...hogy vicceskedés van

Anyukám két sugárkezelés meg néhány, orvostól kapott jó szó, no meg némi új gyógyszer és táplálék kiegészítő után már viccelődik. S éjszaka is csak megszokásból kel fel, nem a fájdalom miatt.

Étvágya van, jóízűen eszik. Bizakodik. S persze tart a kemotól, ami miatt a jövő héten kell jelentkeznie.

...hogy nem is tudom hogy van

Anyukám ma megkapta az első sugárkezelést. Reggel hét után indultak otthonról (apukám viszi őt kocsival), s tegnap mondta, ha végeznek, majd hív.

Fél egykor csörgött rám, s nagyon meg volt gyötörve. Viszont az orvostól meg elájulva. Merthogy végig mellette volt, megvárta a kezelést, előtte, utána beszélgetett vele. Hogy például teljesen indokolt az a hatalmas fájdalom amit érez. S hogy milyen fájdalomcsillapítót szed.

Mikor említette, hogy amire legjobban reagál az kikészíti, mert folyamatos hányingere van, meglepődött, miért nem kapott az ellen valamit? S adott egy doboz gyógyszert, hogy ne szenvedjen ettől. S mivel "az átlagosnál leromlottabb állapotban" van, a holnapi kezelésre küld neki táplálék kiegészítőt.

Aztán mikor mentek vissza a kocsihoz, találtak egy csomagot a szélvédőn, mert parkolóórát akkor, mikor megálltak, nem. Csak utólag, a kanyar után elbújtatva, nem abban az irányban amerre ők indultak.

...hogy nem értem

Anyukámnak kinyomtattam mindenféle ismertetőt mindenféle táplálék kiegészítőről, de nem hajlandó elolvasni, nagyon tart a holnapi első sugárkezeléstől.

Meg az orvossával beszélni sem igen szeretne. Hiába, hogy ezeket meg kellene vele.

Elmesélte, az egyik nővér hálálkodva beszélt róla, merthogy az egyik betegnek, aki asztmásan fuldokolt, valami sprét akart adni, mire a nővér félénken megemlítette, ilyenkor az nem lenne célszerű, inkább tablettát kéne adni. Mire a doktornő (Anyukám szerint még negyven sincs) bólogatott, akkor legyen az.

És a betegek közül senkinek nem esett le, ez a nekik mesélt történet miről is szól.

Na, ilyen hozzáállással mit lehet kezdeni?

...hogy remény van

Anyukám túl van egy bronchoscopián és egy biopszián, előbbi szövettana szerint nem egyértelmű a tumoros sejtburjánzás, utóbbi eredményére még várunk. Merthogy elküldik genetikai vizsgálatra.

Viszont csütörtökön mennie kell a Kékgolyóba sugárra. Megnézte a beutalóját, felolvasta nekem telefonba, s hogy azt írják, kissejtes. S hogy néznék utána, mi is az. Én meg sápadtam, mert az rohadtul nem jó. De nem tudtam neki megmondani. Hát utána néztem, mit is írnak a neten (hogy hogyan is finomítsam neki). Amitől persze ő is kiborult, pedig nagyon igyekeztem úgy elmondani, hogy ne keserítsem el. S ha majd megkapta az összes kezelést, jelentkeznie kell újra a Korányiban, hogy is legyen a kemo.

Aztán hétvégén voltam náluk, s megmutatta a beutalóját, amin ott van, hogy "malingus tumor", ami "nem kissejtes carcinomából származik"... Nem mondom, hogy megnyugodtam, mert ilyet leírva látni nem könnyű. De reményt ad, hogy ez talán majd jobban reagál a sugárra, a kemora.

Kedves ma hívott, egyik kollégáj anyukája hasonlóval küzd, s hogy van egy táplálék kiegészítő, amit szedve elviselhetőbbek a kezelések. Felhívtam anyukám, mesélem neki, mire elkezd sírni, hogy ne beszéljünk erről, ő végre kicsit megéhezett, épp vacsorázni készül, de most oda az étvágya, ideges lett. S nem, ő nem fogja ezeket megbeszélni az orvosával, mert azt mondta, akkor jelentkezzen, ha már vége a sugárnak. Hiába beszéltem, hogy ez azért olyan dolog amivel szerintem nyugodtan felhívhatja. Azt kérte, beszéljük meg majd holnap. Mert addigra persze biztos nyugodtabb lesz.