...hogy leizzad az ember az okmányirodában, aztán meg fellélegzik

Negyed kettő után pár perccel téptem sorszámot, le sem ültem, már mehettem az ügyintézőhöz, ugyanahhoz, kinél reggel voltam.
Sorszám, adatlap, személyi oda, mosoly ("Újra itt?"), majd keresgélés és fejvakarás ide. Kissé ideges lettem. Aztán még keresgélés, nevem kiabálása, majd borítékok között újabb kutakodás és megtalálás.
Adatok egyeztetése (tényleg úgy hívnak és tényleg akkor születtem), átvétel elismerésére szolgáló aláírás megtétele és boldog telefon a Kedvesnek, meg Anyukámnak.
Aztán a felfedezés: Kedves útlevelét hétfőn állították ki, enyémet meg tegnap...

Hát most megyek csökkenteni a folyószámlám egyenlegét, hogy az ATM-ből felvett forintokat aztán elcseréljem valami pénzváltónál levákra.