2011. szeptember 7., szerda

...hogy az ember alkalmatlan

Suliba menet leszólít két fiatal leányzó, volna-e rájuk pár percem. Amiből annyi sem lett, miután egyikük előadta, hogy ők egy elhadart nevű alapítványnak gyűjtenek, vannak engedélyeik is, s pörget egy A5-ös füzetet, benne másolt személyivel meg pecsétes papírokkal. Mondom neki, a személyi egy pasasé... Erre megszólal a másik, neki talán tudok segíteni, érdekelnek-e a befektetések, biztosítások? Mondom, van nekem mindkettő, azok érdekelnek. S hogy mennyit tudok félretenni egy hónapban? Elmondtam,a fizetésem hány százalékát. De hogy az mekkora összeg? S a válaszom, miszerint nem akkora, amekkorát szeretnék, s hogy látom, kérdezné a nevem meg a címem meg a számom is, fejezzük be itt ezt a beszélgetést, nem nagyon tetszett neki, de nem tudott mást tenni, elköszönt.

Nincsenek megjegyzések: