...hogy nagyon tél van

Ez a furcsa képződmény pénteken még hóember volt a házunk kertjében. Mára ez lett belőle.

...hogy hírlevelet kapni jó

Az OrangeWays küldött nekem levelet, hogy februárban kétszer is indít buszokat Velencébe, a karneválra. Mutattam a Kedvesnek, ki végül hétfőn foglalt helyet. Kellett rá aludni, mert 13 óra buszozás után 12 óra Velence, majd újabb 13 óra buszozás lehet, hogy nem lesz annyira vidám dolog.

Nem úgy, mint a hírlevélben az "egyéb tudnivalók" alatt olvasható mondatok:

"Ételről-italról gondoskodjatok. (Dobozos sör, üdítő a buszon kapható.) Eurót mindenki itthon váltson, mert a kinti váltás nem jutányos. Mindenki saját felelősségére utazik, biztosítás egyénileg köthető. Meleg ruhát, esetleg esernyőt is hozhattok, és mivel velencei karneválra megyünk, kövessük az olaszok példáját, és ÖLTÖZZÜNK BE!!!!!!"

Részemről leginkább "meleg ruhába".

…hogy télen is jó fényképezni

Még akkor is, ha kissé macerás, mert az elemeket gyakran kell cserélni, és ilyenkor jó, hogy az ember a barátjával jár fényképezni, mert kaphat elemet, melyeket aztán kicserélhet újra a zsebében addigra már valamennyire magához térített akkumlátorokra, majd viszont. De hát a hideg téli esték már csak ilyenek.

Budapest tegnap este meg ilyen volt.

Lámpa a Gellért hegyen, a Sziklatemplom mellett.



Lámpák a Műegyetem előtt.



A Szabadság híd.





És mellette az Erzsébet híd.





Alsó rakpart, hidak.



A Lánchíd alatt egy hajó.



Lánchíd, szálloda, Bazilika, minisztérium.



És még kétszer a Bazilika.





Templomok.




Rakpart, fényképező turista, megszállott biciklista.





Tócsa.





És a lány szállodaablakban, aki arra várt, hogy lefényképezzük.

...hogy lúzerség van

Ha felhív egy rég nem látott ismerős, az nem mindig kellemes meglepetés. Főképp, ha a szokásos tiszteletköröket rövidre zárva igen hamar igyekszik egy találkozót kicsikarni, mert hát fantasztikus üzletben van ő benne, amiről feltétlenül beszélnetek kell, hiszen alapvetően megváltoztatta az életét ez az egész, és rengeteget profitált belőle, sőt a gyermekei is. És hiába mondod, hogy rendben, megrágod, majd jelentkezel, hiába küldesz sms-t miután a hangpostádon üzenetet hagy, hogy majd ha lesz rá időd jelentkezel, újra telefonál (és persze nem veszed fel, ha látod a nevét a kijelzőn), majd küldesz újabb sms-t, hogy most épp nem jó, de majd ha az lesz, jelentkezel. Biztos kell egy kis idő, amíg végre megunja és talál majd másik bejegyzést a telefonkönyvében, akinél talán sikert ér el.

Persze sajnálom őt, mert rossz lehet energiát fektetni (vagy legalábbis megpróbálni) egy olyan ember meggyőzőzésébe, aki képtelen felfogni, hogy élete nagy lehetősége előtt áll.

Eszembe jutott erről egy régi történet. Érettségi után pár évvel egyik osztálytárs hív, hogy bulit szervez, sokan leszünk, tök jó lesz. Hát mentem, s megérkezve kissé furcsállottam, hogy a székeket sorokba rendezték, de elől sem színpad, sem vetítővászon nem volt. Csak egy rámenős lány, aki be akart léptetni mindenkit azonnal egy mlm-es hálózatba. S mikor mutattam a naptáram (akkor még nem a telefonom naptárját használtam, még mobilom sem volt), hogy hát minden hétvégém be van táblázva, kitépte a kezemből és a telefonszámokhoz lapozott, mondván, legalább az ismerőseim nevét és telefonszámát adjam meg, legyen kit bepalizni. Nehezen sikerült visszaszereznem, s értetlenkedett, hogy ha már én nem élek ezzel a fantasztikus lehetőséggel, az ismerőseim miért akarom megfosztani ettől? Nem magyaráztam el. Volt osztálytárstól elbúcsúztam és eljöttem.

...hogy furcsa asszociáció van

A kollégák még mindig viccesek, erről nekem a téli fagyi jutott eszembe. Bár tudom, az nagyon más.

...hogy jó filmet ad a tévé

Például ma este az m1 Yann Arthus-Bertrand HOME című filmjét.
Tessék megnézni!

...hogy az ember a telefonján nézne videókat

Ha Nokiád van, akkor jó eséllyel letöltheted a Youtube saját alkalmazását, de ha nem akarsz nagy adatforgalmat generálni, vagy a manapság oly' népszerű videócsengőhangra vágysz, akkor sem kell rendelkezned videókonvertáló programmal, elég, ha a youtubemp4 oldalon letöltheted mp4-ben bármelyik youtube videót.

...hogy a BKV reményt kelt

Ezt a képet a napokban több embertől megkaptam emailben, és elgondolkodtatott, hogy mennyire reménykeltő a dolog.
Most tekintsünk el attól, hogy csak gyaloglásra érvényes (kizárólag járdamatricával, mint láthatod), és azon se akadjun fenn, hogy a biztonsági csík hétéves (biztos maradt raktáron rengeteg).

A lényeg az ára. Emberek, 2010 októberében már Euró lesz Magyarországon!!!

...hogy egészséges életmódot folytat az ember

Ami most - immár három napja, köszönhetően a BKV sztrájknak - a reggeli bő húszperces sétában testesül meg. Ami jó, mert a hidegben tempósan lépkedve az ember felébred, mennyivel jobb ez így, mintha a busz ringatna és még álmosabb lennék, arról már nem is beszélve, hogy a buszon tömeg van, sok iskolás reggel nyomakszik a hátizsákjával, így meg nem kell senkit sem kerülgetnem.

Amúgy meg tegnap, angolra menet, a metróra várva találtam a következő hirdetményt.



Persze, jár Önnek...

...hogy angolul tanulni nem könnyű

A tegnapi angolórán játszottunk, kártyákat kellett húzni, melyeken különböző rajzok voltak, megmutatva egy-egy érzelmet/állapotot, különböző szituációkban (pl. piszkos ember focilabdát szorongat).

A kártyát húzó embernek el kellett mondania, milyennek is találja önmagát (előző zárójeles példánál maradva: 'I am dirty.'), a többieknek meg kérdéseket feltenni, kitalálandó a helyzetet és gyakorlandó a különböző, eddig tanult igeidőket (még mindig az előző példánál maradva: 'Have you been playing football?' a helyes kérdés).

No, csoporttársnő húz, gondolkodik, ráncolja a homlokát, majd kis idő elteltével megszólal: 'There are tears in my eyes.'
Mire a tanár nevetve: 'So, you cry.'

...hogy viccesek a kollégák

Ha az ember figyelmesen néz körül a dohányzóteraszon, akkor az ott kávézó kolléga alkotására bukkanhat a virágládában.

...hogy az ember télre ébred

Ezt láttam ma reggel.

Fa árnyéka a szűz havon, lámpafényben.