán volt Boris Vian 90. születésnapja.

S hogy mikor hazaértem, a Kedves felhívta a figyelmem arra az értesítőre, ami arra hívta fel a figyelmem, hogy a Raiffeisen írt nekem tértivevényes levelet. Amiért csütörtökön abban a szörnyű időben mentem el a postára. S amiben azt írják, hogy megszüntették végre a számlám, de azt nem, hogy a kért számlatartozást nem kell kiegyenlítenem. A Kedves szerint ez egyértelmű, de én már nem fogok arra energiát pazarolni, hogy ezzel foglalkozzam.

Pénteken munka után meg visszamentem a sebészetre, mert a jobb térdem még mindig a rosszabb. Doktorbácsi megnézte, s szerinte ez normális, s ha gondolom, akkor ír nekem beutalót gyógytornára. Gondoltam, hát kaptam. A gyógytornán meg nagyon szívesen fogadtak, kapásból felajánlotta a lelkes gyógytornásznéni a kedd 13:00 órás időpontot. Amit megköszöntem, de udvariasan nemet mondtam, sajnálkozva, hogy akkor nekem dolgoznom kell. Visszacsoszogott a rendelőbe, majd vissza a folyosóra, hogy akkor a kedd 17:30-as időpont megfelel-e? Újabb szabadkozás, akkor nekem fogorvoshoz kell mennem. Kissé dühösebb csoszogás ki, majd be, s újabb kérdés: 23.-án a 18:15 ugye már jó? Mosolyogva megköszöntem, mire a válasz: rövidnadrág, zokni! Kérdeztem: ezeket hozzak? A válasz: azért mondtam!

Szombaton délután sétáltunk a Városban egy jót a Kedvessel, s a Rákóczi úton egy punk megszólított: boroskólára adnék neki pár forintot. Eszembe jutott John Lennon egyik utolsó, a Playboy-nak adott interjújából, amit a punkról mondott ('I love all this punky stuff. It's pure. I'm not, however, crazy about the people who destroy themselves.'), s kapott egy ötvenest. Meghatott az őszintesége.

No és a hétvége nagy része Vámos Miklós Tiszta tüzével telt, amit pénteken kaptam kölcsön egy kollégámtól. Most én itt nem írnék arról, hogy milyenek is Vámos szövegei, vannak olyan mondatai, melyeket nagyon irigylek, s olyanok, melyeken vinnyogtam. Lendületes könyv, ma reggelre elolvastam a négyszáz oldalt.

És a mai napom szép volt. Ma lett nagykorú az első csókunk a Kedvessel.

...hogy egy hitelkártyától megszabadulni nem egyszerű

Lassan négy hónapja, hogy megpróbáltam megszabadulni egy hitelkártyától, ami még mindig kísért, mert folyamatosan kaptam kivonatokat, melyeken az sms szolgáltatás díjai szerepeltek csupán. Tegnap ismét találtam egyet a postaládában, hát felhívtam a bankot, mondanák meg, ha tavaly szeptemberben visszaadtam a kártyát és megszüntettem a számlát, akkor hogyan vonhatnak folyamatosan díjakat?

Szokásos menet, utoljára mondja a géphang, hogy a nullás gomb megnyomásával kapcsolják nekem az ügyintézőt, akinek elmesélem, hogy miért is hívtam őket, aki, miután végighallgatott, közölte, hogy ő nem tud segíteni, mert ahhoz kell az ügyfélazonosító meg a telefonos ügyfélkód. Előbbit tudnom esélytelen volt, utóbbira emlékeztem. Viszont a számlaszámból sikerült generálni egy ügyfélazonosítót, amivel egy másik ügyintéző tud valamit kezdeni, akihez átkapcsol.

Géphang, kéri billentyűzni a mindenféle kódokat, majd újabb ügyintéző, történet elölről, ő meg sajnálattal közli, hogy nincs mit tenni, hiába adtam vissza a kártyát és fizettem be az addig fennálló tartozást, a számlát még 40 napig nem szüntetik meg, mert érkezhet még terhelés, és mivel nem lett lemondva az sms értesítő szolgáltatás, ezért azokat folyamatosan terhelték, ezáltal szépen lassan ment mínuszba a számla, ami miatt meg nem lehet azt megszüntetni.

Mondtam neki, hogy ezt az ügyintéző nem említette, én úgy jöttem ki a bankfiókból, mint aki jól végezte dolgát, szomorkodva, hogy végetért a kapcsolatunk, de valahogy túltettem magam ezen a történeten. Legalábbis azt hittem, de csalatkoznom kellett, immár a megfelelő tudás birtokában. Felajánlotta, hogy felvesz egy panaszt, addig zenél a gép a fülembe. Néhány perc után legalább a türelmem megköszönte, egyeztettünk még néhány adatot, majd mikor elköszöntem volna, még eszébe jutott, hogy megkérdezze, melyik bankfiókban voltam? Hát azt azóta bezárták, így kellett még egy kis idő, mire kiderítette, hogy mi is (volt) a címük, majd még egy kicsi, mire felolvasta a felvett panaszt.

Szóval bő negyedóra kellett ahhoz, hogy a bankot alázatosan kérjem arra, legyen oly szíves és felejtse el nekem azt a 615 Forintot, ami az utolsó postázott kivonat szerint még csak 499... Jó, tudom, a számlazárás óta eltelt már egy kis idő és azóta is szorgalmasan vonogattak havidíjakat, mert hát nekik az a dolguk.

...hogy az ember várakozni kényszerül

Tegnap kétszer is volt alkalmam rá.

Először is sikerült megszabadulnom a hitelkártyámtól, a munkahelyemhez közeli bankfiókban. Nem volt egyszerű. Félötig van nyitva a fiók, negyedre értem oda, húztam sorszámot, s már hívtak is. Az ügyintéző meg döbbent, hogy lehet, hogy megszüntetném náluk ezt a kártyát? Mondtam, a konkurrenciánál dolgozom, ezt meg nem használom, ott meg kaptam egy ennél jobb ajánlatot. Kérte a személyim meg a lakcímkártyám, és csóválta a fejét, hogy hát itt másik szigszám meg másik állandó lakcím van bejelentve. Mondtam neki, hogy hát akkor az a régi személyim lesz, aminek mondtam a számát, s megjegyeztem, hogy hát a jelenlegi állandó lakcímem meg korábban "csak" a levelezési volt. Ezen kicsit megsértődhetett, mert nagyon sokáig tartott neki, mire sikerült megtalálnia a megfelelő programot a gépén, meg azt az összeget, amit be kell még fizetnem a számlamegszüntetéshez. Először a kivonaton szereplő 165 Forintról állíttatott ki velem egy bizonylatot, majd mikor már aláírtam, rájött, hogy a program neki 290 Forintot mutat, hát leszek szíves kitölteni egy újabbat. Hát felálltam, elsétáltam a pultig, vittem egy újabb bizonylatot, kitöltöttem, az előzőt meg összetéptem, s bedodtam az ügyintéző melletti papírkosárba, persze megkérdeztem, hogy ugye használhatom, de nem vártam meg a választ, amit kissé zokon vett. Azért sikerült eljutnom a pénztárba is, ahol újabb szúrós pillantásokat kaptam. Mondjuk igaza lehetett, mert milyen dolog már 290 Forintokat apróban (1 db kétszáz, 1 db ötven- és 2 db húszforintos formájában) befizetni. Aztán vissza az ügyintézőhöz, aki vizsgálta a befizetési bizonylatot, majd hosszasan telefonált, hogy hát akkor melyik nyomtatványt is kell neki kinyomtatnia a hitelkártyaszámla megszüntetéséhez. A túloldalon sem lehettek valami profik, mert a néni csak egyre hajtogatta, hogy keresi ő, de nem találja, és sajnálkozott, hogy akivel beszél az sem. De hát a türelem, ha nem is rózsát, de számlamegszüntetési nyomtatványt terem, és már csak alá kellett írnom amit kinyomtatott és már szabadultam is. Csupán félórám ment rá.

No, ezek után rohantam a háziorvosomhoz, mert már régen jártam nála, és mindenféle papírokat kellett mutatnom neki (múlt heti leleteim a klinikáról, reumatológus szakvéleménye az izületi gyulladásomról no meg egy allergológiai lelet, mert a munkahelyemen voltam szűrésen). Öt után értem oda, ketten voltak előttem, gondoltam hamar végzek. De csak gondoltam, mert érkeztek sorra azok, kik nálam előbbrelátóak voltak és időpontot kértek. Megírtam hát néhány emilt, olvastam újságot. Félhétkor jutottam be. Doktornénim örült nekem, hogy végre lát, s hogy végre egészségesen. Örült a laboreredményeimnek, mert szépek, aztán meg nem örült annak, amit az allergiámmal kapcsolatban olvasott. S öt perc múlva már ki is jöttem a rendelőből.

...hogy az ember próbavásárol

Pedig nem is kértek rá, s kellemesen lepődtem.

Merthogy hazaérve a postaládában várt az új hitelkártyám - az előző a hónap végéig érvényes -, szívhez szóló levéllel a bankomtól. Telefonszámmal, amit ha felhívok, aktiválhatom is. Hát felhívtam, s az ügyintéző nagyon profi volt.
Türelmesen azonosított be, s minden, a hitelkártya használatával kapcsolatos információt részletesen elmondott. No és még némi keresztértékesítéssel is próbálkozott szelíden (ami nem sikerült neki).

A beszélgetés végén megkérdezte, hol is dolgozom. S meglepett volt a hangja, mikor megmondtam, hogy ugyanott, ahol ő.