...hogy remény van

Anyukám túl van egy bronchoscopián és egy biopszián, előbbi szövettana szerint nem egyértelmű a tumoros sejtburjánzás, utóbbi eredményére még várunk. Merthogy elküldik genetikai vizsgálatra.

Viszont csütörtökön mennie kell a Kékgolyóba sugárra. Megnézte a beutalóját, felolvasta nekem telefonba, s hogy azt írják, kissejtes. S hogy néznék utána, mi is az. Én meg sápadtam, mert az rohadtul nem jó. De nem tudtam neki megmondani. Hát utána néztem, mit is írnak a neten (hogy hogyan is finomítsam neki). Amitől persze ő is kiborult, pedig nagyon igyekeztem úgy elmondani, hogy ne keserítsem el. S ha majd megkapta az összes kezelést, jelentkeznie kell újra a Korányiban, hogy is legyen a kemo.

Aztán hétvégén voltam náluk, s megmutatta a beutalóját, amin ott van, hogy "malingus tumor", ami "nem kissejtes carcinomából származik"... Nem mondom, hogy megnyugodtam, mert ilyet leírva látni nem könnyű. De reményt ad, hogy ez talán majd jobban reagál a sugárra, a kemora.

Kedves ma hívott, egyik kollégáj anyukája hasonlóval küzd, s hogy van egy táplálék kiegészítő, amit szedve elviselhetőbbek a kezelések. Felhívtam anyukám, mesélem neki, mire elkezd sírni, hogy ne beszéljünk erről, ő végre kicsit megéhezett, épp vacsorázni készül, de most oda az étvágya, ideges lett. S nem, ő nem fogja ezeket megbeszélni az orvosával, mert azt mondta, akkor jelentkezzen, ha már vége a sugárnak. Hiába beszéltem, hogy ez azért olyan dolog amivel szerintem nyugodtan felhívhatja. Azt kérte, beszéljük meg majd holnap. Mert addigra persze biztos nyugodtabb lesz.