Illetve volt, mert betegség is. Lázzal, pár napig, ágyban fekvéssel, és mérhetetlen türelmetlenséggel, mert pont a héten kezdték el a házunkban két lakás összenyitását, ami meglehetős zajjal jár(t). Meg persze a melegvíz és a fűtés elvarázsolásával is, kedden sikerült ezt összehozni a brigádnak. Melegvíz az másnap estére lett, de fűtés csak péntekre.
Persze naponta tízórányi zajt elviselni még nehezebb volt, pláne, hogy a mesterek, mikor kalapáltak, hát valami hihetetlen ritmusképletet bírtak alkotni. Én úgy tudom, hogy flamencozenészek évekig tanulják, hogyan is kell két ütem közé belépni, de itt nem volt szükség előtanulmányokra, simán megoldották, hogy essen le az állam. Jó, hát Paco de Lucia nem gitározott hozzá (nem is lehetett volna hallani a kopácsolástól), de hát valahogy túléltem.
S persze angolra sem mentem a héten, de K. csoporttársnő elküldte nekem emilben, hogy mit is vettek az órákon, ami nem egy haszontalan dolog, mert szerdán már 'Final test' lesz. S még jó, hogy a nyelviskola küldött emilt, mert így eszembe juttatták, hogy be is kéne iratkozni a következő tanfolyamra. Hát telefonon megtettem, és holnap mehetek az iskolába a szerződésemért (az iskolának van olyan konstrukciója, hogy ha egyszerre több tanfolyam árát kifizeted, akkor még többre iratkozhatsz be, ezt nevezik ők bérletnek; én két tanfolyam áráért hármat kapok).
No és a betegség az nem az előző bejegyzésben történtek miatt volt, azt viszonylag hamar kihevertem. Amikor ez az incidens történt, akkor épp vásárolni indultam, találkozni a Kedvessel, mert csütörtökön Bécsben voltunk.
Az úgy történt, hogy a négymunkanapos héten mi csak kettőt dolgoztunk, mert van még elszórni való szabadságunk, s mikor kedden délután jöttem hazafelé, a Kedves hívott, hogy volna-e kedvem csütörtökön Bécsbe menni, mert talált olcsó buszjegyet, és hatezer (!) Forintokért elvisz meg visszahoz minket az OrangeWays. (Velük voltunk tavaly Krakkóban is, és kellemes tapasztalat volt az, hát lelkendeztem.) S bár már voltam Bécsben párszor, de valahogy a kulturális turizmus eddig kimaradt, hát kitaláltam a Klimt és Hundertwasser nézést. Kedves meg a Mozarthaust szerette volna megnézni.
Szóval szerdán vásárlás volt, mert rohanás Euróért, aztán (nem is olyan) korán fekvés, és csütörtökön hajnali kelés és hétkor buszindulás.
Bécsben meg fényképezés.
Ez itt a Belvedere, a Felső, és ha megnézed, már itt hirdetik a gyűjteményükből leghíressebbnek kikiáltott Klimt képet.
Ez meg itt egy putto az egyik kapun.
És a kapu egy részlete.
Kerti szobrok.
A Felső Belvedere és a kert.
Az Alsó Belvedere egyik kapuján át a Felső.
A Karlskirche a Karlsplatz-on.
És előtte egy Henry Moore szobor.
Így láttam meg a Hundertwasser házat.
Vízköpő...
Házfal.
Ablak.
És az évszám, hogy mikor is készült a ház.
A művészet is áru.
A Stephansdom mellett a fiákkerek.
Igazi bécsi. (És mellette tényleg Manner bolt van!)
Ablak egy udvarban.
Szobor nélkül.
Sikátor.
A Graben-en.
A Kohlmarkt-on sétálva a Hofburg felé.
A Hofburg előtt is fiákkerek.
Fenséges szobor az udvarban.
Ugyanaz hátulról.
Ekkor már esett az eső, és nem nagyon tudtam jó képeket készíteni emiatt, meg menni kellett a buszhoz is, ami hétkor indult. Elméletileg. Gyakorlatilag meg jó húszperces késéssel. Aztán Schwechat után egy bő órán át lépésben tudott csak menni (jönni) a busz, aztán még Győrbe is bement, mert volt egy olyan utastárs, kit ott kellett letenni. És Győrből a tervezett pesti érkezés előtt 20 perccel indult el. Viszont 11-re sikerült megérkeznie. Nekünk meg éjfélre haza.
Aztán meg jött az, amit az elején olvastál.
