...hogy tanulni tényleg nem egyszerű

Ez itt az előző bejegyzés folytatása.

Hétfőn kezdtünk volna C1 szinten, ebéd közben csörög a zsebem, a nyelviskolából hívtak: csak hárman vagyunk beiratkozva a csoportba, sajnos ez nem elég nekik ahhoz, hogy elinditsák. De reménykedjünk, ha szerdáig lesz jelentkező, akkor az jó lesz nekünk. Ha meg mégsem, majd hívnak.

Nem tették, hát gondoltam, azért én megkérdezem. A tanulmányi osztályon zavarba hoztam a telefont felvevő ügyintézőt (nem tudott mit kezdeni a név - csoportszám - tanár neve - szint adathalmazzal), türelmet kért, majd kapcsolta a kolléganőjét. Aki meglepődött, hogy hívtam őket - hétfőn ő csörgött rám, s az előző bejegyzésben említett levélváltásom is vele volt -, ő úgy tudta, már értesítettek tegnap (!) mindenkit, hogy a tanárunk ma nem tudja megtartani az órát. Amúgy meg lett egy negyedik csoporttag, szóval jövő hétfőn menjek bátran, indulunk.

No igen. Minden kezdet nehéz...