2009. május 31., vasárnap

...hogy az ember nem tudja, mekkora közösségi élmény részese

Ma van Joseph Haydn halálának 200. évfordulója, s a Haydn-Festspiele Eisenstadt kezdeményezte World Creation projekt keretében a világon sok helyen játszották ma este a Teremtés oratóriumot.
Én mindezt a Zeneakadémián tudtam meg, ami az egyik magyarországi helyszín volt. S ahová úgy kerültünk, hogy van a Kedvesnek egy kolléganője, akinek az anyukája "jegyüzér", s sokszor kapunk tőle jegyeket mindenféle koncertekre.

A Zeneakadémiát amúgy nagyon szeretem, gyönyörű szecessziós épület. S a Nagyteremben mindig eszembe jut, hogy József Attila itt látta Thomas Mannt. Meg az, hogy mikor beleszerelmesedtem a Kedvesbe, de Ő még ezt nem tudta, egy barátommal Trio Stendhal koncerten voltam ott. S a föld felett lebegve meséltem neki, hogy szerelmes vagyok. Mondjuk látta rajtam, de hát ha huszonévesen szerelmes az ember, akkor azt ki kell ordítania a világba.

Nincsenek megjegyzések: