…hogy csak részleges a sikerélmény

Első részsiker

Négy és fél éve úgy lettem T-s ügyfél, hogy a cégnél, ahol dolgozom, magentáék nyerték meg a mobiltendert. Hihetetlen kedvezménnyel lehetett venni új készüléket, döbbenetesen alacsony percdíjakkal lehetett telefonozni, melyek négy év alatt sem emelkedtek, miképp a rendkívül alacsony havidíj sem. Ráadásul a számlákat 90 napos határidővel kellett kifizetni. Egészen idén tavaszig. Mert a cég anyja, a Nagy Multi, összeurópai mobiltendert hirdetett, s egy másik Nagy Multi lett a mobilszolgáltató. A T persze megszüntette a dolgozóknak szánt kedvezményes díjcsomagot, hát választottam egy publikusat. Ám jött a felismerés: Kedves cégénél a T szolgáltat, s náluk is lehet kedvezményes díjcsomagot igényelni, családtagnak is, hát nosza.

Szeptember elején felkerestünk egy T boltot, átírattuk az előfizetőt, aláírtuk az aláírandót, én meg örültem, hogy olcsóbban telefonálok, sőt, havonta küldhetek ingyen smseket.

Aztán az öröm csak addig tartott, míg a második számlát meg nem kaptuk. (A 90 napos fizetési határidőt valahogy sikerült még mindig megtartani, na jó, az átíráskor ki kellett fizetni a felhalmozott tartozást, de még mindig így küldik a számlákat.) Mert az első kicsit érthetetlen volt, azon még én is szerepeltem, meg egy töredék előző díjcsomag elszámolás, nem sikerült teljesen értelmezni. Viszont a másodikat már igen. S jött a fejcsóválás, meg a számolgatás, bizony a T majd’ kétezer forinttal többet akar, mint amennyit én szeretnék fizetni neki. Merthogy az ingyenbeszélgetős opció szerepel a számlán, holott azt nem kértük, az ingyen smsek meg sehol, ott az áruk.

Tegnap a Kedvessel el is mentünk egy T boltba, várakoztunk jó sokat, aztán az ügyintéző meghallgatta a történetet, matatott a gépében, majd felderült az arca: a kolléganő, mikor átírta, az ingyenbeszélgetős szolgáltatást aktiválta (amit persze többször mondtunk, hogy nem kérünk), az ingyensmst meg nem aktiválta (amit persze nem mondtunk, hogy kérünk), pedig kellett volna (merthogy a Kedves cégénél kínált családi csomaghoz az jár, nem gondoltuk, hogy erre fel kell hívni a figyelmet). De ő most ezeket kijavítja. S a számlán szereplő email-címre küldjünk email-t. Mert az a biztos. Meg hogy 30 napon belül válaszolnak.

(Ma reggel megírtam, a Kedvesnek is elküldtem, mire írta, hogy elfelejtettem a fél novembert megemlíteni. Írtam Neki, hogy legfeljebb majd azt is megreklamálom.)

Második részsiker

Tegnap este megkaptuk a múlt pénteken írt angoltesztet. Én úgy 90% körül vártam, lett belőle 86. Mert bizony lett sok pontveszteség figyelmetlenségből a nyelvtani részben. Igeidőket azért nem cseréltem fel, csak elfelejtettem prepozíciókat, meg nem törődtem azzal, ha egy mondat negatív volt. (Amit persze azzal magyarázok, hogy péntek este nagyon nem voltam jól, fájt a torkom meg a fejem, rázott a hideg. Alig vártam, hogy hazaérjek, s bújjak az ágyba aludni.) Viszont a szövegértés hibátlan lett és a fogalmazásra is maximális pontot kaptam.

Miképp a szóbeli vizsgán is. Mind az öt (grammar – vocabulary – pronunciation/intonation – content – communicative competence) kategóriában.

Ellenben a tanárnénink nem repesett annyira. Merthogy a csoportból ketten ugrottuk meg a minimálisnak mondott 60%-os szintet (kollegina 96%-ot csinált az írásbelin). Amin eléggé elcsodálkoztam. Mert ha már pénzt adsz, hogy tanítsanak neked egy nyelvet, akkor azt tanulni is kellene. S az is furcsa, hogy sikertelen tanfolyam után hogyan jöhettek a többiek tovább, egy szinttel feljebb? Persze, tudja az ember a választ, kell a tanuló (pontosabban a pénze) a nyelviskolának.

Harmadik részsiker

(ami inkább kudarc)

Igen régen írtam arról, hogy Dorka játszani hívott , s hogy én amúgy szívesen, de ezt most nem tudom úgy, ahogy kellene. S hogy kitaláltam valami mást , amire csak egyetlen olvasó reagált. S mivel a napokban a Zárórában (szinte az egyetlen nézhető műsor a közszolgálati tévében), Szilasi László volt Veiszer Alinda vendége, hát eszembe jutott, ígértem, még visszatérek arra a bejegyzésre.

(Itt van Neked az a kb. ötvenperces beszélgetést.)



Akkor ezt most meg is teszem, mármint közzé a tízkönyves, valamint a plusz egy könyves kérdőívek eredményét. S ha már nekem nem is írtad le Kedves Olvasó, hogy ha nem blogot olvasol, akkor mit, legalább azt tedd meg, hogy ha végeztél ezzel a bejegyzéssel, leveszel egy könyvet a polcodról, vagy elmész a legközelebbi könyvesboltba és veszel magadnak valamit. Például Spiró új könyvét , vagy Varró Dániel új kötetét .