...hogy nem megy az álmodozás

Mert kötelező. Ti. a tegnap kapott angol házi feladat fogalmazás, 'My dreams for the future - hopes and ambitions' címmel. Az jutott róla eszembe, hogy ilyet szépségkirálynő-jelöltektől szoktak kérni, a lelkükre kötve, hogy meg kell említeni a beszédben a világbékét, az esőerdők pusztulását esetleg a globális felmelegedést. No és persze azt is, hogy jövőre ők szeretnék átadni a koronát az következő nyertesnek.

De hát ez most nem az az eset, és elég nevetséges volna ha egy pasas vigyorogna a 180 centis vékony, hosszúhajú lányok között. Nem marad más, mint elképzelni, hogy mire is vágyom jövőre, meg öt és tíz év múlva. Szépen felhasználva az 'I might (not)', az 'I hope I will' és az 'I wont' kifejezéseket, kombinálva a 'next year', az 'in five years time' és az 'in ten years time' időhatározókkal...

Persze leginkább csak azt kötném a tanárnő orrára, hogy még jövőre is angolt fogok tanulni, öt év múlva lesz egy TOEFL vizsgám, és tíz év múlva folyékony angolom. Amit lehetetlen 200 szóban (ez a követelmény) leírni, még akkor is, ha a Word képes a szószámlálásra (mert még mindig olyan lúzer vagyok, hogy nem csupán a telefonomon használok Office fájlokat), hiszen a minden más vágyam igen személyes.

És még a Google sem segít.
Megtudhatom például, hogy ha orvos akarnék lenni, az miért nem lenne jó, hogy Pamela is csupán hat mondatot tudott írni, hogy csak általánosságokat lehet írni, hogy Mike Farrell-t idézve is csupán egyszerű dolgokat írhatnék, és tartok tőle, hogy a kb. 350,000 találat végigböngészésénél egyszerűbb lenne valamit kitalálni.