...hogy játszani nem könnyű

Dorka játszani hívott. Játszani jó, de képes vagyok-e kiválasztani 10+1 számomra fontos könyvet? Lehet-e írni róluk? (S ehhez képest apróság, hogy nem ismerek öt olyan bloggert, kit bevonhatnék a játékba, így akkor ez a lánc most nálam megszakad.)

Először Mészöly Dezső Ars poetica-ja ugrott be ( "Akármiként állítjuk föl a mércét: / a vers csak úgy szép, ha nem tudni, mért szép."). S mivel szerintem ez nem csupán a versekre áll, legfeljebb csapongásra tellik tőlem, felidézve egy-egy hangulatot, érzést.

No, ha már Mészöly Dezsőt idéztem, legyen az első a Villon árnyékában című kötete, abban olvastam még a nyolcvanas évek közepén a fent említett verset. S ha már Villon, akkor megkerülhetetlenek a Faludy fordítások (François Villon balladái Faludy György átköltésében). Faludytól pedig a Pokolbéli víg napjaim. Amit én még szamizdat kiadásban olvastam. (No meg a Faludy tárlata sorozat.) S ha a régi olvasmányok, akkor itt van Sartre-tól az Egy vezér gyermekkora. S ha francia irodalom, akkor Boris Vian. Akitől talán a Köpök a sírotokra, vagy az Öljünk meg minden rohadékot. Nem is tudom így hirtelen. S Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában. Victor Hugo, Honoré de Balzac, Paul Éluard, Guy de Maupassant, Arthur Rimbaud, Paul Verlaine, Paul Géraldy… Kiktől hirtelen nem is tudnék címeket sorolni. Jó (volt) olvasni őket.

Egyik kedvencem az a Robert Doisneau Taschen album, melyet a Kedvestől Londonban kaptam. (Ez amúgy szép. Angol könyvesboltban egy német kiadó francia fényképészről szóló albumát veszi meg a magyar.) Na, ott (Royal Festival Hall) szalasztottam el egy olyan könyvet, ami miatt még így, évek múlva is fáj a szívem. A londoni metró állomásainak a neveit sorolta fel, elmagyarázva, melyik elnevezés honnan ered. A címére nem emlékszem, de nagyon megtetszett, ám akkor nagyon soknak tűnt az az ár amit kértek érte. Úgyhogy ez most itt nem is ér. Mármint felsorolásilag.

És ott vannak a Greenwich-ben az egyfontos (vagy kettő?) könyvesboltban talált Cookself sorozat darabjai (Indian, Thai, Mexican), amiben remek receptek és szép képek is vannak. Londonról (és a szakácskönyvről) jut eszembe, hogy először a British Museum adta ki Maggie Black Középkori szakácskönyv című könyvét, amibe én itthon véletlenül botlottam. S ha történelem és konyha (és persze irodalom), akkor Francine Segan-tól a Shakespeare konyhája (reneszánsz receptek mai szemmel) is említendő, amit egyszer ajándékba kaptunk. Miképp a Friss irodalmi húsok című kötetet, melynek alcíme: 24 fiatal magyar író válogatott irodalmi falatkái.

Ezzel vissza is érkeztünk a magyar irodalomhoz, ahonnan hirtelen Esterházy jut eszembe, a Harmonia cælestis, meg a Javított kiadás, vagy az Egy nő. S persze Csokonai Lili Tizenhét hattyúkja. Vagy épp Spiró Györgytől a Fogság vagy a Feleségverseny. Závada Páltól a Jadviga párnája, a Milota vagy A fényképész utókora meg az Idegen testünk. Vámos Miklóstól a Zenga zének, a New York-Budapest metró, az Anya csak egy van. A 135 lehetetlen történet. No és persze Nádas Pétertől a Párhuzamos történetek, melyet most olvasok.

Nem, egyszerűen lehetetlenség 10+1 könyvet kiválasztani. Hiszen csak a Harry Potter sorozat hét könyv.