Írtam tegnap, hogy megyünk Fischer Annie és Cziffra György nyomdokain.
Döbbenet volt, ahogy a 76 éves Vásáry Tamás odaballag a zongorához, szépen, lassan. Aztán kezeit a billentyűk fölött tartotta pár másodpercre, majd elkezdett játszani. És hihetetlen volt, ahogy egy pillanat alatt megfiatalodott.
(Zárójeles megjegyzés: azt hiszem tavaly láttuk őt egy nemzetközi ifjúsági zenekart vezényelni, és a dobogón is baromi energiával élt.)
No és hát ott volt Dráfi Kálmán, Kocsis Zoltán és Vásáry Tamás hatkezese, Rahmanyinovot játszottak.
Én komolyan nem értek a komolyzenéhez (meg sok más mindenhez sem), és most Mészöly Dezső Ars poetica című kétsorosa jutott eszembe:
"Akármiként állítjuk föl a mércét: / a vers csak úgy szép, ha nem tudni, mért szép."
Valahogy így voltam a tegnap estével. Egyszerűen csak szép volt.
Új blog
6 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése