...hogy múzeumba járni jó

Nőnapon a Kedvessel a Szépművészeti Múzeumban voltunk múzeum+ Gasztro programon, amit én nagyon élveztem, leginkább Mautner Zsófi, de még jobban Vinkó József előadását. Szóval kedves olvasó, tessék keresni múzeum+ programokat, s részt venni rajtuk.

Tegnap meg a ránk bízott két tizenkét éves kissráccal a Mezőgazdasági Múzeumban az Optikai illúziók kiállítást néztük meg, melyet a fiúk jobban élveztek, nekem ennyi idősen kicsit soknak tűnt, de lehet, csak a Ligetbe vágytam, mert olyan hihetetlen tavasz volt.

No és a Néprajzi Múzeumba is el kéne menni, mert ott meg a Rákosi 60 kiállítás érdekel. Merthogy 60 éve volt Rákosi elvtárs 60 éves. S 60 éve jöttek apai nagyszüleim Pestre. Milyen lehetett az a kor?

Nagyon más, mint a ’920-as és ’40-es évek. Az Iparművészeti Múzeumban az Art deco és modernizmus - Lakásművészet Magyarországon, 1920 – 1940 című kiállításra kell elmenni, mert az Art Deco az szép.

...hogy büszkeség van

Most jöttem ki angolóráról, fáradtan, de a teszt eredményétől feldobódva.

Az igazat megvallva a bónuszpontok segítettek (alacsony csoportlétszám miatt kevesebb óraszám volt, így nem mindent vettünk a tervezett anyagból), lehetett próbálkozni azokkal a feladatokkal is, melyek nem voltak kötelezőek. Mondjuk nyelvtant kellene tanulnom, meg a New English File igen terjedelmes szókincset követel, azzal is foglalkozni illenék.

Viszont a fogalmazásomra maximális pontszámot kaptam! Néhány prepozíciós hibám volt csupán, de tanárnéni megdícsért, íve van, logikus, jó olvasni.

Nekem meg jó volt hallanom, tudok angolul írni.

...hogy az ember nem macsó

Délután a kapuban találkoztam egyik szomszéddal, szedtük ki a rengeteg reklámújságot a postaládából. Rendkívül környezettudatosan azonmód hajította be a kukába a kupacot, mondván, ő ilyeneket nem olvas. S csodálkozott, én ugyan miért viszem ezeket magammal?

Mondom, például krumplipucoláshoz remek. Hát hogy ő ilyesmit nem csinál, a neje elszörnyedt, mikor a zöldséghámozással megbízta. Ő enni szeret, nem főzni. Pedig neki is vannak olyan kollégái, akik állítólag jól. Viszont azok egy csavart sem tudnak a helyére tenni. Ellenben ő már bútort is készített.

Szóval megtudtam, milyen is az igazi férfi.

...hogy az ember egyedül marad

A nyelviskolában. A 2008. szeptember 15.-én 13 tanulóval indult csoportból.

Persze, D. pad-, csoporttárs- és barátnőnek alapos indoka van, jó ideje Londonban élve azt hiszem többet tud az angol nyelvről, mint én itt, hetente kétszer órára menve. K. pedig (ki szintén említhető a fentebb felsorolt jelzőkkel), most fontosabb dolgainak néz elébe, igaza van, hogy most nem a sulival törődik.

A többiek meg? Jöttek-mentek mindenféle lányok, fiúk (többnyire lányok, néha asszonyok), némelyikükről olvasok ezt-azt a Facebook-on. Mert a wiwen a csoport zártkörű klubja már...

Szóval furcsa ez így. Az is, hogy három és fél év alatt mi mindent tanultam. (Pontosabban mi mindent kellett volna megtanulnom.) S nem tudom, mi lesz, ha vége a C1 tanfolyamnak, lesz-e C2 szinten a suliban? S azután?

(Na jó. Tudom. Spanyolt lenne jó tanulni, meg németet, meg olaszt, meg...)

...hogy nem is tudom mi van

Amikor a butaság, az irigység és a rosszindulat alkotta különös halmazzal találkozol, na az egy olyan érzést generáló állapot, hogy rohannál kifelé a világból.