...hogy gyógytornázni nem könnyű

Hat körül jelentkeztem be az sztk recepcióján a negyed hetes első gyógytornára, s már itt kezdődtek a nehézségek. Merthogy a recepciós nem tudta kideríteni, melyik gyógytornászhoz jöttem. A kezelőlapon csupán az időpont szerepelt, s a gyógytornásznő meg mától betegállományban van. A recepciós lány azért telefonált, adminisztrált, s felküldött.

A rendelő ajtajában már öt pasi várakozott, néztem is, mennyi beteglábú jár ide. Aztán jött a gyógytornász srác, kérdezte én vagyok-e én, s az igenlő válasz után beterelt a többiekkel.

Átöltözés, rutintalan bénázás a szőnyeg elhelyezésével, oszt torna. Gyógytornász srác úgy öt perc után megkérdezte, ugyan már, miért tartom olyan furcsán a jobb térdem? Hát elmeséltem neki, hogy a belső szalagom meghúzódott még február elején, s a sebészetről azért küldtek, mert a nyújtás 10 fokkal elmarad a normálistól. Akkor mit keresek én gerinctornán? Mondtam, nem tudom, a recepcióról küldtek miután telefonon megbeszélték, hogy fogadnak, amúgy meg jólesik.

No, ezután jött a különóra, speciálisan nekem diktált gyakorlatokkal. Utána meg a jótanács: tessék otthon is minden este ezt három gyakorlatot gyakorolni. S hétfő délelőtt felhívni a gyógytornásznénit, addigra talán meggyógyul. Ugyanis a számítógépben ma estére hozzá voltam egyedi foglalkozásra beírva...