...hogy az ember nem megy Csík koncertre

S mégsem bánja igazán.
Az egész egy húszhónapos göndörhajú tündérnek köszönhető, pontosabban a szüleinek. Mert félöt körül telefonáltak, hogy nemsokára becsöngetnek és áthozzák azt a kistányért, amit úgy egy éve vittünk át nekik némi narancsos csokitortával.
A tányérunkra sok-sok palacsinta termett azóta.

No és hát beszélgettünk, meg fagyiztunk, a tündér meg bohóckodott, mórikálta magát.

A holnapi angoltesztre tanulás (amit mára terveztem) így kissé csúszott, félhét felé kezdtem el. Hát majd meglátjuk mire lesz elég.

A koncertről meg majd mesél a kolléganőm, ki nagy Csík zenekar rajongó.