…hogy negyvennek lenni jó

Tegnap negyven lettem.

Eléggé tartottam (és ez így egy szép szó arra, amit éreztem) tőle. Ma már semmi sincs, nem lettem más. Bár egy ideje néhány ruhám címkéjén - római számok képében - kísértett már ez a szám. És néha borzongató volt a gondolat, hogy nagyapám ennyi idős korára már megélt két világháborút, a másodikat végig is harcolta, hogy apámnak volt már két tizenéves fia.

És ott van a sok híres ember, akiknek egy része meg sem érte a negyvenedik születésnapját, mások meg már hatalmas dolgokat alkottak. De én nem vagyok híres ember (nincs is szándékomban annak lenni), és alkotni sem vágyom hatalmas dolgokat.

Tényleg, múlik valami az ilyen kerek fordulókon?
Most már tudom, nem.
Merthogy késő délután elindultam sétálni (megszoktam, hogy a születésnapomon elmegyek egy kicsit egyedül lenni), gondoltam végigjárom a helyeim a Városban. Kiléptem a házból, nem sokkal utána hívott egy barátom, beszélgettünk. S belém hasított az érzés, nekem itt, a Kedves mellett van a helyem. Jöttem haza.

Amúgy a tegnap szépen indult, Kedvestől egy gyönyörű Doxa órát kaptam, mondtam is neki, lehet ebből hagyomány, hogy minden tíz évben egy órát kapok tőle. (Merthogy szeretem azt is, amit a harmincadikra kaptam.)

Délelőtt a fogorvosnál megtudtam, hogy a letört fogam ki kell húzni, nincs mit tenni vele. De legalább bizonyosság van. És ez így már nem is visel meg annyira. Bár mikor ezt a Kedvesnek mondtam, mosolygott, hogy szeretné látni az arcom majd aznap, mikor erre sor kerül. Merthogy a doktornénivel megegyeztünk, hogy az ember a születésnapján nem húzathat fogat, mert akkor nem ehet a tortájából. Így a jövő héten, csütörtökön délután lesz ez a programom, mert azt is mondta, hogy ilyesmit jobb délután tenni, utána az ember mehet haza aludni.

És tényleg ettem a tortámból, Kedves készített nekem narancsos csokisat.

Szóval negyvennek lenni jó, legalábbis nem rosszabb, mint harminckilencnek.
Már nem tudom, hol is olvastam, hogy valaki önmagát 18 évesnek titulálta, 22 év tapasztalattal. Így is lehet. Meg úgy is, hogy azt mondom, negyven lettem.