...hogy rossznak tűnik egy nap

Az angolóra ma is katasztrofális volt. Engem ez a tanárnéni leblokkol.

Óra elején akasztófásat játszottunk. Pontosabb lenne idézőjelbe tenni ezt az igét. Merthogy azt éreztem, tényleg csak arra vár, hogy végre úgy legyen vége, hogy sikerül felrajzolnia az akasztott embert...
Aztán magnót is hallgattunk, mindenféle tájszólásban beszéltek emberek, és egyenként néha értettem szavakat, de nem álltak össze értelmes mondatokká. Pedig azoknak kellett lenniük, egy rádióban elhangzott riport volt éjszaka dolgozó emberekről. És néztünk tanárnérire bambán, mert a 'well, it's bad for you, you need to look after your health' mondat kb. hat szótaggal kimondva volt hallható, ő meg nézett ránk, hogy hát hogy lehet, hogy még ezt sem értitek!

Óra után csoportpadtársbarátnővel megbeszéltük, hogy nagyon nem jó ez így. Mondtam neki a G.U.B.O.T. mozgalmat, mire megjegyezte, hogy ő ezen leginkább elsírná magát.
Viszont kaptunk tőle cseresznyés-mandulás sütit, ami biztos finom. Mondjuk nekem melyik süti nem az?

Hívtam a Kedvest, hogy elmeséljem neki, hát nagyon náthás a hangja. S fáj a torka is. Most mézes-citromos teával kúrálja magát. Én meg ezt befejezem, mert már leszálltam a villamosról és sietek hozzá haza.