...hogy az ember mozgalmat indít el

Elméletben.

Történt, hogy az a tanárnéni, ki szeptembertől tanított minket, úgy döntött, hogy a májusban végetérő angoltanfolyam után már inkább pénzt megy el keresni, és nem tanít tovább.

Hát új tanárnéni, kivel eleinte türelmes voltam, hiszen egy összeszokott csoporttal kell(ett volna) megbirkóznia. Meg ugye minden tanár módszere más. Viszont mikor már sokadszor fordul elő, hogy hosszúnak tűnő üresjáratok vannak órán, mert várni kell arra, hogy csoporttársak befejezzék a kiadott feladatot, és az ember addig nem kap újat (mondjuk a házit megoldhatná órán...), akkor az azért elgondolkodtató.
Miképp a tegnap írt 'mid-term test' formátuma is. Eddig ugye hozzá voltunk szokva a normálisan olvasható 12 pontos Times New Roman betűtípussal nyomtatott kettő darab A4-es oldalhoz, melyek mindkét oldalán sorakoztak feladatok. No, most kaptunk egy (!) darab A4-es lapot, rajta kb. 6 pontos, a fénymásolástól azonosíthatatlan betűtípussal nyomottat, ahol pl. egy kérdés elhelyezésére rendelkezésre álló kb. ötmilliméteres vonalra nem mindig sikerült bepasszíroznom az általam helyesnek vélt választ...

Hát hazafelé baktatva megalapítottam a G.U.B.O.T. (Give us back our teacher) nevű mozgalmat.
Mert mégiscsak más egy pörgős, vidám hangulatú órán csevegni és játszani, s emilben elküldeni a házinak feladott fogalmazást. Még akkor is, ha mostanság több angol szó hangzik el az órákon, de hát ezen a szinten ez már elvárható a csoporttól, hogy megértse, s ne kelljen elmondani magyarul is, hogy 'Your task is...'. Szóval nem könnyű ez. S majd holnap kiderül, hogy a fejfájósan és fáradtan kitöltött teszt 80 pontjából mennyit sikerült összekaparnom.