2013. április 4., csütörtök

...hogy nem is tudom hogy van

Anyukám ma megkapta az első sugárkezelést. Reggel hét után indultak otthonról (apukám viszi őt kocsival), s tegnap mondta, ha végeznek, majd hív.

Fél egykor csörgött rám, s nagyon meg volt gyötörve. Viszont az orvostól meg elájulva. Merthogy végig mellette volt, megvárta a kezelést, előtte, utána beszélgetett vele. Hogy például teljesen indokolt az a hatalmas fájdalom amit érez. S hogy milyen fájdalomcsillapítót szed.

Mikor említette, hogy amire legjobban reagál az kikészíti, mert folyamatos hányingere van, meglepődött, miért nem kapott az ellen valamit? S adott egy doboz gyógyszert, hogy ne szenvedjen ettől. S mivel "az átlagosnál leromlottabb állapotban" van, a holnapi kezelésre küld neki táplálék kiegészítőt.

Aztán mikor mentek vissza a kocsihoz, találtak egy csomagot a szélvédőn, mert parkolóórát akkor, mikor megálltak, nem. Csak utólag, a kanyar után elbújtatva, nem abban az irányban amerre ők indultak.

Nincsenek megjegyzések: