...hogy Pesten élni jó

Alcím: Budán meg azért, mert onnan látni Pestet



Budapest. Szeretem, érzem ezt a várost. Otthon vagyok benne. Persze, inkább Pesten.
Emlékszem, 12-13 éves lehettem, mikor nagymamám elvitt a Belvárosba - arra persze már nem, hogy miért is, de a történetnek nem ez a lényege, nem a valamit csinálás -, s nekem akkor kezdett egésszé összeállni a Város.

Addig volt Óbuda, meg Békásmegyer (itt is, ott is laktam), meg a Belváros, a Várnegyed (ide is, oda is vittek sétálni). És akkor, a buszon meg a villamoson ülve valahogy egy lett. Nem tudom ezt megmagyarázni. Valami hatalmas rácsodálkozás volt. Az érzés, hogy igen, én immár bárhonnan, bárhová, bármikor. Egyedül is akár.

A Városomról amúgy már írtam párszor.
Jó itt élni, mert itt aztán van minden.

Most épp mesés nevű feszivál, meg majális is, ahol csupa érdekes program(ha nyomtatni szeretnél, töltsd le a programfüzetet pdf-ben).

Holnap este például a Fiumei úti sírkertben sétálhatsz

Én először még gimnazista koromban voltam ott. Harmadikosok (ma már úgy mondják, 11.-es) voltunk, mikor a történelem tanárnőnk elment ösztöndíjjal több hónapra, s a fiatal könyvtáros tanárbácsi helyettesítette. Emlékezetes volt, mert pl. a kiegyezést két hónapig tanultuk. S elvitt minket történelemórára a temetőbe. Az már persze ilyen sok év után nem maradt meg, hogy miről is mesélt, de a hangulata az nagyon.

Tavaly tavasszal meg egy kellemes, napos délelőtt mentem el sétálni, fényképezni oda. Lőttem is majd' száz képet, szerintem voltak köztük igazán jók is - mert ugye az ember digitális géppel nagyon máshogy, mondhatni talán: bátrabban lövöldöz -, aztán mikor tettem volna át a gépre őket, akkor a kártyaolvasóba beletört az SD kártyám. Hát így nem lettek nekem ilyen képeim.

Pedig a Munkásmozgalmi Panteon még mindig döbbenetes. Tessék elmenni és megnézni! Nem, ideológiai nevelés ez itten most. Hanem egy (nem nosztalgikus) emlékezés egy ideológiára. Pontosabban arra, ami megmaradt ott belőle.

Szombaton mehetsz bolhapiacra.

Ami nekem nagyon tetsző ötlet. Jó lehet ilyen lakóközösségben élni.

Utána meg áttáncolhatod az éjszakát.

S ha már népzene, akkor a Zeneakadémia Népzene Tanszékének ingyenes vizsgakoncertjeire is elmehetsz.

21.-én Óbudán a Faluházat látogathatod meg. Ha nem tudsz elmenni, akkor nézegetheted online.
Én (két részletben) tíz évig laktam Óbudán vele szemben. Mikor kicsi voltam, volt a tetején egy OTP reklám, ez a három betű nagy zöld volt, a "lakás, betét, hitel, valuta" felirat pedig piros és sárga. Pontosabban egy-egy szó volt piros vagy sárga. S mikor a mandulámat vették ki, akkor a kórterem ablakából láttam egy hasonló reklámot, amitől egyből otthonra képzeltem magam. Hiába volt a sejtelmesen hunyorgó hideg neon, a hyposzagú hideg kő, a sok rácsos ágyban szuszogó és sírdogáló sorstárs, nekem valahogy a még a beadott injekciók helye sem fájt annyira. Jó volt kinézni az ablakon a sötét éjszakába és az neonreklámot bámulni, s érezni az otthont.

És még azért is jó itt élni, mert van angol meg francia bolt. (Utóbbi tulajdonosaival olvashatsz interjút is.)

No és a végére még egy kis zene.

Ez itt Németh Juci, a Budapest Bárban Fényes Szabolcs és Romhányi József dalát énekli.



A Rolls száma meg a nyolcvanas évekből való.
Akkoriban imádtam.