...hogy a figyelmetlenségért fizetni kell

Történt, hogy Újpestről a Deákra mentem délután, rohanva, mert nem jött a metró, a gyűjtőjegyeim közül az utolsó lyukasztott utánit benyomtam a gépbe, s ugrottam a metróba. A Deákon aztán kifele nézik a jegyeketbérleteket, mutatom az enyém, mire a kétméteres másfélmázsás, feltehetően Mensa tag kékruhás közli velem, ez érvénytelen, mert kétszer van érvényesítve. Mondom neki, ne szórakozzon, az utolsó érvényesített utánit érvényesítettem! De nézzem csak meg, ezen már van egy kéthetes pecsét. S valóban, két hete villamosoztam, az meg nem harap ki a jegyből egy darabot, csak nyom rá egy halvány pecsétet.

Elnézést kértem a figyelmetlenségért, hogy nem vettem észre a korábbi pecsétet, de nem akartam én bliccelni, láthatja, lyukasztottam, csak figyelmetlenül. S hogy akkor adok én most neki egy másik jegyet, vagy az orra előtt kilyukasztok egyet.

Ez nem volt érv, legalábbis olyan, ami elfogadható lett volna a közben háromfősre duzzadt, s érezhetően egyre türelmetlenebb kommandónak. Merthogy hosszasnak ítélhette a beszélgetést az a másik két, szintén nagydarab, kik a kollégájuk segítségére siettek, nehogy már lenyomja őt egy kis köcsög.

Felmérvén az erőviszonyokat, felajánlottam, bemutatom majd az érvényes bérletem. Ezt igen viccesnek találták, mert vigyorogva közölték, azt ugyan nem! Merthogy azért utaztam jeggyel, mert nincs bérletem! S hogy ez bizony helyszíni bírság. Vagy csekk, mondtam.

Na, itt elkezdtek csikorogni a fogaskerekek, de hirtelen fény gyúlt, adnám oda a személyim. Legfeljebb egy rendőrnek, vagy egy közterület felügyelőnek, válaszoltam. Amit nem kellett volna, mert úgy értelmezték, én most ki akarok nekik fizetni 6.000 Forintokat. Legalábbis mind a verbáls, mind a nonverbális reakciójuk egyértelműen erre utalt.

Nem nagyon lévén más választásom, elővettem a pénztárcám, s átadtam egy két- meg egy ötezrest. Melyeket egyikük azon nyomban zsebre is vágott. Megkérdeztem, adna-e vissza egy ezrest meg egy elismervényt?

Összevonta a szemöldökét, de azért hívott segítséget, egy negyvenkilós kb. egy negyven magas nő személyében, "aggyá' má' neki egy ezrest me gegy elismervényt!" felkiáltással. Amit ő meg is tett, akkurátusan, szépen lassan kitöltve minden rubrikát.

Mikor végzett, az orrom alá nyomta, írjam alá. Kapott három ikszet, amit nagyon rossz néven vett, "aszontam írja alá!" hangzott fenyegetően. "Így szoktam.", válaszoltam, mire meglepődött, s a kitépett cetlit a kezembe nyomta.

Mondjuk ahhoz képest, hogy egy 2.800 Forintos gyűjtőjegyet egy-másfél hónapig használok, még mindig jobban jöttem ki, mint a 9.800 Forintos bérlettel...