Ma nem volt valami jó napom a dolgozóban, fáradtan mentem angolórára. Ahol az egyik feladatnál (phrasal verb-ök párosítása definíciókkal) nálam lehúzták a rolót, hiába értettem egyenként a magyarázatokat, meg a példamondatokat, valahogy nem állt össze.
No, új csoporttársnő, ki roppant lelkes, és mindig mindent tud - néha nem, de ez nem szegi kedvét -, fogja magát és beírja az általa helyesnek vélt megoldásokat a könyvembe. Én meg ettől az akciótól nem jutottam szóhoz, igazából egyetlen reakcióra lettem volna képes, ti. hogy kirúgjam alóla a széket, de hát az ember ilyet nem tesz, nővel pláne. Ültem döbbenten, néztem ahogy megmagyarázza magának mi miért hova való.
Óra után egy másik csoporttársnő meséli, kiscsoportos feladatnál, mikoris tanárnéni megkeverte a csoportot, fel volt háborodva, hogy nem értik meg amit kérdez. Hogy nem arra kap választ. Aztán meg azon, hogy elmagyarázzák neki, ő értette félre az egészet.
Tanárnéni meg a beszélgetés végét csípte el, s rákérdezett, új csoporttársnőről beszélünk-e? S türelmünket kérte, felnőtt emberek lévén igyekezzünk egymás között lerendezni. Bár - tette még hozzá - ő is olyan arcot vágott volna mint én, ha az ő könyvébe irogatott volna valaki. Merthogy észrevette. De most egy hétig nyugtunk lesz, a következő órákra új csoporttársnő nem tud jönni.
Rossz lesz nekünk nélküle.
Új blog
6 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése