...hogy félelem van

Te mit tennél, ha fényes nappal , egy villamosmegállóban, három nagydarab pasas a pénzed követelve közrefogna, s a verbális agressziójukra nyugodtan válaszolva, ami persze eleve kudarcra ítélt kisérlet, a válasz az, hogy egyszerre három ököl lendül, egy a gyomorszájra, egy a mellkasra, egy meg az arcra?

Én elfutottam. Miközben a megállóban lévő emberek rettegve néztek másfelé.

...hogy népszerű az ember

Tegnap, angolóra végén a tanárnéni elköszönt a csoporttól (See you on Wednesday.), mire megkérdeztem, hogy hát házi nincs? Elmosolyodott, hogy hát persze, hogy van, el is feledte, köszöni, hogy szóltam!
A csoporttársak meg néztek rám, és egyik közölte, hogy akkor mindenkiét én csinálom meg.

...hogy interaktivitás van

(Egy kis segítség.)

…hogy rajongás van

A francia könnyűzene Magyarországon nem nagyon ismert, legalábbis én eddig ezt tapasztaltam, és hát nem is értem, hogy eddig miért nem írtam a Les Rita Mitsouko nevű – ma már sajnos nem létező – együttesről.

Catherine Ringer 22 évesen találkozott a nála három évvel idősebb Fred Chichin-nel, 1979-ben. Egymásba szeretnek, és 1980-ban megalapítják a Rita Mitsouko nevű együttest. Nevükben a "Rita" utalás egyrészt Rita Hayworth-re, másrészt a dél-amerikai zenére, a "Mitsouko" pedig egy japán szó, ami „titkost” jelent. 1985-ben "Les Rita Mitsouko"-ra változtatják a nevük, mivel sokan hiszik, hogy a név magát az énekest, nem az együttest takarja.

Első, 1984-ben megjelent lemezükön, a Marcia Baila című számmal emlékeznek Marcia Moretto argentin táncosnőre, aki első koncertjeiken lépett fel.



1986-ban jelenik meg a The No Comprendo című lemez, s rajta az Andy című szám, ami miatt én rajongó lettem.



Történt, hogy 1987 őszén, egy franciaórán, tanárnőnk egy VHS kazettán francia reklámokat nézetett velünk, melyeket valamelyik ottani tévéből vett fel, no de a végén jött egy klip is. Ez volt az Andy.

Sokat kutattam a zenéjük után, de itthon nem lehetett kapni, egyszer a barátom egy éjszakai rádióműsorból majdnem felvette a No Comprendo-t, de valami baj volt a magnójával, hát évekig csak ez az egy szám volt számomra ez az együttes. Aztán 1992-ben három hónapot Luxembourgban voltam (majd egyszer erről is írok), és ott egy lemezboltban rengeteg pénzt elköltöttem Rita Mitsouko cd-kre.

Persze cd-lejátszóm még nem volt, de enyém lett a Rita Mitsouko (1984), a The No Comprendo (1986), a Marc et Robert (1988) és a RE (1990), ez utóbbi – fantáziadús cím! – remixeket tartalmaz.

A The No Comprendo-n csupa jó szám van, például ez is.



Aztán ’93-ban itthon találtam meg a Martinelli (vagy akkor már Szervita?) téren található volt Fotex zeneboltban a Systeme D (1993) című lemezt.

Ezen Catherine énekel Iggy Pop-pal is egy számot.



Persze van még másik kedvenc számom is erről a lemezről, például ez:



Az 1996-ban megjelent Acoustique című lemezt Franciaországból hozta meg nekem egy oda férjhez ment volt osztálytársnőm. Az M6 zenei csatorna rögzítette a koncertjüket.

A Cool Frénésie (2000) és a La Femme Trombone (2002) lemezeket Párizsból hozta meg nekem egy barátom, s hát ezeken már nagyon másfajta zenét játszanak.










Utolsó lemezük 2007-ben jelent meg, Variéty ill. Variety címmel. Az első francia, a második angol nyelvű. Én ez utóbbit kaptam meg a barátomtól, amit Londonból hozott.

Ezen van francia nyelvű bonus track is, s persze hogy ez az egyik kedvencem erről a lemezről. Párizsról szól.



S persze vannak még olyan lemezeik, melyek még nincsenek meg, de hát ha majd egyszer egy olyan helyen járok, ahol lehet kapni, akkor ezekkel jövök haza.

No és hogy miért is nem létezik már ez az együttes. Fred Chichin 2007. november 28.-án hajnalban meghalt.

Nekem volt szerencsém két koncertjüket látni Pesten. Először a Mikszáth Kálmán téren, arra sajnos már nem emlékszem, mikor, de ott csak pár számot játszottak. Másodszor 1997. januárjában, mikor Chirac itt járt, és beszédet mondott francia nyelvet tanuló magyar diákoknak. Esélyem sem volt bejutni, de az a barátom, aki később Párizsból lemezeket hozott nekem, az ELTE-n tanult épp, és meghagyta, hogy ha átjutok mindenféle kordonokon, akkor az ELTE SZTCS a jelszó. Sikerült eljutnom a csarnokig, határozottan szereltem le az akadékoskodó rendőröket (mert hát egyedül mentem, és milyen az, hogy egy franciát tanuló diák nem a csoporttársaival akar bejutni), s az ajtóban álló nőnek mondtam a nevem és az intézményt, ahol (nem) tanulok. Mire furcsán nézett rám, hogy ilyen nincs. Mármint ELTE SZTCS. Megkérdezte, mi is az, mire teljesen természetesen feleltem, hogy "Szakfordító és tolmácsképző". Csóválta a fejét, hogy csak "FTCS" (Fordító és tolmácsképző) van az ELTE-n, és ő ott tanít, de ha már idáig eljutottam, hát menjek be. És csodálatos volt látni-hallani Catherine-t és Fred-et.

Hát itt, a végén kattints erre a linkre, és nézz RM klipeket.

...hogy zavartság van

Ma reggel otthon felejtettem az órám.

S hiába látszik a képernyő jobb alsó sarkában az idő, hiába mutatja a telefonom is, valahogy borzasztó nehezen viselem, hogy nincs semmi a bal csuklómon.

...hogy vannak apró örömök az életben

Ilyen például az, hogy - igaz, kissé sápadtan, de mégis - most süt a Nap!
Ami még az irodában ücsörgést is elviselhetőbbé teszi...

...hogy egy rossz napnak is lehet jó vége

Angolóra végén megkaptuk a mid-term test-eket kijavítva, és 97%-os eredményem lett. Haza meg csoporttársnő férje hozott kocsival, nem kellett gyalogolnom az esőben.

Vacsorára tojásos lecsót ettem, most megyek zuhanyozni, aztán ágyból nézem a Szökést és alszom.

Jó nekem itthon.

...hogy a századik sem jó

Egyrészt ez itt a 100. bejegyzés - igen, ünnepel(tet)hetem magam -, másrészt meg ki örül annak, ha a munkaideje vége előtt pár perccel kap egy emilt, hogy túlórázni kell?

De legalább az eső nem olyan durva már, bár a 12 fok elkedvetlenít így napsütés nélkül.

...hogy London nem marad rejtve

Írtam délelőtt, hogy mennyire utálom ezt az időt, amiről persze sztereotípiákkal élve mondhatni, angolos időjárás. És ilyenkor, mikor az embernek nem jó a kedve, valami vidámra kell gondolni. Nos, tavaly januárban én nagyon élveztem, hogy a borzasztó télből hirtelen tavaszba csöppentünk. Igen, London jó hely, és még a tél is tavasz. (Na jó, volt olyan az év elején, hogy hatalmas hóval kellett megküzdeniük, de hát Boris is megmondta, hogy azért nem ruháznak be hókotrókba, mert nem érné meg, mivel igen ritkán lenne szükség rájuk.) S bár háromszor jártam ott, mégis csupán egyetlen olyan napra emlékszem, amikor esett, és akkor is csak addig, amíg a buszoztunk.

Szóval most Londonról írok neked, ahol sok érdekes dologra lelhetsz. Olvasd el a Guardian cikkét, és keress helyeket a Hidden London oldalon vagy a Hidden London oldalon (vicces, hogy a két url között csak egy kötőjel a különbség).

Én imádtam a Hampstead Heat-et és a Kenwood House-t, ahol majd' hanyatt estem, mikor megláttam egy Vermeer-t az egyik falon... A Highgate temető volt még nagy élmény, persze csak a keleti része, mert a nyugatiba kizárólag vezetéssel lehet látogatni, amiről lekéstünk. No és szánj egy napot a Richmond Parkra is.

Sétálj végig a Brick Lane-en, mi benéztünk ott néhány boltba is, ahol furcsállották az eladók, hogy mit keresünk ott, lerítt rólunk, hogy turisták vagyunk. Döbbenetes volt az a hatalmas választéka a különböző rizseknek, fűszereknek amelyeket ott láttunk. A kifőzdékről nem is beszélve. (S bár hiába volt akkor a Curry Festival, nekem valahogy nem volt merszem egyikben sem enni.)

No és Greenwich-be sem csupán az obszervatórium meg a Cutty Sark miatt érdemes elmenni, hanem a Greenwich Book Time és az alagút miatt is.

És persze ha Anglia, akkor tea. Én először a Covent Gardennél lévő Whittard üzletben láttam olyat, hogy saját magadnak kreálhatsz teát. A honlapjukon is megteheted, bár az azért nem olyan, mint amikor a füveket és egyéb hozzávalókat szagolgatva rakosgatod össze.

Szóval ha Londonba készülsz, akkor ne utikönyvből készülj fel (hacsak nem azokból, melyeket már említettem), hanem nézz körül a neten, találsz sok érdekes felfedezni való helyet. Ja, és a LondonTown.com-on is olvashatsz hasznos infokat.

...hogy rosszkedv van

Már reggel azzal szembesültem, hogy esik az eső, no és persze azóta is, egyfolytában. Az irodában meg hideg fények, rádió sem szól, csak a billentyűk kattogását lehet hallani. Régi, óvodás emlék jut eszembe, akkoriban hajnalinak tűnő felkelésekkel: hatalmas szoba, odakünn szürkeség (mint most) és csendben majszoljuk a reggelit (vagy a tízórait? mindegy), aztán csendesen egy sarokba kuporodva egyedül játszom valami autóval.

Na, így érzem most magam. Paplan alatt, jó melegben, aludni lenne jó.

Mert a szürkeség és a hideg még hagyján, de az eső... Ilyenkor még sétálni sem lehet. Ill. lehet, de csak én vagyok nyavalygós, és viselem nehezen az esőt. Kedves szerint (reggel, a buszra várva mondta) még mindig inkább ez, mint a hó. Na, hát inkább egyik sem, válaszoltam, leginkább napsütés és huszonöt fok. És tavasz, meg nyár. Az őszben ezt nagyon nem szeretem. És az időjós oldal, amit nézni szoktam, is egész hétre azt írja, hogy hűvös lesz Pesten, meg overcast és cloudy és light rain.

Ja, és még a nyakam is elaludtam.

...hogy teázni nem egyszerű

Múlt héten találkoztam a barátommal, beszélgettünk végre, mert régen láttuk egymást, és persze teáztunk. És lepődtem, hogy hát hogyan is készíti el a sajátját. Mert nem csak úgy van az, hogy a forró vízbe beledobjuk a filtert. Elmesélte, hogy az informatikusok között járja a mondás, hogy "ISO standard cup of tea". S hogy a neten talált ilyet, tényleg van a teára is szabvány.

Hát kerestem én is, és akkor most megosztom veled a teára vonatkozó magyar szabványok listáját.

MSZ ISO 1572:1992 Ismert szárazanyag-tartalmú őrölt teaminta készítése

MSZ ISO 1573:1991 A tea szárítási veszteségének meghatározása 103 °C-on

MSZ ISO 1575:1991 A tea összes hamutartalmának meghatározása

MSZ ISO 1576:1991 A tea vízben oldható és vízben oldhatatlan hamutartalmának meghatározása

MSZ ISO 1577:1991 A tea savban oldhatatlan hamutartalmának meghatározása

MSZ ISO 1578:1991 A vízben oldható teahamu lúgosságának meghatározása

MSZ ISO 3103:1991 Teafőzet-készítés érzékszervi vizsgálathoz

MSZ ISO 9768:1991 A tea vizes kivonatának meghatározása

Az ISO 3103 tűnik nekem a legérdekesebbnek, de a szövegét persze csak megvenni lehet magyarul (legalábbis én csak angol verziót találtam a neten)

No és ha már érzékszervi vizsgálatok, akkor szemezgess az erre vonatkozó magyar szabványok között:

MSZ ISO 3103:1991 Teafőzet-készítés érzékszervi vizsgálathoz

MSZ ISO 5497:2001 Érzékszervi vizsgálat. Módszertan. Útmutató az érzékszervi vizsgálatra közvetlenül nem alkalmas minták előkészítéséhez

MSZ ISO 6564:2001 Érzékszervi vizsgálat. Módszertan. Aromaprofil-módszerek

MSZ ISO 6658:1992 Érzékszervi vizsgálat. Módszertan. Általános útmutató

MSZ ISO 6668:1992 A nyerskávéminta előkészítése érzékszervi vizsgálathoz

MSZ ISO 8586-1:2001 Érzékszervi vizsgálat. Általános útmutató a bírálók kiválasztásához, képzéséhez és folyamatos ellenőrzéséhez. 1. rész: Kiválasztott bírálók

MSZ ISO 8586-2:2001 Érzékszervi vizsgálat. Általános útmutató a bírálók kiválasztásához, képzéséhez és folyamatos ellenőrzéséhez. 2. rész: Szakértők

MSZ ISO 11035:2001 Érzékszervi vizsgálat. A leíró kifejezések azonosítása és kiválasztása érzékszervi profilhoz többdimenziós eljárással

MSZ ISO 11036:2001 Érzékszervi vizsgálat. Módszertan. állományprofil

MSZ ISO 11037:2001 Érzékszervi vizsgálat. Általános útmutató és vizsgálati módszer az élelmiszerek színének megállapítására

MSZ 157:1982 A méz érzékszervi vizsgálata

MSZ 1801:1989 Tartósított élelmiszerek érzékszervi bírálata

MSZ 4793-10:1989 Cukorvizsgálatok. Érzékszervi vizsgálatok

MSZ 6176:1978 Étkezési magbelek érzékszervi vizsgálata

MSZ 6367-6:1984 Élelmezési, takarmányozási, ipari magvak és hántolt termények vizsgálata. Érzékszervi vizsgálatok

MSZ 6369-1:1985 Lisztvizsgálati módszerek. Érzékszervi vizsgálatok, pontozásos bírálat és minősítés

MSZ 6926:1981 Méz mintavételi módszerei fizikai, kémiai, érzékszervi és mikroszkópos vizsgálat céljára

MSZ 7027:1986 Vágott baromfi pontozásos érzékszervi bírálata

MSZ 7028:1986 Étkezési tojás pontozásos érzékszervi bírálata

MSZ 7029:1989 Baromfiipari termékek pontozásos érzékszervi bírálata

MSZ 7304-1:1982 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Ízlelőképesség vizsgálata

MSZ 7304-2:1977 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Előkészítő helyiség, bírálati helyiség

MSZ 7304-3:1986 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Általános előírások

MSZ 7304-5:1980 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Különbségek kimutatása

MSZ 7304-6:1980 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Ízküszöbérték vizsgálata

MSZ 7304-7:1980 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Rangsorolás

MSZ 7304-8:1980 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Fogalommeghatározás

MSZ 7304-10:1982 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. A szaglóképesség vizsgálata

MSZ 7304-12:1982 Élelmiszerek érzékszervi vizsgálati módszerei. Színmegállapító képesség vizsgálata

MSZ 8761-4:1995 Sör. Érzékszervi bírálat

MSZ 9600:1974 Likőr- és pálinkakészítmények érzékszervi vizsgálata

MSZ 9681-2:1984 Fűszerpaprika őrlemény vizsgálata. Érzékszervi vizsgálat

MSZ 9697-7:1982 Gyümölcsök vizsgálata. Érzékszervi vizsgálat

MSZ 9698-5:1978 Zöldségfélék vizsgálata. Érzékszervi vizsgálat

MSZ 12292:1987 Tej és tejtermékek érzékszervi elemző vizsgálata

MSZ 20500-3:1985 Száraztészták vizsgálati módszerei. Érzékszervi tulajdonságok vizsgálata

MSZ 20501-2:1989 Sütőipari termékek vizsgálati módszerei. Érzékszervi pontozásos bírálat és minősítés

MSZ 20628-1:1986 Édesipari termékek érzékszervi vizsgálata. Általános előírások

MSZ 20628-2:1986 Édesipari termékek érzékszervi vizsgálata. Cukorkák

MSZ 20628-3:1986 Édesipari termékek érzékszervi vizsgálata. Csokoládék, csokoládés és kakaóanyag-tartalmú termékek

MSZ 20628-4:1986 Édesipari termékek érzékszervi vizsgálata. Tartós édesipari lisztes készítmények

MSZ 20628-5:1988 Édesipari termékek érzékszervi vizsgálata. Egyéb készítmények

MSZ 20684:1980 Tea érzékszervi vizsgálata teaitalból

MSZ 20689:1993 Kávéféleségek érzékszervi bírálata

MSZ 21338-2:1986 Alkoholmentes üdítőital. Érzékszervi pontozásos bírálat

MSZ-08-0943:1989 Húskészítmények pontozásos érzékszervi bírálata

No igen, nem lehet könnyű azok élete, akik hivatásszerűen esznek-isznak...

...hogy a múzeumoknak is van felsztiválja

Méghozzá most, ősszel. Itt kereshetsz magadnak programokat.

...hogy az ember mozgalmár

Ha már jártál erre, akkor most változásokat láthatsz. Ha meg most jársz erre először, akkor értetlenkedhetsz, hogy mi is lehet az "AVI MEMBER" megjegyzés. Az AVI itt most nem egy fájlkiterjesztés, hanem egy mozgalom.

És nekem tetszik, hát csatlakozom hozzá.

Sőt.

Ha például matricagyártó vagy, vagy valaki a környezetedben az, akkor gyárt(at)hatnál ilyen matricákat.

Mert ha már az olvasás ellen (is) van a mozgalom, akkor ne csak a képernyőt ne bámulja a nép, de ne olvasson se könyvet, se újságot (radikális mozgalomról van itten szó!), és az aktivisták ragasztgassák tele a könyvek és az újságok címlapjait. Aki meg nagyon radikális és nem fél az esetleges büntetőjogi következményektől, az beépülhet a tévék teletextkészítői közé és minden egyes oldalt lecserélhet szép pixeles ábrára.

Akkor aztán szép lenne a Világ. Nem lenne szükség szép- és újságírókra, az emberek hiába keresgélnék a képújságban az aznap esti tévéműsort (a tévéújságban ugye nem találnák, mert az fel van matricázva). Nem bújnának hűs lombok alá egy padon egy parkban, könyvvel a kezükben, magányba zárkózva; nem kellene a könyvtárakban csendben lenni (mert nem is lennének könyvtárak, mert ott minden könyv le lenne matricázva, és így nem lenne mit olvasni).

Az sem lenne gond, hogy a szép- és újságírók meg a könyvtárosok és a nyomdászok munka nélkül maradnak. Mert át lehet képezni őket beszélgetőemberekké (ezzel új munkahelyek is teremthetőek, mert hát kellenek olyan trénerek is, akik kiképzik őket). Mert ugye, ha nem begubózva olvasol (ami valljuk be, elég antiszociális viselkedés), akkor kizárólag a beszélgetés marad információáramlásra. És ha belemerülsz egy beszélgetésbe, akkor elfeledkezel még arról is, hogy tévé is van a világon, következésképp a képújságátíró aktivista is munka nélkül marad egy idő után, mert ugye felügyelnie kell, hogy a szolgáltató nem próbálja-e meg visszaállítani az eredeti állapotot, s ha megteszi, hát az aktivistának is lépni kell, és neki sem marad más hátra, mint újra visszatérni a blogoláshoz és a blogolvasáshoz.

Ez viszont már egy ördögi kör, mert a blogírás még rendben volna, no de olvasni?
(Esetleg el lehetne indítani új mozgalmat, egy "Just read this" matricával, VCI - Visitor Collector Initiative - névvel. De persze ez már egy nagyon másik történet/dimenzió.)

Persze a tévézésről meg a mozizásról is le lehet beszélni (szoktatni?) az embereket, ha a "Don't read this" jelmondatot továbbfejlesztjük "Don't watch this" jelmondattá. Mert hát a film az olyan, hogy akárhányszor nézed újra, mindig ugyanaz vége, állandóan a jó győz a gonosz felett, aki elnyeri méltó büntetését, még akkor is, ha a sármos rosszfiúnak drukkolsz. És bár a filmnézés lehet közösségi élmény, de hát ott is csak csöndben kell maradni, mert ha beszélgetsz, akkor lemaradsz a cselekményről. Nem beszélve a komédiákról, ahol meg a többi néző hangos röhögése miatt érzed úgy, mintha némafilmet néznél, mert a színész csak tátog a vásznon, de nem hallod amit mond, és még csak feliratozás sincs. Már ha szinkronizált a film. Ha meg feliratos, akkor a kópiákon a feliratokat lehet ellátni a már fent említett matricákkal, és máris nincs mit olvasni, és értelmét veszti a moziban ülni, hacsak nem értesz valami külföldi nyelven, de hát az ebben az országban nem jellemző.

S ezáltal a "Don't listen to this" jelmondat is értelmet nyer, mert ugye az ebben az országban sugárzó rádióadók zenei műsorainak igen jelentős hányada nem magyar zenét ad, és ha külföldiül énekelnek, azt a magyar nem érti, hát akkor ne hülyítsük őt olyan szövegekkel, amit nem is ért. (Megjegyzem, tapasztaltam már, hogy sokan a szépírók magyar mondatait sem értik, de ezt a problémát már kiküszöböltük a könyvtárak ellehetetlenítésével.)

A színház meg újabb problémákat vet fel. Egyrészt ugye szegény színész szövegkönyvből kell hogy megtanulja a szerepét, de hát a könyvek dolgát már megoldottuk, és hát a nézőnek is pisszenés nélkül kell ülnie a nézőtéren (na jó, néha le kell reagálni a színpadon történteket, pl. a gyerekek is kiabálnak Piroskának a bábszínházban, hogy vigyázzon, mert jön a farkas), másrészt meg közösségi élmény, és mint tudjuk, minden előadás egyedi és megismételhetetlen. Legegyszerűbb a színházak ajtajait bematricázni. Az állás nélkül maradt színészek meg oktathatnák az állás nélkül maradt szép- és újságírók és könyvtárosok és nyomdászok trénereit (mert ugye munkahelyeket is kell teremtenünk!).

De ennek az egésznek így már olyan az íze, mint valami populista párt programjának, így hát azt hiszem, hogy csak csendben maradok AVI member és kivárok. Nem írok. Legalábbis történelmet.