Új blog
6 éve
2011. március 31., csütörtök
…hogy fényképet nézni nem mindig jó dolog
Bár akkor, mikor a wiwen találod meg a hat-hétéves önmagad , akkor az jó dolog, de mikor a kollégád mosolyogva mutatja az otthon talált képeit, melyeket húsz éve készített a munkahelyeden, s viszontlátod a harminc kilóval soványabb önmagad, vékony arccal és hatalmas – akkor szörnyen menőnek, ma már egyszerűen csak szörnyűnek tartott – szemüvegkerettel, dús, hosszú, hullámos hajjal, hát bizony az egy érdekes érzés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Igazán belinkelhetnéd a munkahelyi képet is :P Jó dolog az. Mókás.
Linket ahhoz a képhez leginkább úgy tudnék adni, ha leírnám a kolléganő címét, aztán meg - miután kikérdeztem, hol is tartja otthon ezeket a régiségeket - azt is, hogy a megfelelő lakásba belépve melyik szobában melyik fiókban találod. Ez szerintem annyira nem lenne jó, nem tartom valószínűleg, örülne a sok látogatónak, akik a vanúgyra hivatkozva kutakodnak nála.
Hehehe:) En is kovetelem a fenykep megmutatasat!!!!:) Mert bizony ugy meg nem lattalak. (Hossu hajjal?????)Szoval mindenkepp latni szeretnem. Valahogy meg kellene oldanod...
Egy szkennelés, vagy lefényképezése a fényképnek... Na, lakásba nem szeretnék berontani én sem.
Lehet az olvasóknak nemet mondani? (Lehet.)
Utána járok a dolognak, mit tehetek digitalizálás ügyben.
(Egyébiránt meg a "hosszú" haj a mostani állapothoz képest értendő, ne tessenek lobogó loboncra gondolni.)
Rendben:) A nepszeruseg atka...:)
Na, ne szabadkozz meg ne magyarázkodj már itt előre :P biztos elégedettek leszünk mi, olvasók a képpel. Lobogó lobonc nélkül is. :)
Megjegyzés küldése