2012. április 17., kedd

...hogy az ember csak mosolyog

Történet #1 & #2

Merthogy mindkettő a tegnap a suliban történt.

A tanfolyamon az a szokás, hogy a felénél is írunk tesztet. Csakhogy mivel csekély a létszám, ezért a normálisnál alacsonyabb az óraszám, nem mindenre jut idő, hát a tesztben volt olyan feladat, mely nem volt kötelező, ellenben bónuszpontokat lehetett szerezni.

No, tegnap megkaptuk kijavítva, s mivel én próbálkoztam a nem kötelező gyakorlatokkal is, nem lepődtem meg, hogy a maximális 50 pontból értem el 44-et. Viszont akadt olyan csoporttársnő, ki nemtetszését fejezte ki: hogy is van az, hogy ha csak 6 pontot vesztett, akkor 38-at kapott? Hamar fény derült a rejtélyre, s ezáltal újra kellett számolni a százalékos eredményeket is. Diktáltuk szépen sorban az elért eredményeket, a korábban már említett karrierista kollegina roppant büszke volt az elsőként bemondott 40 ponton felüli tesztjére (ha jól emlékszem, 42), aztán mikor rám került a sor, s meghallott a 44-et, tágranyílt, majd a "hogylehethogyvalakijobbatírtnálam" érzéstől összeszűkült szemekkel kérdezte csodálkozva: 44-ből 44?

Megnyugtattam: 50-ből 44.

No és jött új csoporttárs, dr.-ként bemutatkozva. (No és azt tudjuk, hogy manapság mekkora jelentősége van ennek a címnek.) A maga laza stílusában -magyarul - előadott mondókából megtudtuk, nagyon sokat dolgozik, s eddig azért nem tudott jönni, mert - bár kötetlen a munkaideje - rengeteg a munkája. Hanyagul vette le a bőrjakót, rakta keresztbe a lábát, láthatóvá téve a kiaposott, orrán levert (mű)bőr cipő elkopott talpát. S mikor helyet foglalt, roppant ügyelt rá, hogy az inge bal oldalán látszódjon a gyártó apró logója. (Tudod, a két sötétkék csík között a fehér és piros téglalap.)

Persze aztán mikor már beszélgetnünk kellett egymással angolul, valahogy eltűnt az a hatalmas magabiztosság...

Történet #3
(mely kissé szexista)

Munkahelyen kolleganő panaszkodik reggel, salátát hozott ebédre magának, de mikor az öntetet locsolta rá, fröccsent belőle a pólójára is. Kolléga ezt nem hagyhatta szó nélkül, megjegyezte jó hangosan, látja ám azt a két pöttyöt a póló elején...

2012. április 15., vasárnap

...hogy az ember hiába függő

Az úgy van ám, hogy van nekem több gmail-es postafiókom (levelezésre, hírlevelekre, blogolásra...), meg egy hároméves Nokia E51-em, ami persze ma már nem egy geek dolog, mert nem nagyképernyős nyomogatós, meg Symbian-os, szóval igen ódivatú, bár én szeretem. És volt rajta egy remek kis gmail-es java alkalmazás, mely néha azért lefagyott, de mindig újra tudtam telepíteni az m.google.hu oldalról (ahonnan amúgy le lehet szedni a maps-et is, például). Tényleg remek program (volt), mert tudta kezelni egyszerre a több fiókot, s úgy működött, mintha gépen jelentkeztem volna be, minden funkció (keresés, címkék, stb.) működött.

Aztán pár napja közölte velem, hogy akkor ő most először töltődik be és kéri a türelmem. Hm. Aztán meg el sem indult, ki sem tudtam lépni belőle, csak néztem bambán az üres képernyőt... Majd rákerestem mindenféle fórumokon, ahol azt olvastam, hogy a Google immár tesz nagy ívben a Symbianosokra (egy helyen nem is csodálkoztak rajta, azok után, hogy először maga a Nokia tette ezt meg...), de hát azért szerintem van pár ember, aki ilyen platformon szeretné elérni ilyen könnyen a leveleit.

Persze ha androidos lenne a telefonom, vagy IOS futna rajta, akkor letölthetném ezt az applikációt, ezt olvastam nem egy mobilalkalmazásokat emlegető hivatalos Google oldalon.

Így hát nem marad más, mint hogy böngészőben nézegessem a leveleim a mobilomon, vagy gépen, vagy váltsak androidra (ami valahogy nem opció), vagy iPhone-ra (ami szintén, bár inkább vágyott dolog).

Mindenesetre köszönet jár mindenkinek, aki ennyire nem törődik ennyi szerencsétlen S60-as felhasználóval.

2012. április 7., szombat

…hogy az olvasásról írni kell

Az írásról meg olvasni. Például Hegedűs Gézát (A költői mesterség: bevezetés a magyar verstanba). De ez csak egy zárójeles megjegyzés.

Szóval az olvasás. Nemrég angolon remek feladatot kaptunk (még egy tankönyv is lehet jól megírva!), tíz könyv, tíz szerző, tíz mondat. S párosítanunk kellett a tíz címet (Büszkeség és balítélet, Goldfinger, Elfújta a szél, A Da Vinci kód, Száz év magány, Harry Potter és a bölcsek köve, Anna Karenina, Pán Péter, 1984 és Kisasszonyok) a mondatokkal, majd eldönteni, ezek a kezdő vagy a befejező mondatok-e? (Újabb zárójelbe tett megjegyzés: sikerült megoldanom.)

Majd beszélgettünk, könyvekről, olvasásról. S meglepődtem, mennyire nem olvasnak a csoporttársaim. (Kivéve az egy szem bölcsész lányt.) Mert a tankönyveken és a szakkönyveken túl legfeljebb nyáron, a homokos strandon ülve valami könnyedet. S azon meg ők lepődtek meg, hogy például Parti Nagy és Spiró szerintem könnyen olvasható. S hogy például Prágába menet (és onnan jövet) a buszon pár óra alatt a végére értem Az étkezés ártalmasságáról-nak (ha már Parti Nagy), meg Pavol Rankov könyvének – Szeptember elsején (vagy máskor). Érdekes arckifejezéseket láttam, mikor ezekről a könyvekről meséltem. S furcsa volt, hogy nem hallottak még Lady Crabtree-ről, pedig a II. Erzsébet titkos naplója kifejezetten könnyed olvasmány, s a fakszimile levelek benne angolul sokkal viccesebbek, mint a magyar fordítások. Az angolokról meg eszembe jutott Richard Tames-től a Shakespeare Londonja napi öt garasból, ami szintén olyan szöveg, ami könnyen adja magát. S arra a kérdésre, ha már Spiró könnyen olvasható, ugyan mit is ajánlanék, az utóbbi időben megjelentek közül nem tudtam választani a Fogság, a Feleségverseny, a Tavaszi tárlat vagy épp a Kémjelentés közül.

Tényleg érdekes (szomorú? döbbenetes?), milyen furán néztek rám, mikor kiderült, az egyik szobánkat majd könyvtárnak rendeznénk be, két és fél méter magas polcokkal. Hogy most egyszerre két könyvet olvasok. György Pétert (Apám helyett), meg az Expandert (Dragomán, Háy, Parti Nagy és Tóth Kriszta tárcái). S hogy nyáron a strandon meg Churchill-t (Az angol ajkú népek története). Na, az például nekem egy olyan nyaralós könyv. Igaz, hogy csak 908 oldal, s még bő 600 vár rám, de valahogy úgy alakult, hogy arra a rengeteg adatra, amit felsorol, én csak nagyon pihentem tudok igazán koncentrálni.

Amúgy meg a múlt hétvégén, mikor a barátommal találkoztam, meséltem neki, azt vettem észre, könnyebben megy nekem az írás, ha olvasok. Merthogy angolon rendszeresen kapunk olyan házi feladatokat, hogy írnunk kell. S hogy bizony ha rendszeresen olvasok, akkor valahogy egyszerűbben jönnek a szavak. Csodálkozott: attól. hogy magyarul olvasok, könnyebben tudok angolul írni? Ezen meg én, mert hát az írás az írás. Függetlennek érzem az éppen használt nyelvtől. Nem mintha az angol nyelvben olyannyira jártas lennék, de azon a szinten, ahol tartok, nem jelent gondot összedobni 150-200-250 szavas fogalmazványokat. (Ugye az előző tesztnél is maximális pontszámot kaptam erre a feladatra. Amúgy meg a határidőnél nagyobb múzsa nincs.)

Verstannal kezdtem ezt a bejegyzést, egy verssel is fejezem be. Erről a könyvekről való beszélgetésről most eszembe jutott gimnazista korom egyik sokáig magammal hordott Mészöly Dezső kötete (Villon árnyékában), s az abban olvasott ARS POETICA.

2012. március 17., szombat

...hogy múzeumba járni jó

Nőnapon a Kedvessel a Szépművészeti Múzeumban voltunk múzeum+ Gasztro programon, amit én nagyon élveztem, leginkább Mautner Zsófi, de még jobban Vinkó József előadását. Szóval kedves olvasó, tessék keresni múzeum+ programokat, s részt venni rajtuk.

Tegnap meg a ránk bízott két tizenkét éves kissráccal a Mezőgazdasági Múzeumban az Optikai illúziók kiállítást néztük meg, melyet a fiúk jobban élveztek, nekem ennyi idősen kicsit soknak tűnt, de lehet, csak a Ligetbe vágytam, mert olyan hihetetlen tavasz volt.

No és a Néprajzi Múzeumba is el kéne menni, mert ott meg a Rákosi 60 kiállítás érdekel. Merthogy 60 éve volt Rákosi elvtárs 60 éves. S 60 éve jöttek apai nagyszüleim Pestre. Milyen lehetett az a kor?

Nagyon más, mint a ’920-as és ’40-es évek. Az Iparművészeti Múzeumban az Art deco és modernizmus - Lakásművészet Magyarországon, 1920 – 1940 című kiállításra kell elmenni, mert az Art Deco az szép.

2012. március 14., szerda

...hogy büszkeség van

Most jöttem ki angolóráról, fáradtan, de a teszt eredményétől feldobódva.

Az igazat megvallva a bónuszpontok segítettek (alacsony csoportlétszám miatt kevesebb óraszám volt, így nem mindent vettünk a tervezett anyagból), lehetett próbálkozni azokkal a feladatokkal is, melyek nem voltak kötelezőek. Mondjuk nyelvtant kellene tanulnom, meg a New English File igen terjedelmes szókincset követel, azzal is foglalkozni illenék.

Viszont a fogalmazásomra maximális pontszámot kaptam! Néhány prepozíciós hibám volt csupán, de tanárnéni megdícsért, íve van, logikus, jó olvasni.

Nekem meg jó volt hallanom, tudok angolul írni.

2012. március 13., kedd

...hogy az ember nem macsó

Délután a kapuban találkoztam egyik szomszéddal, szedtük ki a rengeteg reklámújságot a postaládából. Rendkívül környezettudatosan azonmód hajította be a kukába a kupacot, mondván, ő ilyeneket nem olvas. S csodálkozott, én ugyan miért viszem ezeket magammal?

Mondom, például krumplipucoláshoz remek. Hát hogy ő ilyesmit nem csinál, a neje elszörnyedt, mikor a zöldséghámozással megbízta. Ő enni szeret, nem főzni. Pedig neki is vannak olyan kollégái, akik állítólag jól. Viszont azok egy csavart sem tudnak a helyére tenni. Ellenben ő már bútort is készített.

Szóval megtudtam, milyen is az igazi férfi.

2012. március 12., hétfő

...hogy az ember egyedül marad

A nyelviskolában. A 2008. szeptember 15.-én 13 tanulóval indult csoportból.

Persze, D. pad-, csoporttárs- és barátnőnek alapos indoka van, jó ideje Londonban élve azt hiszem többet tud az angol nyelvről, mint én itt, hetente kétszer órára menve. K. pedig (ki szintén említhető a fentebb felsorolt jelzőkkel), most fontosabb dolgainak néz elébe, igaza van, hogy most nem a sulival törődik.

A többiek meg? Jöttek-mentek mindenféle lányok, fiúk (többnyire lányok, néha asszonyok), némelyikükről olvasok ezt-azt a Facebook-on. Mert a wiwen a csoport zártkörű klubja már...

Szóval furcsa ez így. Az is, hogy három és fél év alatt mi mindent tanultam. (Pontosabban mi mindent kellett volna megtanulnom.) S nem tudom, mi lesz, ha vége a C1 tanfolyamnak, lesz-e C2 szinten a suliban? S azután?

(Na jó. Tudom. Spanyolt lenne jó tanulni, meg németet, meg olaszt, meg...)

2012. március 1., csütörtök

...hogy nem is tudom mi van

Amikor a butaság, az irigység és a rosszindulat alkotta különös halmazzal találkozol, na az egy olyan érzést generáló állapot, hogy rohannál kifelé a világból.

2012. február 23., csütörtök

...hogy szőkeség van

Tudom, most az összes szőke (nő?) olvasó összevonja a (tetovált?) szemöldökét. Bocs. De.

Dolgozom az asztalomnál a dolgozóban, egyszer csak se kép, se hang, gép kikapcsol, csak a monitor jelez, hogy ő bizony kapja az áramot. Hiába, ha csak a nagy feketeséget látom. A gépet meg hiába próbálom bekapcsolni, semmi...

Mit csinál ilyenkor a júzer? Hívja a Helpdesket. Ahol sajnálkoznak, ez bizony egy elszállt tápegység. Cserélni kell. De azonnal, mert más munkaállomásra nem tudok átülni, minden kollégám dolgozik. Hát jó, nemsokára hívnak.

Aztán nemsokára én hívtam őket vissza. Merthogy reggel feltűnt, kicsit másképp van a gépem a helyén. Esténként takarítják az irodát, s talán valakinek útjában volt. Hát megnéztem a tápkábelt és tényleg. Ott fityegett szegény, csak be kellett dugni a helyére. Utána meg sztornózni a hibabejelentést...

2012. február 15., szerda

2012. február 8., szerda

...hogy az ember már gyerekként tudja

Angolóra, tesztet töltöttünk ki: "What's your personality type?" A "planner or spontaneous", "facts or ideas", "heads or hearts" és "extrovert or introvert" párokból az állítólag rám jellemzők kiválasztása után a "planner - ideas - head - introvert" kombináció szerint "Mastermind" lennék.

Amiben az a vicces, hogy mikor kicsi voltam, s nagyapám megkérdezte, mi leszek ha nagy leszek, azt válaszoltam: gondász. S az értetlenkedésre megmagyaráztam ki is az. Az, aki kitalálja, mit is dolgozzanak a többiek...

2012. február 4., szombat

...hogy hajnali kelés van

A kuponos bejegyzésben (ahol prágai képeket is láthattál) írtam a Kedves fodrászos történetéről. Na, ma hajnalban keltünk, mert 7:00-re ment Csepelre (szerintem már ott van), bár tegnap kissé elbizonytalanodott mikor hívta őt a lány, de csupán azt tudakolta, megy-e?

Hát megy. Szombaton ötkor kelni kellemes, főképp ilyen télben.

Úgyhogy rendbe tettem a postafiókjaim, s elmeséltem ezt neked, kedves olvasó, aki talán most még a jó puha paplan alatt pihensz.

Persze írhatnék leckét is, de most nem vagyok olyan állapotban, különben is, egyik részét már tegnap délután megtettem, a másik meg olyan, hogy fénymásolt lapon vannak példamondatok, melyeket át kell fogalmazni (linking words - ez a mostani tanulni való), de valahonnan ismerősnek tűntek nekem, s rájöttem, ezt mi már megkaptuk, csak meg kellene a sok papírom között találni. Úgy tűnik, egyszerűbb lesz újra megírni...

A "mi" amúgy a csoportból csak kettőnket takar, elég furcsa, hogy a 2008. szeptemberében összejött társaságból már csak ennyien maradtunk. Egyébiránt ötünkkel indult a tanfolyam, a másik három lány, hát hogy is fogalmazzak finoman?

Van a karrierista.
Aki mindig szép kosztümben jár órára, külön mappában a könyve és a füzete, s gyakran emlékeztet minket arra - ha esetleg elfelejtenénk az előző figyelmeztetés óta -, hogy ő hol és mit is dolgozik. Vicces (?) volt, mikor arról kellett társalognunk, ki milyen munkát végezne, s milyet nem, hogy ő a saját főnöke szeretne lenni, s semmiképpen sem a saját beosztottja...

Van a bölcsész.
Aki filmtörténetből diplomázott, s imádja a horrort, meg - ez bizony az én hiányosságom - egy számomra ismeretlen rendező alkotásai iránt rajong. S noha valamelyik kereskedelmi tévécsatornánál dolgozik, szerintem ez csak valami fedősztori, mert az utolsó két órán olyan átható konyhaszag áradt a ruháiból, mintha valami séf mellett kuktáskodott volna.

Van a programozó.
Aki egy "hungarian-USA company"-nál dolgozik. S úgy mutatkozott be, hogy a B2 szintre sorolták, de neki az túl alacsonynak tűnt. Nekem néha meg úgy tűnik, a C1 számára túl magas. Mellesleg láttál te már női php programozót plázacicás műkörmökkel? Ami a kiszőkített bajuszhoz kimondottan jól áll. (OK, ez egy gonosz megjegyzés volt, bocs.) Idegesítőbb az állandó vihogás, valamint az igen gyakori "I think I don't know." mondat.

És van a bőbeszédű lány.
Aki, ha jól számoltál, már a negyedik csoporttárs, de még nem tudja, jön-e velünk, egyelőre csak látogatóba, órát nézni volt szerdán, s a nevén kívül semmi sem derült ki róla. Illetve annyi, hogy három lány közül ő a legkisebb, s anyukája a legjobb barátnője.

2012. január 20., péntek

...hogy kuponozni jó

Első történet

Ígértem már beszámolót a prágai utunkról, még tavaly szeptember közepén voltunk ott, házassági évfordulót romantikázni.

Nem szoktam én terjedelmes szövegeket bemásolni, de amire a Kedves rátalált azt nem hagyhatom ki, hihetetlen marketingfogás:

LUXUS SZÁLLÁS PRÁGÁBAN!!

3 nap (2 éjjel) félpanzióval KÉT fő részére a híres szecessziós HOTEL EVROPÁBAN a város közepén a Vencel téren!!! 48% kedvezménnyel csak 28000 Ft-ért! Szobák XVI. Lajos stílusában! Megtakarítás: 26000 Ft!!
látogasd meg az ezertornyú várost, a történelmi Prágát Európa szívében, szállj meg a város közepén és ismerd meg a város legfőbb nevezetességeit!!!

3 nap Prágában
!!48% kedvezménnyel!!

• 3 nap (két éjjel) a Hotel Evropában két személy részére
• a hotel Prága történelmi központjában, a Vencel téren található
• hírességek által kedvelt szecessziós szálloda
• egyedi enteriőr
• fürdőszoba/WC tartozik a szobákhoz
• félpanzió
o kétszeri reggeli két fő részére
o kétszeri vacsora két fő részére (vacsora helyett választható ebéd is)
• parkolási lehetőség a hotelnél
• 48% kedvezménnyel csak 28000 Ft-ért
• megtakarítás: 26000 Ft

Hotel Evropa a történelmi Prága szívében fekszik a híres Vencel téren. A hotel környékén nemcsak rengeteg történelmi és művészeti emlék található, de vár rád számos étterem, bár, kávéház, és night club. A Hotel Evropa, melyet Grand Hotel Evropa néven is ismernek 1903 és 1905 között épült szecessziós stílusban. Az azóta eltelt 100 évben Prága központjának egyik legtöbbet díjazott építészeti alkotásává vált. Egyedi enteriőrje sok világhíres filmben visszaköszön, többek között a Mission Impossible egy jelenetét forgatták itt Tom Cruise-szal.

A Hotel Evropában 90 szoba és két lakosztály áll rendelkezésre, egyágyastól négy ágyas szobákig. A kuponnal érkező vendégek is ezekben a szobákban lesznek elszállásolva, a szobához tartozik fürdőszoba is. A szobák egy része XVI. Lajos stílusában, mások modernebb bútorzattal vannak berendezve.

Prága igazán az a város, ahol a látogatót szinte lépésenként megszólítja a történelem. Nem véletlen, hogy olyan jelzők kapcsolódnak Prágához, mint "történelmi ékszer Európa szívében" vagy "az ezertornyú város" - ez utóbbit Josef Hormayer író használta a 19. században. Bernardo Bolzano - aki először megszámolta a tornyokat - 103-at talált. A Prága i Információs Szolgálat adatai szerint ma ez a szám 500 körül van.

Kedvezőnek tűnt az ajánlat, megnéztük a szálloda honlapját is, s eldöntöttük, megyünk. Aztán mikor már megvettük a buszjegyet is, a Kedves a következő levelet találta a postafiókjában:
Hotel Evropa (Prága) tájékoztató

Tisztelt Ügyfelünk!

2011. júliusában a következő címmel meghirdetett akciónkban Ön is részt vett:
LUXUS SZÁLLÁS PRÁGÁBAN!! 3 nap (2 éjjel) félpanzióval KÉT fő részére a híres szecessziós HOTEL EVROPÁBAN a város közepén a Vencel téren!!! 48% kedvezménnyel csak 28000 Ft-ért! Szobák XVI. Lajos stílusában! Megtakarítás: 26000 Ft!!

Mind magát az ajánlatot, mind annak leírását partnerünktől vettük át, anélkül, hogy nekünk lehetőségünk lett volna a hotelt ellenőrizni személyesen. Mivel már érkezett néhány visszajelzés, mely szerint ellentmondás van a meghirdetés és a szálloda valós színvonala között, ezért ezúton hívjuk fel a figyelmét, hogy hivatalosan a szálloda 2 csillagos minősítésű és így a "luxus szállás" megnevezés megtévesztő lehet.

Bár továbbra is úgy gondoljuk, hogy egy ennyire a városközpontban található szállás esetén a meghirdetett ár méltányos és akciós, ha a fentiek ismeretében úgy gondolja, hogy mégsem élne a lehetőséggel, ezúton felajánljuk, hogy a 14 napos kötelező jótállás idejének letelte ellenére visszafizetjük a kupon teljes árát bármiféle levonás nélkül.

Felhívjuk figyelmét, hogy a visszafizetés igénylése esetén kuponsorszámát érvénytelenítjük, az továbbiakban nem lesz felhasználható.

A jövőre vonatkozóan még nagyobb körültekintést tudunk ígérni és egyúttal felhívjuk figyelmét további prágai és egyéb ajánlatainkra!

FIGYELEM! Pénzvisszafizetési ajánlatunk szeptember 20-ig beérkező igényekre vonatkozik, a később felmerülő igényeket nem áll módunkban teljesíteni.

További kellemes időtöltést kívánunk az akcion.hu ajánlataival!

Üdvözlettel

XY
ügyvezető

Kissé elgondolkodtunk, s Kedves feltette a kérdést: menjünk-e? Mondtam, menjünk, én bárhol elalszom, ahol tisztaság van, az meg csak van.

A bejelentkezés után az első meglepetés a lift volt. Merthogy a kabinnak nem volt ajtaja. A második meglepetés maga a szoba. Ami úgy nézett ki, mintha nem jelentkeztek volna ki onnan. Használat után le nem húzott wc, törülközők szétdobálva, az ágyból mintha épp kikelt volna valaki, a hamutartó tele csikkekkel, s rémlik, mintha láttam volna néhány üres sörösüveget is.

Mondom a Kedvesnek, azonnal megyünk vissza a recepcióra. Ahol – mivel az udvarias fogalmazásra tanítottak angolórákon – felvázoltam a helyzetet: „It seems to me, that the previous guests haven’t checked out yet.” Láttam, nem érti az ember, hát elismételtem. S mivel még mindig értetlenül nézett rám, átfogalmaztam a mondandóm. „I suppose, our room needs a cleaning up.” Mintha derengett volna valami a túloldalon, éreztem, jó úton haladunk a felismerés felé, így az eléggé egyértelmű „we have a dirty and messy room”. Na, ez hatott, mert sűrű bocsánatkérések közt megtudtuk, hogy nincs több szabad szoba, de egy óra múlva, ha visszajövünk, akkor már minden rendben lesz. „Or you can drink a coffee at our café.” Na, ez nem volt opció, jártunk egyet, húztam magam után a bőröndöt, aztán a Hlavní Nadraží mellett egy padon ettünk néhány szendvicset, s mikor letelt az óra, visszamentünk, s tényleg, a szoba ragyogott, eltűnt az áporodott szag is. (Sőt, minden nap tiszta ágyneműt és törülközőket kaptunk.)

Lecuccoltunk, s elindultunk a városba. Jó, élhető hely, bár a szláv nyelvek valahogy nem vonzanak. S még közlekedésre sem költöttünk, igazából csak a belvárost gyalogoltuk végig.

Mondjuk a Mucha múzeum kissé csalódás volt, mármint a belépőjegy árát és kiállítás méretét tekintve, de azért jó volt látni. Ja, és a zsidó negyedbe szombat délelőtt mentünk – mikor máskor, ugye –, s így mindent csak kívülről láttunk, de péntek délutántól vasárnap délutánig ennyi fért bele. No meg még a vár, meg a Károly híd meg esti séták. És jó kaják vacsorára a szállodában. (Amit igénybe venni kuponokkal tudtunk.)

Első este mindketten az igényes étlapról (A5-ös nyomtatott papírlap) a „Beef goulash”-t választottuk, ami inkább volt „stew”, de ezen nem akad fenn az ember, pláne, ha rengeteg gombócot is kap hozzá, melyek közül van olyan, melyben pirított szalonna is található. Másnap a Kedves a kihagyhatatlan malac-knédli-káposzta hármas mellett döntött, én meg, mivel a párolt káposzta nem barátom, a maradék opciót hívtam le, amivel annyira nem laktam jól, mint az előző esti vacsorával, viszont érdekes ízeket sikerült a szakácsnak összehoznia a párolt marhaszeletre öntött, a mi vadasunkra emlékeztető, de annál sűrűbb szósszal, valamint a húsra csorgatott édes (!) tejszínnel és áfonyalekvárral. Jó volt.

Az meg érdekes tapasztalat, mikor a japán turisták a cseh konyha remekeit kínáló étteremben a „French onion soup and steak with French fries” rendelést adták le. A pincér próbálkozott a „we have rice too” mondattal, gondolom arra jutott, ha már japánok jöttek ide és ezt kérnek, alázzuk őket egy kicsit, de mindhiába, ragaszkodtak az eredeti elképzelésükhöz. Azért néhány korsó sört sikerült rájuk beszélni, kellett a felszolgálónak is némi sikerélmény. Az meg már a kulturális különbségekből adódhat, hogy furcsán néztek rájuk, mikor két kanál leves között lecsúszott egy-egy korty sör is.
Szóval Prágába menni jó. A Hotel Evropa meg lehetne szebb is, de ennyi pénzért a Vencel téren lakni szerintem megérte.

És hogy meg is mutassam milyen ott, néhány kép.


A szálloda portálja



A lépcsőházban az évszám, mikor épült.



Az ott a szobánk.



Ez az ajtaja.



Ilyen az ágy. Figyeld az éjjeliszekrényen a telefont!



A berendezés csodaszép.



És korhű.



Ebből az ablakból pedig a Vencel térre látni.



A Várból a Károly híd.



Prágában még Frank Gehry épület is van!



Ezt jó tudni.



Mozgalmár plakát.



Második történet.

Kedvesnek decemberben volt a névnapja, ami remek alkalom arra, hogy az 1,490 Ft-ért 4,000 Ft-nyi éttermi fogyasztást kínáló kupont felhasználjuk.

Kedd esti vacsora, foglalással, mert nem csak úgy simán besétálsz, hogy neked kuponod van és jöttél enni. A bejárat és a wc közé szorított asztalnál ültettek le minket (érdekes, a dohányzó asztalok jobbak voltak, mint a nemdohányzóak, na ez idéntől már nem probléma), én háttal a pincérnek, a hátam mögött suhantak, bár vendég nem volt olyan sok. Viszont a hagymakrém leves, mint napi ajánlat, az nagy adag és izgalmasan érdekes volt. Karamellizált vöröshagyma selymesen krémesítve, némi csilivel megbolondítva, a tetején pár csepp pestós balzsamecettel. Utána fordított csirkemell sajttal és sonkával grillezve (tényleg, mitől fordított egy csirkemell?), aszalt paradicsomos, bazsalikomos burgonyapürével, amit már az étterem honlapján kinéztem magamnak, bár a bazsalikom szárított volt, a paradicsom meg nagy darabokban, én ezt majd másképp fogom készíteni (friss bazsalikomból és apró kockára vágott aszalt paradicsomból, merthogy van még abban az üvegben néhány, amit januárban vettünk a Portobello Road-on pár fontért). A csirke kellően átsütve, a tetején a sajt és a szalonnaszelet épp csak annyira megpirítva, hogy ne nyers legyen, de azért ne is ropogjon. A Kedves aszalt szilvával szúrt sertésszüzet evett mogyoró kéregben, burgundi mártással, burgonya fánkkal. A hússal meg a mártással nem volt baja, viszont a fánk az kemény kéreggel és folyós belsővel bírt. Viszont a házi limonádéjuk az tényleg jó.

Szóval az aranyhalat nem fogtuk ki, de végül is jót ettünk.

Harmadik történet.
(Ami egyben a negyedik is.)

Még nyári emlék, csak most jutott eszembe. Kedves vett olyan kuponokat, melyeket a Mokka cukrászdában tudtunk beváltani. (Amúgy ha arra jársz, a mojito fagylaltot ne hagyd ki!) Ettünk fagyit, olcsóért, először a Kedves kért, neki ki is mérték a gombócokat rendesen, aztán én, de közben megemlítődött, hogy kuponos vendégek vagyunk, hát a második tölcsér már nem lett annyira tele ugyanannyi gombóccal. Ellenben legalább igen finomak voltak. Miképp a tortáik is, abból már nem is emlékszem hány szeletet lett leolcsózva, de napokig nagyon jó tömény csokis süteményeket ettünk.

Ötödik történet.

Ami amúgy a hatodik is, meg a hetedik, mert fodrászos kuponokból sosem elég. Voltunk nyáron a Kedvessel páros hajvágáson a Westendben, ahol állítólag jobb frizurát kaptam, mint amilyet a fodrászom szokott csinálni (már amilyet ennyi és ilyen hajból lehet). Aztán volt a Kedves valami puccos szalonban az Andrássy úton, akikről én még nem hallottam, de ez persze nem mérvadó. No és a legutolsó igazán szép történet.

Angyalföldről Csepelre fodrászhoz járni nagy elhatározás kell. (Vagy legalábbis egy jó kupon.) Pláne, ha két alkalmas. Ám a második alkalom valahogy csak nem akar összejönni. Egyszer beteg lett a leányzó, ám akkor a Kedves már kivette aznapra a szabadságát, szóval volt egy jó napja… Bepótlandó, múlt hét szombatjában déli 12.00-ben maradtak. Aztán a lány telefonozott, legyen 9.00 óra. S mikor már elindult a Kedves, akkor írt neki sms-t, lebetegedett, majd jelentkezik. Azóta is.

Hatodik történet

Hogy most miért is írok ennyit. Mert a Kedves kozmetikushoz ment. Kuponnal.

2012. január 18., szerda

...hogy tanulni tényleg nem egyszerű

Ez itt az előző bejegyzés folytatása.

Hétfőn kezdtünk volna C1 szinten, ebéd közben csörög a zsebem, a nyelviskolából hívtak: csak hárman vagyunk beiratkozva a csoportba, sajnos ez nem elég nekik ahhoz, hogy elinditsák. De reménykedjünk, ha szerdáig lesz jelentkező, akkor az jó lesz nekünk. Ha meg mégsem, majd hívnak.

Nem tették, hát gondoltam, azért én megkérdezem. A tanulmányi osztályon zavarba hoztam a telefont felvevő ügyintézőt (nem tudott mit kezdeni a név - csoportszám - tanár neve - szint adathalmazzal), türelmet kért, majd kapcsolta a kolléganőjét. Aki meglepődött, hogy hívtam őket - hétfőn ő csörgött rám, s az előző bejegyzésben említett levélváltásom is vele volt -, ő úgy tudta, már értesítettek tegnap (!) mindenkit, hogy a tanárunk ma nem tudja megtartani az órát. Amúgy meg lett egy negyedik csoporttag, szóval jövő hétfőn menjek bátran, indulunk.

No igen. Minden kezdet nehéz...

2012. január 5., csütörtök

...hogy tanulni nem könnyű

Kaptam emailt a nyelviskolától, csütörtökig élvezhetem a törzshallgatói kedvezményt, ha beiratkozom a továbbmenő csoportba. Tanárnénivel megbeszéltük, még tavaly, elkezdjük januárban a C1 szintet (advanced), remélve, lesz elegendő számú jelentkező ahhoz, hogy az iskola elindítsa a tanfolyamot.

No, gondoltam beiratkozom online, az kényelmesebb, választanám az automatikusan továbbmenő csoport opciót, ám jön a meglepetés: nem ajánl fel ilyet az oldal, azt látom, nincs ilyen. Viszont felmérhetem a szintem, s választhatok annak megfelelő csoportot.

Hát írtam én is emailt, mondanák meg, mi van ilyenkor. S eszembe jutott, lehet, újra bérletet kéne venni (három tanfolyamot egyszerre kifizetve négyet adnak), ám az is, tanárnéni említette volt, nem egyszerű ezen a szinten összeszedni a tanfolyam indulásához elegendő diákot, szóval rákérdeztem, ha ezt az opciót választom, ám sem a kívánt szinten, sem a kívánt időpontban, sem a kívánt helyszínen nem indítanak csoportot, visszatérítik-e a befizetett pénzem? Na, azt nem. Illetve csak akkor, ha még nem használtam fel a bérletet. Ha már igen, nincs mit tenni, más tanfolyamot ajánlanak fel (ugyan milyet?), illetve ügyvezető igazgató úr esetleg engedélyezheti az átruházást. Ami meg a továbbmenő csoport rendszerükbe történő rögzítését illeti, majd értesítenek.

Óra előtt még megnéztem a postafiókom, ahol újabb levelet találtam, immár rögzítették a csoportunkat, iratkozzak be online nyugodtan. De mivel már a suliban voltam, mentem az információs pulthoz, ahol a kislány mosolygott rám, s megkérdezte, akkor most bérletet veszek vagy csak egy tanfolyamra fizetek be? Meglepődtem, honnan tudja, hogy velem leveleztek, aztán a papírok aláírásánál láttam, vele tettem. S persze csak egy tanfolyamra neveztem be.

2012. január 3., kedd

...hogy sóhaj van

Bár lenne jobb ez év, mint az előző.
Elviselném.
Mint ahogy a még több bejegyzést. Amivel, remélem, te is egyetértesz kedves olvasó.