...hogy az ember fodrászhoz indul aztán az SZTK-ban köt ki

Múlt héten bejelentkeztem a fodrászomhoz, ma mentem volna, de holnap lett belőle. Merthogy reggel úgy ébredtem, hogy fáj a bal kezem, ha mozog. De hát egy jobbkezesnek is szüksége van a bal kezére. Főleg, ha számítógéppel dolgozik. Ám a gépeléstől egyre jobban fáj a bal mutatóujja.

Mit lehet tenni ilyenkor? Elmenni az üzemorvoshoz. Aki megnyugtat, hogy akár autoimmun betegség is lehet. De mutassam meg sebésznek.

Hát munka után SZTK, mert folyamatos a fájdalom, bő órás várakozás után a sebész megnyomorgatja (az ember meg harap az ajkába, tűr némán miközben hétrét görnyed, de nem ordít úgy, mint az előtte bennt járt pasi; ja kérem, kemény macsók vagyunk!), majd közli, hogy mivel trauma nem érte, sürgős beutalóval irány a reumatológia. Ahol a folyósón ketten várnak, közben megjelenik az asszisztens és dühös, hogy kaptak egy extra beteget. No de jó félóra múlva már a doktornő értetlenkedik. Hogy miért ijesztgeti egy sebész a kollégáját. Meg a pácienst. De azért ő is nyomorgat, jó alaposan. (Az ember meg ismét harap és görnyed.) Terápiát javasol (jeges borogatás), meg gyulladáscsökkentőt ír fel. És jótanácsot is ad: "Gépeljen jobb kézzel!"...

A gyulladáscsökkentő meg persze az SZTK-hoz közeli patikában nincs, jövő héten lesz. Egy kicsit messzebb lévőben meg holnap délután. Rendelésre. Addig marad a borogatás. Félnyolckor az ember már nem rohangál nyitvatartó gyógyszertárt keresve mindenhol hiányzó gyógyszer után.

Hanem bejegyzést ír, jobb kézzel, a telefonján...