És nekem tetszik, hát csatlakozom hozzá.
Sőt.
Ha például matricagyártó vagy, vagy valaki a környezetedben az, akkor gyárt(at)hatnál ilyen matricákat.
Mert ha már az olvasás ellen (is) van a mozgalom, akkor ne csak a képernyőt ne bámulja a nép, de ne olvasson se könyvet, se újságot (radikális mozgalomról van itten szó!), és az aktivisták ragasztgassák tele a könyvek és az újságok címlapjait. Aki meg nagyon radikális és nem fél az esetleges büntetőjogi következményektől, az beépülhet a tévék teletextkészítői közé és minden egyes oldalt lecserélhet szép pixeles ábrára.
Akkor aztán szép lenne a Világ. Nem lenne szükség szép- és újságírókra, az emberek hiába keresgélnék a képújságban az aznap esti tévéműsort (a tévéújságban ugye nem találnák, mert az fel van matricázva). Nem bújnának hűs lombok alá egy padon egy parkban, könyvvel a kezükben, magányba zárkózva; nem kellene a könyvtárakban csendben lenni (mert nem is lennének könyvtárak, mert ott minden könyv le lenne matricázva, és így nem lenne mit olvasni).
Az sem lenne gond, hogy a szép- és újságírók meg a könyvtárosok és a nyomdászok munka nélkül maradnak. Mert át lehet képezni őket beszélgetőemberekké (ezzel új munkahelyek is teremthetőek, mert hát kellenek olyan trénerek is, akik kiképzik őket). Mert ugye, ha nem begubózva olvasol (ami valljuk be, elég antiszociális viselkedés), akkor kizárólag a beszélgetés marad információáramlásra. És ha belemerülsz egy beszélgetésbe, akkor elfeledkezel még arról is, hogy tévé is van a világon, következésképp a képújságátíró aktivista is munka nélkül marad egy idő után, mert ugye felügyelnie kell, hogy a szolgáltató nem próbálja-e meg visszaállítani az eredeti állapotot, s ha megteszi, hát az aktivistának is lépni kell, és neki sem marad más hátra, mint újra visszatérni a blogoláshoz és a blogolvasáshoz.
Ez viszont már egy ördögi kör, mert a blogírás még rendben volna, no de olvasni?
(Esetleg el lehetne indítani új mozgalmat, egy "Just read this" matricával, VCI - Visitor Collector Initiative - névvel. De persze ez már egy nagyon másik történet/dimenzió.)
Persze a tévézésről meg a mozizásról is le lehet beszélni (szoktatni?) az embereket, ha a "Don't read this" jelmondatot továbbfejlesztjük "Don't watch this" jelmondattá. Mert hát a film az olyan, hogy akárhányszor nézed újra, mindig ugyanaz vége, állandóan a jó győz a gonosz felett, aki elnyeri méltó büntetését, még akkor is, ha a sármos rosszfiúnak drukkolsz. És bár a filmnézés lehet közösségi élmény, de hát ott is csak csöndben kell maradni, mert ha beszélgetsz, akkor lemaradsz a cselekményről. Nem beszélve a komédiákról, ahol meg a többi néző hangos röhögése miatt érzed úgy, mintha némafilmet néznél, mert a színész csak tátog a vásznon, de nem hallod amit mond, és még csak feliratozás sincs. Már ha szinkronizált a film. Ha meg feliratos, akkor a kópiákon a feliratokat lehet ellátni a már fent említett matricákkal, és máris nincs mit olvasni, és értelmét veszti a moziban ülni, hacsak nem értesz valami külföldi nyelven, de hát az ebben az országban nem jellemző.
S ezáltal a "Don't listen to this" jelmondat is értelmet nyer, mert ugye az ebben az országban sugárzó rádióadók zenei műsorainak igen jelentős hányada nem magyar zenét ad, és ha külföldiül énekelnek, azt a magyar nem érti, hát akkor ne hülyítsük őt olyan szövegekkel, amit nem is ért. (Megjegyzem, tapasztaltam már, hogy sokan a szépírók magyar mondatait sem értik, de ezt a problémát már kiküszöböltük a könyvtárak ellehetetlenítésével.)
A színház meg újabb problémákat vet fel. Egyrészt ugye szegény színész szövegkönyvből kell hogy megtanulja a szerepét, de hát a könyvek dolgát már megoldottuk, és hát a nézőnek is pisszenés nélkül kell ülnie a nézőtéren (na jó, néha le kell reagálni a színpadon történteket, pl. a gyerekek is kiabálnak Piroskának a bábszínházban, hogy vigyázzon, mert jön a farkas), másrészt meg közösségi élmény, és mint tudjuk, minden előadás egyedi és megismételhetetlen. Legegyszerűbb a színházak ajtajait bematricázni. Az állás nélkül maradt színészek meg oktathatnák az állás nélkül maradt szép- és újságírók és könyvtárosok és nyomdászok trénereit (mert ugye munkahelyeket is kell teremtenünk!).
De ennek az egésznek így már olyan az íze, mint valami populista párt programjának, így hát azt hiszem, hogy csak csendben maradok AVI member és kivárok. Nem írok. Legalábbis történelmet.
Akkor aztán szép lenne a Világ. Nem lenne szükség szép- és újságírókra, az emberek hiába keresgélnék a képújságban az aznap esti tévéműsort (a tévéújságban ugye nem találnák, mert az fel van matricázva). Nem bújnának hűs lombok alá egy padon egy parkban, könyvvel a kezükben, magányba zárkózva; nem kellene a könyvtárakban csendben lenni (mert nem is lennének könyvtárak, mert ott minden könyv le lenne matricázva, és így nem lenne mit olvasni).
Az sem lenne gond, hogy a szép- és újságírók meg a könyvtárosok és a nyomdászok munka nélkül maradnak. Mert át lehet képezni őket beszélgetőemberekké (ezzel új munkahelyek is teremthetőek, mert hát kellenek olyan trénerek is, akik kiképzik őket). Mert ugye, ha nem begubózva olvasol (ami valljuk be, elég antiszociális viselkedés), akkor kizárólag a beszélgetés marad információáramlásra. És ha belemerülsz egy beszélgetésbe, akkor elfeledkezel még arról is, hogy tévé is van a világon, következésképp a képújságátíró aktivista is munka nélkül marad egy idő után, mert ugye felügyelnie kell, hogy a szolgáltató nem próbálja-e meg visszaállítani az eredeti állapotot, s ha megteszi, hát az aktivistának is lépni kell, és neki sem marad más hátra, mint újra visszatérni a blogoláshoz és a blogolvasáshoz.
Ez viszont már egy ördögi kör, mert a blogírás még rendben volna, no de olvasni?
(Esetleg el lehetne indítani új mozgalmat, egy "Just read this" matricával, VCI - Visitor Collector Initiative - névvel. De persze ez már egy nagyon másik történet/dimenzió.)
Persze a tévézésről meg a mozizásról is le lehet beszélni (szoktatni?) az embereket, ha a "Don't read this" jelmondatot továbbfejlesztjük "Don't watch this" jelmondattá. Mert hát a film az olyan, hogy akárhányszor nézed újra, mindig ugyanaz vége, állandóan a jó győz a gonosz felett, aki elnyeri méltó büntetését, még akkor is, ha a sármos rosszfiúnak drukkolsz. És bár a filmnézés lehet közösségi élmény, de hát ott is csak csöndben kell maradni, mert ha beszélgetsz, akkor lemaradsz a cselekményről. Nem beszélve a komédiákról, ahol meg a többi néző hangos röhögése miatt érzed úgy, mintha némafilmet néznél, mert a színész csak tátog a vásznon, de nem hallod amit mond, és még csak feliratozás sincs. Már ha szinkronizált a film. Ha meg feliratos, akkor a kópiákon a feliratokat lehet ellátni a már fent említett matricákkal, és máris nincs mit olvasni, és értelmét veszti a moziban ülni, hacsak nem értesz valami külföldi nyelven, de hát az ebben az országban nem jellemző.
S ezáltal a "Don't listen to this" jelmondat is értelmet nyer, mert ugye az ebben az országban sugárzó rádióadók zenei műsorainak igen jelentős hányada nem magyar zenét ad, és ha külföldiül énekelnek, azt a magyar nem érti, hát akkor ne hülyítsük őt olyan szövegekkel, amit nem is ért. (Megjegyzem, tapasztaltam már, hogy sokan a szépírók magyar mondatait sem értik, de ezt a problémát már kiküszöböltük a könyvtárak ellehetetlenítésével.)
A színház meg újabb problémákat vet fel. Egyrészt ugye szegény színész szövegkönyvből kell hogy megtanulja a szerepét, de hát a könyvek dolgát már megoldottuk, és hát a nézőnek is pisszenés nélkül kell ülnie a nézőtéren (na jó, néha le kell reagálni a színpadon történteket, pl. a gyerekek is kiabálnak Piroskának a bábszínházban, hogy vigyázzon, mert jön a farkas), másrészt meg közösségi élmény, és mint tudjuk, minden előadás egyedi és megismételhetetlen. Legegyszerűbb a színházak ajtajait bematricázni. Az állás nélkül maradt színészek meg oktathatnák az állás nélkül maradt szép- és újságírók és könyvtárosok és nyomdászok trénereit (mert ugye munkahelyeket is kell teremtenünk!).
De ennek az egésznek így már olyan az íze, mint valami populista párt programjának, így hát azt hiszem, hogy csak csendben maradok AVI member és kivárok. Nem írok. Legalábbis történelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése