...hogy végre London van

Holnaptól, szóval Kedves Olvasó most egy időre nem fogsz új bejegyzést találni itt.

Majd februárban.

...hogy az embert minősítik

Azaz a munkáját. Pontosabban a tesztet, amit a múlt héten írt.

Nagyon jó volt a tanárnéni értékelését olvasnom, most önfényezés jön, bemásolom amit írt.

"Well done as usual! Keep working! Your English is quite fluent and accurate thanks to your interest in the language!"

...hogy az ugrálástól nő a pulzus

Meg a vérnyomás is.

Meg az utálat a büdös wagon r-es paraszt iránt.

Angolra menet zebra, kanyarodó kocsi lassít, én gyorsítok, mire ő is. A hátizsákom meg a visszapillantója között lehetett vagy egy centi. Aztán padlógázzal elrobog, de még belelavíroz az utca szélén lévő tócsába.

…hogy az új lakással nem minden egyszerű

Például bejutni. Mert az építtető nem adott megfelelő számú kulcsot, a ház külső meg belső ajtóihoz csupán egyet-egyet. A postaládához kettőt, a lakás ajtajához hármat. A függőfolyosón lévő ajtóhoz meg egyet sem. Nem értettem én ezt, így aztán amiből kellett, másoltattam.

Viszont a másolt kulcs a külső kaput nem nyitotta. Visszamentem hát a kulcsmásolóhoz, aki szó nélkül igazított rajta, immár szabadon járhatok be és ki.

Mikor a múlt héten péntek délután arra jártam – mert szellőztetni azért kell –, láttam ám, a műszaki igazgató asszony, a termelési igazgató úr, meg az építésvezető úr diskuráltak az utcában lévő másik építkezésük előtt. Na, mondok magamnak, itt az alkalom, megkérdjük, ugyan miért is nincs nekünk kulcsunk a folyosón lévő ajtóhoz. Hát azért, mert a mellettünk lévő lakásba még nem költöztek be, és nekik oda folyamatosan be kell jutniuk. Meg különben is, a Tűzoltóság hatóságilag előírta, hogy az ilyen ajtókat nem szabad lezárni, persze, ha a lakóközösség úgy dönt, megteszi, lelke rajta. S természetesen, ha majd átadták azt a lakást is, akkor meg fogjuk kapni a hiányzó kulcsot.

Csaptam össze a bokám majdnem, hogy mertem én ezt megkérdezni, de csak annyit jegyeztem meg, hogy erről eddig nem volt szó, kaptunk két kulcscsomót, mindenféle kulcsokkal, de egyik sem volt jó ahhoz az ajtóhoz, de most, hogy ki vagyok okosítva, várjuk a jelentkezésüket.

Ehhez képest tegnap este láttam, hogy a folyósóra néző fürdőszoba ablaka már tele van pakolva mindenféle flakonokkal a szomszédban, s hallottam, valaki fütyörészve porszívózik. Amit ugye bajosan tehetne, ha nem vette volna át a lakását.

Szóval most várakozás van, mikor jelentkeznek kulcsot adni.

Meg azért is, mikor múlik el teljesen a derékfájásom.

Merthogy nagyfiúztam szombaton.

Kedvessel átmentünk takarítani meg bútorokat tologatni (múlt hétfőn, mikor meghozta az asztalos a konyhabútort, akkor hozták a nappaliba valót is, Kedves mesélte, a lépcsőházban kerülgette egymást a két társaság), valahogy össze kellene rakni az elemeket a nappaliban. A tálalót sikerült is a helyére tennünk, de akadtak furcsán kinéző szürke műanyag elemek, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, mert persze leírás nem volt. S ehhez az igen szép és igényes bútorhoz valahogy nagyon érdekesen néz ki ez a néhány műanyag izé.

Aztán mikor a dohányzóasztalt raktuk össze, hirtelen megvilágosodtunk, hogy ezek a bútorok lábai lennének. Ahhoz képest, hogy mielőtt megrendeltük volna körbejártam néhány bútorboltot, s volt, ahol azt mondták, azért nem forgalmazzák, mert ez egy igényesebb kollekció, s az ő vásárlóik nem célközönség erre, hát…

És itt jött a nagyfiúzás. (Ami a Kedves szerint gyerekesség inkább.) Mert a tálaló már a helyén volt, viszont lábak nélkül. És meg kellett emelni, elfordítani, s az alján lévő lyukakba belepasszírozni a szürke műanyag izéket. Én meg fogtam magam, s amíg ő valamerre járkált abban a hatalmas térben és valamit csinált, megpróbáltam egyedül.

Nem kellett volna, már az első mozdulat után éreztem. De valahogy megoldottuk, aztán én lefeküdtem a padlóra (ilyenkor ugye kemény kell a deréknak meg a hátnak), szenvedtem, azóta kenegetem (pontosabban a Kedves kenegeti), s már jobb. A szerelés szombatra van tervezve, jön apósom. Addigra a derekamnak helyre kell jönnie.

Így hát a hétvégén a konyha után a nappali is be lesz rendezve. Már csak tele kell pakolni a bútorokat.

...hogy vicces angolt tanulni

Ezt a British Library honlapján találtam:

Evolving English is the first ever exhibition to explore the English language from slang and regional dialects to world English. Beat the clock and astound your friends with your encyclopedic knowledge of everyday phrases, famous quotes, slang and profanity!

...hogy várakozás van

Meg felháborodás.
Aztán a fejnek a falba verése.

Merthogy csütörtökön nem leltem a postaládában a Narancsot. Pénteken sem. Gondoltam, hétfőn írok egy emilt nekik: hogy van az, hogy elküldtem még tavaly sok forintokat nekik, aztán az újság meg sehol?

Megnéztem a számlatörténetem, hogy meg tudjam írni, mikor is utaltam át az éves előfizetést. De nem találtam. Hát nem elfelejtettem megújítani?

Most mehetek újságoshoz.

...hogy számolás van

...hogy alakulás van

Kedves ma beszélt az asztalossal, mához egy hétre jönnek szerelni a konyhabútorunkat. (Majd még a sütő-főzőlap-elszívó gyártójával kell, helyeznék üzembe a gépeket.)

Aztán elment a bútorboltba is, kifizette a nappaliba meg az étkezőbe szánt bútorok maradék árát, s megbeszélte velük, hozzák azokat is tizedikén.

Így hát aznap szabadságon lesz (én nem tudok, sajnos), s mivel a bútorbolt csak szállít, nem szerel, az asztalos meg szerelni jön, kitalálta, megpróbálja rávenni őket némi nemkonyhabútor szerelésre is...

Szóval mához egy hétre már jó sok bútorban gyönyörködhetünk.

...hogy az ember sokkot kap

A mérlegtől, amire rááll.

Sok-sok hónap után, mert érezte, már ideje lenne. És nem akart hinni a szemének. És letörölte a port a súlyzóiról. Meg úgy tett, mintha tornázna.

És elgondolkodott: kell-e fogadalmat tennie az új évre, utólag? És rájött, nem kell. "Csak" életmódot változtatni...