...hogy az ember várakozni kényszerül

Tegnap kétszer is volt alkalmam rá.

Először is sikerült megszabadulnom a hitelkártyámtól, a munkahelyemhez közeli bankfiókban. Nem volt egyszerű. Félötig van nyitva a fiók, negyedre értem oda, húztam sorszámot, s már hívtak is. Az ügyintéző meg döbbent, hogy lehet, hogy megszüntetném náluk ezt a kártyát? Mondtam, a konkurrenciánál dolgozom, ezt meg nem használom, ott meg kaptam egy ennél jobb ajánlatot. Kérte a személyim meg a lakcímkártyám, és csóválta a fejét, hogy hát itt másik szigszám meg másik állandó lakcím van bejelentve. Mondtam neki, hogy hát akkor az a régi személyim lesz, aminek mondtam a számát, s megjegyeztem, hogy hát a jelenlegi állandó lakcímem meg korábban "csak" a levelezési volt. Ezen kicsit megsértődhetett, mert nagyon sokáig tartott neki, mire sikerült megtalálnia a megfelelő programot a gépén, meg azt az összeget, amit be kell még fizetnem a számlamegszüntetéshez. Először a kivonaton szereplő 165 Forintról állíttatott ki velem egy bizonylatot, majd mikor már aláírtam, rájött, hogy a program neki 290 Forintot mutat, hát leszek szíves kitölteni egy újabbat. Hát felálltam, elsétáltam a pultig, vittem egy újabb bizonylatot, kitöltöttem, az előzőt meg összetéptem, s bedodtam az ügyintéző melletti papírkosárba, persze megkérdeztem, hogy ugye használhatom, de nem vártam meg a választ, amit kissé zokon vett. Azért sikerült eljutnom a pénztárba is, ahol újabb szúrós pillantásokat kaptam. Mondjuk igaza lehetett, mert milyen dolog már 290 Forintokat apróban (1 db kétszáz, 1 db ötven- és 2 db húszforintos formájában) befizetni. Aztán vissza az ügyintézőhöz, aki vizsgálta a befizetési bizonylatot, majd hosszasan telefonált, hogy hát akkor melyik nyomtatványt is kell neki kinyomtatnia a hitelkártyaszámla megszüntetéséhez. A túloldalon sem lehettek valami profik, mert a néni csak egyre hajtogatta, hogy keresi ő, de nem találja, és sajnálkozott, hogy akivel beszél az sem. De hát a türelem, ha nem is rózsát, de számlamegszüntetési nyomtatványt terem, és már csak alá kellett írnom amit kinyomtatott és már szabadultam is. Csupán félórám ment rá.

No, ezek után rohantam a háziorvosomhoz, mert már régen jártam nála, és mindenféle papírokat kellett mutatnom neki (múlt heti leleteim a klinikáról, reumatológus szakvéleménye az izületi gyulladásomról no meg egy allergológiai lelet, mert a munkahelyemen voltam szűrésen). Öt után értem oda, ketten voltak előttem, gondoltam hamar végzek. De csak gondoltam, mert érkeztek sorra azok, kik nálam előbbrelátóak voltak és időpontot kértek. Megírtam hát néhány emilt, olvastam újságot. Félhétkor jutottam be. Doktornénim örült nekem, hogy végre lát, s hogy végre egészségesen. Örült a laboreredményeimnek, mert szépek, aztán meg nem örült annak, amit az allergiámmal kapcsolatban olvasott. S öt perc múlva már ki is jöttem a rendelőből.