…hogy rajongás van

A francia könnyűzene Magyarországon nem nagyon ismert, legalábbis én eddig ezt tapasztaltam, és hát nem is értem, hogy eddig miért nem írtam a Les Rita Mitsouko nevű – ma már sajnos nem létező – együttesről.

Catherine Ringer 22 évesen találkozott a nála három évvel idősebb Fred Chichin-nel, 1979-ben. Egymásba szeretnek, és 1980-ban megalapítják a Rita Mitsouko nevű együttest. Nevükben a "Rita" utalás egyrészt Rita Hayworth-re, másrészt a dél-amerikai zenére, a "Mitsouko" pedig egy japán szó, ami „titkost” jelent. 1985-ben "Les Rita Mitsouko"-ra változtatják a nevük, mivel sokan hiszik, hogy a név magát az énekest, nem az együttest takarja.

Első, 1984-ben megjelent lemezükön, a Marcia Baila című számmal emlékeznek Marcia Moretto argentin táncosnőre, aki első koncertjeiken lépett fel.



1986-ban jelenik meg a The No Comprendo című lemez, s rajta az Andy című szám, ami miatt én rajongó lettem.



Történt, hogy 1987 őszén, egy franciaórán, tanárnőnk egy VHS kazettán francia reklámokat nézetett velünk, melyeket valamelyik ottani tévéből vett fel, no de a végén jött egy klip is. Ez volt az Andy.

Sokat kutattam a zenéjük után, de itthon nem lehetett kapni, egyszer a barátom egy éjszakai rádióműsorból majdnem felvette a No Comprendo-t, de valami baj volt a magnójával, hát évekig csak ez az egy szám volt számomra ez az együttes. Aztán 1992-ben három hónapot Luxembourgban voltam (majd egyszer erről is írok), és ott egy lemezboltban rengeteg pénzt elköltöttem Rita Mitsouko cd-kre.

Persze cd-lejátszóm még nem volt, de enyém lett a Rita Mitsouko (1984), a The No Comprendo (1986), a Marc et Robert (1988) és a RE (1990), ez utóbbi – fantáziadús cím! – remixeket tartalmaz.

A The No Comprendo-n csupa jó szám van, például ez is.



Aztán ’93-ban itthon találtam meg a Martinelli (vagy akkor már Szervita?) téren található volt Fotex zeneboltban a Systeme D (1993) című lemezt.

Ezen Catherine énekel Iggy Pop-pal is egy számot.



Persze van még másik kedvenc számom is erről a lemezről, például ez:



Az 1996-ban megjelent Acoustique című lemezt Franciaországból hozta meg nekem egy oda férjhez ment volt osztálytársnőm. Az M6 zenei csatorna rögzítette a koncertjüket.

A Cool Frénésie (2000) és a La Femme Trombone (2002) lemezeket Párizsból hozta meg nekem egy barátom, s hát ezeken már nagyon másfajta zenét játszanak.










Utolsó lemezük 2007-ben jelent meg, Variéty ill. Variety címmel. Az első francia, a második angol nyelvű. Én ez utóbbit kaptam meg a barátomtól, amit Londonból hozott.

Ezen van francia nyelvű bonus track is, s persze hogy ez az egyik kedvencem erről a lemezről. Párizsról szól.



S persze vannak még olyan lemezeik, melyek még nincsenek meg, de hát ha majd egyszer egy olyan helyen járok, ahol lehet kapni, akkor ezekkel jövök haza.

No és hogy miért is nem létezik már ez az együttes. Fred Chichin 2007. november 28.-án hajnalban meghalt.

Nekem volt szerencsém két koncertjüket látni Pesten. Először a Mikszáth Kálmán téren, arra sajnos már nem emlékszem, mikor, de ott csak pár számot játszottak. Másodszor 1997. januárjában, mikor Chirac itt járt, és beszédet mondott francia nyelvet tanuló magyar diákoknak. Esélyem sem volt bejutni, de az a barátom, aki később Párizsból lemezeket hozott nekem, az ELTE-n tanult épp, és meghagyta, hogy ha átjutok mindenféle kordonokon, akkor az ELTE SZTCS a jelszó. Sikerült eljutnom a csarnokig, határozottan szereltem le az akadékoskodó rendőröket (mert hát egyedül mentem, és milyen az, hogy egy franciát tanuló diák nem a csoporttársaival akar bejutni), s az ajtóban álló nőnek mondtam a nevem és az intézményt, ahol (nem) tanulok. Mire furcsán nézett rám, hogy ilyen nincs. Mármint ELTE SZTCS. Megkérdezte, mi is az, mire teljesen természetesen feleltem, hogy "Szakfordító és tolmácsképző". Csóválta a fejét, hogy csak "FTCS" (Fordító és tolmácsképző) van az ELTE-n, és ő ott tanít, de ha már idáig eljutottam, hát menjek be. És csodálatos volt látni-hallani Catherine-t és Fred-et.

Hát itt, a végén kattints erre a linkre, és nézz RM klipeket.