…hogy fényképet nézni nem mindig jó dolog

Bár akkor, mikor a wiwen találod meg a hat-hétéves önmagad , akkor az jó dolog, de mikor a kollégád mosolyogva mutatja az otthon talált képeit, melyeket húsz éve készített a munkahelyeden, s viszontlátod a harminc kilóval soványabb önmagad, vékony arccal és hatalmas – akkor szörnyen menőnek, ma már egyszerűen csak szörnyűnek tartott – szemüvegkerettel, dús, hosszú, hullámos hajjal, hát bizony az egy érdekes érzés.

…hogy vannak jó dolgok a neten

Most olyan oldalakat mutatok neked, melyekre vagy rátaláltam, vagy emailben kaptam a linkeket.

Például, ha szeretnél egy mp3 fájlodból csengőhangot, vagy sms pittyegést készíteni, akkor nem szükséges mindenféle programokat letöltened. Elég, ha kezeli a Flash-t a géped, s a cut mp3 online oldalon meg tudod tenni.
Egyszerű, nem kell regisztrálnod, csak kivágod magadnak azt a részt, amire szükséged van, majd elmented az így készített új fájlt.

Ha érdekel, mi történt abban az évben, amikor születtél, akkor a whathappenedinmybirthyear.com sok érdekes információt tartogat a számodra.

S ha már történelem, akkor olvasd el a Magyar Levéltári Portálon a II. katonai felmérés térképeinek leírását , s. nézd meg, hogyan nézett ki az utca, ahol laksz .

Persze részt vehetsz a World Beach Projectben is, ha vízparton vagy és kreatív.

De ha csak mások képeit néznéd, akkor Mr. Sultan Flickr fortepan – window to the past képeit nem hagyhatod ki.

...hogy a figyelmetlenségért fizetni kell

Történt, hogy Újpestről a Deákra mentem délután, rohanva, mert nem jött a metró, a gyűjtőjegyeim közül az utolsó lyukasztott utánit benyomtam a gépbe, s ugrottam a metróba. A Deákon aztán kifele nézik a jegyeketbérleteket, mutatom az enyém, mire a kétméteres másfélmázsás, feltehetően Mensa tag kékruhás közli velem, ez érvénytelen, mert kétszer van érvényesítve. Mondom neki, ne szórakozzon, az utolsó érvényesített utánit érvényesítettem! De nézzem csak meg, ezen már van egy kéthetes pecsét. S valóban, két hete villamosoztam, az meg nem harap ki a jegyből egy darabot, csak nyom rá egy halvány pecsétet.

Elnézést kértem a figyelmetlenségért, hogy nem vettem észre a korábbi pecsétet, de nem akartam én bliccelni, láthatja, lyukasztottam, csak figyelmetlenül. S hogy akkor adok én most neki egy másik jegyet, vagy az orra előtt kilyukasztok egyet.

Ez nem volt érv, legalábbis olyan, ami elfogadható lett volna a közben háromfősre duzzadt, s érezhetően egyre türelmetlenebb kommandónak. Merthogy hosszasnak ítélhette a beszélgetést az a másik két, szintén nagydarab, kik a kollégájuk segítségére siettek, nehogy már lenyomja őt egy kis köcsög.

Felmérvén az erőviszonyokat, felajánlottam, bemutatom majd az érvényes bérletem. Ezt igen viccesnek találták, mert vigyorogva közölték, azt ugyan nem! Merthogy azért utaztam jeggyel, mert nincs bérletem! S hogy ez bizony helyszíni bírság. Vagy csekk, mondtam.

Na, itt elkezdtek csikorogni a fogaskerekek, de hirtelen fény gyúlt, adnám oda a személyim. Legfeljebb egy rendőrnek, vagy egy közterület felügyelőnek, válaszoltam. Amit nem kellett volna, mert úgy értelmezték, én most ki akarok nekik fizetni 6.000 Forintokat. Legalábbis mind a verbáls, mind a nonverbális reakciójuk egyértelműen erre utalt.

Nem nagyon lévén más választásom, elővettem a pénztárcám, s átadtam egy két- meg egy ötezrest. Melyeket egyikük azon nyomban zsebre is vágott. Megkérdeztem, adna-e vissza egy ezrest meg egy elismervényt?

Összevonta a szemöldökét, de azért hívott segítséget, egy negyvenkilós kb. egy negyven magas nő személyében, "aggyá' má' neki egy ezrest me gegy elismervényt!" felkiáltással. Amit ő meg is tett, akkurátusan, szépen lassan kitöltve minden rubrikát.

Mikor végzett, az orrom alá nyomta, írjam alá. Kapott három ikszet, amit nagyon rossz néven vett, "aszontam írja alá!" hangzott fenyegetően. "Így szoktam.", válaszoltam, mire meglepődött, s a kitépett cetlit a kezembe nyomta.

Mondjuk ahhoz képest, hogy egy 2.800 Forintos gyűjtőjegyet egy-másfél hónapig használok, még mindig jobban jöttem ki, mint a 9.800 Forintos bérlettel...

...hogy magyarul beszélni nem könnyű

Több mint ötven éve Londonban élő hölgy meséli, milyen jó almát evett. A kérdésre, milyet, a következő volt a válasz: "Hát magyarul úgy mondják, fenyőalma."

Na igen, nem tudom, a második háború előtt/alatt/után látott-e ananászt itthon.

...hogy gyereket nevelni tudni kell

Tavaszi séta a Kedvessel délután, haza már busszal. Sokan rajta, fiatal pár két gyerekkel, mindannyian hangosan "beszélnek" egymással. Az egyik gyerek - úgy hároméves fiúcska - mondja a magáét, nem figyelnek rá, mire hisztizni kezd. Az apja meg neveli: "Kuss legyen, a kurva anyádat!"

Aztán még vásároltunk pár dolgot, a boltban tíz év körüli srác tolja a kocsit, s méltatlankodik az anyjának, miután az nem hajlandó valamit megvenni: "Úgy felidegeltél, mindjárt leütlek!"

...hogy örvendezés van

Itt a TAVASZ!

Most jöttem ki a munkahelyemről, meleg van, süt a Nap, langy szellő.

Mobilblogoláskor nem bírok linkelni, de tessék meghallgatni Cseh Tamástól a Rajtam maradt télikabátot.

…hogy barokk zenét kell hallgatni

Ma például Vivaldit, mivel 1678. március 4.-én született.

Úgyhogy most következzen négy évszak, mert ugye azok híresek, s talán így még nem láttad.









S persze úgy is lehet ezt játszani, ahogy Loussier teszi egy koncerten.



S persze lehet viccesen is.

...hogy válasz van

Nem. Ma nem volt tavasz.