2011. február 24., csütörtök

…hogy az ember gasztroblogot írna, miközben díjazzák és még buszjegyet is vesz tavaszra

Szép hosszú című ez a bejegyzés, mert múlt hét óta sok minden történt.

Szóval gasztroblog. Mert el kell mesélnem, milyen cannelonit készítettünk múlt hétvégén. S receptet még nem tettem ide, most itt az ideje.

Canneloni volt itthon, s a Kedves talált egy receptet, hogyan is kellene megtölteni brokkolival meg csirkehússal. No, ezt egy kissé átgondoltuk, s a következő lett belőle.

A piacon találtunk szép póré- meg újhagymát, no és csirkemellet is, s hogy a töltelék majd összeálljon, vettünk túrót meg tejfölt, s mivel besamel is kell hozzá, tejet is. A csirkemell apró kockákra vagdosása igen időigényes, ám ebben az esetben igen hasznos dolog. Volt itthon kukoricaolaj, az már tapasztalat, ha ebben sütünk, kevésbé illatozik a konyha, a lakás. Miután a kis csirkemellkockák megkapták a kötelező só és bors adagot, ugrottak a serpenyőbe pirulni. Kaptak még egy kis Jolly Joker – Vallomás névre hallgató fűszerkeveréket (amiben a felirat szerint a következő összetevők vannak: só, vöröshagyma, fűszerpaprika, búzafű, pritaminpaprika, bazsalikom, borsikafű, fokhagyma, lestyán, majoranna, oregano, petrezselyem, snidling, zsázsa, fruktóz).

Miután megsültek, helyet cseréltek a serpenyőben a karikára vagdosott póréhagymával, amelyek mellé, mikor már eléggé szétestek és megpuhultak, oda kerültek az újhagyma karikák, s pár gerezd összezúzott fokhagyma is. Ehhez az illatozó halomhoz került a túró, majd egy kis tejföl is, no meg némi Provence-i fűszerkeverék (rozmaring, bazsalikom, oregano, kakukkfű, levendulavirág) és egy kis ’ Montosco mix per aglio, olio, peperonico’. No meg abból az olajban várakozó napon szárított paradicsomból vagdosott apró kockák, melyet még Londonban, a Portobello-n vettünk egy fontért. Kissé összeforraltuk a húskockákkal, s mentek a tésztába.

Az üvegtálba fektetve őket került közéjük némi besamel is. Amit a Kedves úgy készített, hogy először felfőzte a tejet egy kis babérlevéllel meg fokhagymával, s miután kihűlt, ez a fűszeres tej került a mártáskészítő lábasba. Amibe került egy kis reszelt sajt meg só és bors és jó sok szerecsendiót reszeltem hozzá.

Az egész tetejére még sajt került, a tál meg a sütőbe.

S amíg sült, megtaláltam a postafiókomban a narancssárga busztársaság hírlevelét (mert hírlevelet kapni jó), amiben felhívták a figyelmem, ha a hétvégén foglalok jegyet februárra, márciusra vagy áprilisra, akkor 20% kedvezményt adnak. Ebben csak az volt fura, hogy az általuk megjelölt időszakra a Bécsbe szóló jegyek kedvezményesen is drágábbak voltak kb. 10%-kal, mint azok a jegyek, melyeket végül megvettünk. Így hát május elején lesz egy péntekünk Bécsben újra, ha van valami jó programajánlatod, vagy bármilyen ötleted, írj nekem!

No és miközben készültem, hogy végre ezt a sok mindent leírjam, láttam, hogy díjazva lettem.

Köszönöm Dorkának, s én ezennel kollektíve adom tovább mindazoknak a blogoknak, melyeket oldalt, az ajánlóban találsz. (Így persze a Pillangó immár két díjjal is büszkélkedhet.)

2 megjegyzés:

Dorka írta...

Hú, az étel nekem kissé talán túl fűszeres, de ennek ellenére jól hangzik :) Ahogy a bécsi út is. Programajánlatom sajnos nincs, mi is idén tervezzük a barátommal, hogy kinézünk (én életemben először).

az, aki írta...

Nem olyan fűszeres ez, a túró meg a tejföl tesz róla.

Bécs meg jó hely. Közel van, Schönbrunn-ról már olvashattál itt, de mentünk mi már oda Klimtet is nézni, meg Hundertwassert is. Ja, és a Kedves pont tegnap mesélte, egyik kollégája oda jár cukrot venni, csupán 200 Ft egy kiló.