2012. április 17., kedd

...hogy az ember csak mosolyog

Történet #1 & #2

Merthogy mindkettő a tegnap a suliban történt.

A tanfolyamon az a szokás, hogy a felénél is írunk tesztet. Csakhogy mivel csekély a létszám, ezért a normálisnál alacsonyabb az óraszám, nem mindenre jut idő, hát a tesztben volt olyan feladat, mely nem volt kötelező, ellenben bónuszpontokat lehetett szerezni.

No, tegnap megkaptuk kijavítva, s mivel én próbálkoztam a nem kötelező gyakorlatokkal is, nem lepődtem meg, hogy a maximális 50 pontból értem el 44-et. Viszont akadt olyan csoporttársnő, ki nemtetszését fejezte ki: hogy is van az, hogy ha csak 6 pontot vesztett, akkor 38-at kapott? Hamar fény derült a rejtélyre, s ezáltal újra kellett számolni a százalékos eredményeket is. Diktáltuk szépen sorban az elért eredményeket, a korábban már említett karrierista kollegina roppant büszke volt az elsőként bemondott 40 ponton felüli tesztjére (ha jól emlékszem, 42), aztán mikor rám került a sor, s meghallott a 44-et, tágranyílt, majd a "hogylehethogyvalakijobbatírtnálam" érzéstől összeszűkült szemekkel kérdezte csodálkozva: 44-ből 44?

Megnyugtattam: 50-ből 44.

No és jött új csoporttárs, dr.-ként bemutatkozva. (No és azt tudjuk, hogy manapság mekkora jelentősége van ennek a címnek.) A maga laza stílusában -magyarul - előadott mondókából megtudtuk, nagyon sokat dolgozik, s eddig azért nem tudott jönni, mert - bár kötetlen a munkaideje - rengeteg a munkája. Hanyagul vette le a bőrjakót, rakta keresztbe a lábát, láthatóvá téve a kiaposott, orrán levert (mű)bőr cipő elkopott talpát. S mikor helyet foglalt, roppant ügyelt rá, hogy az inge bal oldalán látszódjon a gyártó apró logója. (Tudod, a két sötétkék csík között a fehér és piros téglalap.)

Persze aztán mikor már beszélgetnünk kellett egymással angolul, valahogy eltűnt az a hatalmas magabiztosság...

Történet #3
(mely kissé szexista)

Munkahelyen kolleganő panaszkodik reggel, salátát hozott ebédre magának, de mikor az öntetet locsolta rá, fröccsent belőle a pólójára is. Kolléga ezt nem hagyhatta szó nélkül, megjegyezte jó hangosan, látja ám azt a két pöttyöt a póló elején...

2 megjegyzés:

Dorka írta...

...hogy teljesen eltűnsz. Már egy jó ideje. Remélem, nem történt baj!

az, aki írta...

Van úgy, hogy eltűnés van, van úgy, hogy okai is vannak. Baj? Az nincs, az ember negyvenen túl már megtanul túlélni. :-)
S talán lesz úgy, hogy új bejegyzés is lesz.